Postaládám V.-VI.

Egyben a júliusi és az augusztusi termés, mert nem sok időm van mostanában blogolni. :((

Júliusi beszerzéseim közül két könyvet már olvastunk vásárlás előtt, csak akartuk a családi könyvtárba. Ezek:

Carlos Ruiz Zafón – A szél árnyéka

„Barcelona csendes óvárosának szívében hatalmas épület áll. A kivénhedt palota falai különös labirintust rejtenek: ez az Elfeledett Könyvek Temetője. 1945 egyik ködös júniusi hajnalán egy megözvegyült könyvkereskedő kézen fogja kisfiát, és miután megesketi, hogy mindarról, amit látni fognak, soha senkinek nem beszél, magával viszi a titokzatos épületbe. Azt azonban egyikük sem sejti, hogy a látogatás az akkor tízéves Daniel Sempere egész életét gyökeresen megváltoztatja majd.

Carlos Ruiz Zafón a világ egyik legismertebb írója. A szél árnyéka hatalmas nemzetközi sikert aratott, több mint negyven nyelven jelent meg. Az író páratlan hangulatú, szépséges, érzelmes és filmszerű regényével olvasók millióit hódította meg világszerte. Regényei valóságos labirintusok, tele titkokkal, szenvedéllyel, és a könyvek iránti sosem múló szerelemmel.”

Másfél éve olvastam ezt a regényt, és nagyon a szívembe zárta magát a történet meg a szereplők. Az külön pluszpont, hogy Barcelonában játszódik, ami szerintem a világ egyik legszebb városa.

George R. R. Martin – Kardok vihara

„Tolkien óta alig született történet, amely annyira rabul ejtené egy egész nemzedék képzeletét, mint A tűz és jég dala, George R. R. Martin hatalmas fantasyeposza. Az első részben, a Trónok harcában megismertük Westeros ősi királyságát, amelyet a könyörtelen hatalomvágy taszított hanyatlásba. A Királyok csatájában kiéhezett ragadozóként söpört végig az uralkodóját vesztett birodalmon a háború, a mágia és az őrület. A Kardok vihara képes még tovább fokozni a feszültséget és még sokkolóbbá tenni Westeros történetét: most közeledik tetőpontjához a hatalomért folytatott embertelen küzdelem. A megosztott, megtépázott királyság eddigi legszörnyűbb ellenségével kénytelen szembenézni, amely a síron túlról érkezik... Martin a fantasy mestere. Kimeríthetetlen képzelőerővel megírt históriái középkori mintákból merítenek ihletet, és a láthatóság határát súroló érzékletességgel jelenítik meg fiktív világukat. A sodró, szofisztikáit történetvezetés, az árnyalt karakterábrázolás és a szexualitásnak a fantasy műfajában szokatlanul nyílt kezelése is fontos szerepet játszik abban, hogy Martin sikert sikerre halmozó újítóként vonulhat be a műfaj történetébe. A tűz és jég dala az elmúlt évtized egyik legjelentősebb fantasysorozata - minden kötete letehetetlen olvasmány.”

Ez a harmadik kötet a Jég és Tűz dala sorozatban, amit apukám olvas. Ő már túlvan ezen a köteten, de azért megvettük, legyen teljes a sorozat.

Két új könyvvel is bővült a házikönyvtárunk :

Lionel Shriver – Beszélnünk kell  Kevinről

„Eva soha nem akart igazán anya lenni. Egy olyan fiú anyja semmiképpen, aki hét iskolatársát, egy menzai alkalmazottat és egy tanárt gyilkol meg két nappal a tizenhatodik születésnapja előtt. Most, két évvel a történtek után, elérkezett az idő Eva számára, hogy egy ijesztően egyenes és őszinte levélsorozatban szembenézzen házassággal, karrierrel, családdal, szülőséggel és Kevin szörnyűséges tombolásával. A regény egy magával ragadó, érdekfeszítő és visszhangokat keltő történetet mesél el, amely robbanásszerű, kísérteties végkifejletbe torkollik.”

Mindig is vonzottak az ilyesfajta bűncselekmények, és különösen érdekel a nézőpont, amit Shriver választott, kíváncsi vagyok, mit hoz ki belőle.

George R. R. Martin – Sárkányok tánca

„Közeleg a tél. A hideg szelek feltámadtak a sokat szenvedett Hét Királyságban, ahol az Öt Király háborúja után a túlélőknek most az éhínséggel kell szembenézniük. Az emberek birodalmát védelmező Fal ifjú parancsnoka, Havas Jon a Mások elleni reménytelen küzdelemre próbálja felkészíteni a szétzüllött Éjjeli Őrséget, ám rá kell döbbennie, hogy ellenségei jóval közelebb vannak hozzá, mint gondolná. Stannis Baratheon Észak uralmáért vív elkeseredett harcot a Boltonokkal, miközben Királyvárban a Lannister-ház próbálja megerősíteni Tommen, a gyermekkirály törékeny uralmát a kivérzett Hét Királyság fölött. A Keskeny-tenger másik oldalán Tyrion Lannister, a megvetett és üldözött rokongyilkos sárkányvadászatra indul, ám útja veszélyekkel és váratlan kitérőkkel teli. A világ eközben az ősi városra, Meereenre figyel, ahol Viharbanszületett Daeneryst, Westeros jog szerinti uralkodóját minden oldalról szorongatják ellenségei. Hogy arathat diadalt a Sárkányok Anyja, ha három gyermekére sem számíthat? A végkifejlet csak tűz és vér lehet, ám ki éli túl a sárkányok táncát?”

Amikor apu befejezte a negyedik kötetet, rögtön rohant hozzám, és közölte, hogy amint tudunk, megyünk megvenni az ötödiket. Így is tettünk, nehogy elvonása legyen. :D

Augusztusban van a születésnapom, így, bár ugye rendesen kisöpörtük a boltot júliusban is, azért visszatértem két áhított könyvért.

James Dashner – Az útvesztő

„Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, s az egyetlen dolog, amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, amelyet nehéz kiismerni, mivel a falai minden éjjel elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az Útvesztő egy kód, ami megfejtésre vár. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, komoly ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, akik elől mindenki más menekül.

EGYSZER CSAK MINDEN MEGVÁLTOZIK…

…megérkezik a Tisztásra az egyetlen lány, Teresa, aki nemcsak Thomasra lesz nagy hatással, hanem az egész csapat sorsára is.

James Dashner trilógiájának első kötete egyszerre borzongató, izgalmas és elgondolkodtató. Az Útvesztőben megidézett világra akkor is kíváncsiak vagyunk, ha nem valljuk be. A tudatalatti és az emlékezet különböző szintjei mindannyiunk életét befolyásolják, és Dashner erre az ismerős érzésre építi Az Útvesztőt, és csalogat bennünket egy saját szabályai szerint működő másik világba, a Tisztásra, ahol a fantázia és a valóság egyszerre van jelen.

„Üdv a Tisztáson!””

Olvasóklubos könyv, disztópia, ráadásul érdekesnek tűnik a téma. :D

Darren Shan – A holtak vonulása

„A Kardinális a Város szülötte. A Város a Kardinális teremtménye. Egy a lelkük, és sosem alszanak. A Kardinális mindent lát, ami az utcákon vagy a zárt ajtók mögött történik. Ő a mindenható. Capac Raimi a Városba érkezik, hogy szerencsét próbáljon kisstílű gengszter nagybátyja mellett. Hamarosan azonban arra eszmél, hogy már a Város teljhatalmú urának, a Kardinálisnak dolgozik. Az öntelt fiatalember habzsolja új életét, amit csak néhány kellemetlenség zavar meg. Capac életének sorsfordító eseményeinél furcsa módon a semmiből vak szerzetesek bukkannak fel. És miközben a jelenben él, rádöbben, hogy semmire sem emlékszik, ami azelőtt történt vele, hogy a Városba érkezett... Capac egy álmot és az inka neve által számára kijelölt sorsát követve belép a természetfeletti birodalmába. Miközben igyekszik beteljesíteni a küldetését, furcsa és izgalmas kutatásba kezd, hogy a nyomára akadjon eltűnt barátainak és saját, elveszített múltjának. A HOLTAK VONULÁSA a világsikerű Vámpír Könyvek és a Démonvilág szerzőjének első felnőttek számára készült regénye, a Város-trilógia első része. Egy utópisztikus thriller és egy vérfagyasztó horror elsőrangú keveréke, olyan hátborzongató olvasmány, amely még az erős idegzetűeket is próbára teszi.”

Alapvetően szerettem én már Shan ifjúsági könyveit is, kíváncsi vagyok, a felnőtteknek mit tud nyújtani. Egy izgalmakban bővelkedő, gördülékeny disztópiára számítok.

Darren Shan: Démonvilág IV. - Áldozat – Sikolyok a sötétben

 (Könyvkuckó)

Figyelem! Mivel ez egy sorozat többedik részének ajánlója így SPOILEREKET tartalmazhat. Az előző részekről írt ajánlók itt érhetők el: 1. Démonmester 2. Démontolvaj 3. Vérfüred.

Bec furcsa lány: pontosan emlékszik élete minden egyes pillanatára az első lélegzetvételétől kezdve. Így azzal is tisztában van, hogy anyja menekülés közben hozta őt világra, majd nem sokkal azután, hogy elért egy biztonságot nyújtó tábort, meghalt. A kislányt végül magához vette a törzs, és a papnő mellett nőtt fel, hiszen megadatott neki a varázserő adománya. A törzsükre azonban nehéz idők járnak: démonok dúlnak a környéken, a folytonos harc szép lassan felőrlik a tartalékaikat. Amikor egy nap egy különös, féleszűnek látszó fiú vetődik a táborukba, csak sokasodnak a bonyodalmak. A fiú ugyanis talán nem magától találta meg épp őket… Végül egy kis csapattal Bec útra kel, hogy utána járjon, honnan jött a fiú, és talán azt is kiderítse, mit lehet tenni a földet elözönlő démonokkal. Azt már csak remélni meri, hogy a származására is fény derül…

Eddig ezt a kötetet élveztem a legjobban. Nagyon tetszett, hogy a középkori Írországba helyezte a cselekményt, Shan nagyon korhűen ábrázolta a hátteret, és így egy igazán különleges világot teremtett nekünk, sokkal jobbat, mint amilyet a jelenkori helyszínein sikerült. A kelta mitológia a lehetőségekhez mérten részletesen ki volt fejtve, élveztem a bolyongást egy olyan világban, amit épp csak elhagytak az ősi istenek, és korántsem a démonok voltak az egyetlen különös lények a csodás tájakon.

A szereplőkkel messzemenően elégedett vagyok, a furcsaságaikat én abszolút betudtam annak, hogy egy másik kor szülöttei, igazából a viselkedésük illett az élethelyzetükhöz, az adott világ játékszabályaihoz. Becet kifejezetten megkedveltem, jelen pillanatban határozottan ő a legszimpatikusabb a három főszereplő közül. A mellékszereplők is szimpatikusak voltak.

A végkifejletet ugyan a cím alapján elég hamar kitaláltam (de azért jóval később, mint a második kötet esetében), de így is maradt min agyalni, néhány dolog tényleg csak a könyv legvégén esett le, ennek pedig örültem. Az alcím egyben a kötet zárómondata is, és nagyon nagyot üt abban az adott jelenetben, rettentően eltalált befejezés volt.

Sajnálom, hogy valószínűleg több kötet nem fog ebben a korban játszódni, szívesen olvastam volna még hasonló hangulatú részt, de ettől függetlenül kíváncsian várom, melyik szálon és hogyan megy tovább a cselekmény.

Cselekmény, történetvezetés: 10/10

Stílus: 10/8

Szereplők: 10/9

Érzelmek: 10/9

Összesen: 10/9

Enyhén spoileres infók:

Borító(k): Legalább most a színe harmonikus.

Kedvenc szereplők : (1) Bec (2) Fiachna (3) Gyorsanfut (4) Drust (5) Goll

Kedvenc jelenetek: (1) búcsú Fiachnától (2) Bec megtalálja a törzsét (3) befejezés (4) látogatás az ősi isteneknél (5) a csapat a törzs elhagyása mellett dönt

Mélypont: nem volt :)

Kedvenc ötlet: a kelta mitológia felhasználása, a gyönyörű tájak

A démonok visszatérnek… és ezúttal kamera is van náluk!

Darren Shan – Démonvilág III. – Vérfüred -  A vágás halálos

(Könyvkuckó)

Figyelem! Mivel ez egy sorozat többedik részének ajánlója így SPOILEREKET tartalmazhat. Az előző részekről írt ajánlók itt érhetők el: 1. Démonmester 2. Démontolvaj.

Már két és fél hónap is eltelt, a könyv olvasása óta, így kicsit nehéz lesz, de próbálok ide varázsolni egy szép ajánlót.

Grubbs úgy gondolja, vele már megesett annyi szörnyűség az életben, hogy története lassan elérhetné a boldog befejezést. Azonban a valóságban boldog vég szinte soha nem következik be, erre szép lassan rájön. Bár Dervish visszatért hozzá Vész herceggel folytatott ádáz csatájából, nagybátyja valószínűleg soha nem fog teljesen rendbe jönni. Rémálmok kínozzák, gyakran teljesen elveszíti az önuralmát, és ilyenkor kis híján kárt tesz magában vagy az unokaöccsében. Mire ezzel megtanulnának együtt élni, aggasztó dolog történik: felbukkan a Bárányok egyike, ez pedig újabb álmatlan éjszakák sorát okozza hőseinknek. Amikor egy híres horrofilm-rendező felkéri Dervisht, hogy legyen legújabb, démonokkal foglalkozó produkciójának szakértője, a férfi úgy gondolja, jót fog tenni nekik egy kis környezetváltozás. Grubbsszal és Bill-Evel együtt kiköltöznek hát a forgatás helyszínére, Vérfüred városába, ahol a fiúk együtt élnek a színészpalántákkal és a stábtagok gyerekeivel. Azonban nem sokára baljós események kezdenek kibontakozni a városkában, és Grubbs hamarosan rájön, hogy itt bizony megint az életük a tét…

Valahol azt olvastam, hogy az alapötlet, miszerint egy horrorfilm forgatására helyezi Darren a könyv helyszínét, majdnem olyan, minta a saját regényéhez írna fanfictiönt. Ebben van valami, ugyanakkor pont ez a jó benne, hogy nem számítanánk rá, és nagyon más, mint az előző két könyv.

Ami hasonló, és amihez már egészen jól kezdek hozzászokni, az a démonok jelenléte és „áldásos” tevékenykedése. Már egy mondat után tudom, hogy az adott mellékszereplő szétszaggatva végzi-e vagy sem, és hajlamos vagyok azt skandálni: „salalalla, teljesen mindegy, hogy mit csinálsz, mert úgyis kihúzzák a beled, salalala…” és általában igazam lesz. :D Viszont ebben a kötetben teljesen megettem a történet nagy fordulatát (ami mondjuk lehetett volna később is), ez pedig tetszett. Szeretek meglepődni.

A fontosabb szereplők körében is érdekes erőviszony-változásokat hozott ez a könyv. Bár Dervish árnyalatnyit gyengébben teljesített ebben a kötetben, azért még mindig ő a nagy kedvencem, Grubbs viszont szép lassan kezd kiesni a pikszisből. Valahogy túl bizonytalan, túlságosan aggályoskodó főhősnek, ami mondjuk jó, hogy nem egy tucatkarakter, de azért lehetne némileg aktívabb is. Bill-E ebben a részben sokkal szimpatikusabb volt számomra. Az is tetszett, hogy akadt pár erősebb női karakter, megspékelték a belsőszerv-fröcsögést egy kis szerelmi szállal, ez már nagyon kellett a történetnek. Egyre több a kapcsolat a másik szállal, ennek szintén örültem.

Összességében véve szórakoztatónak találtam a könyvet, megkaptam belőle egy hónapra előre az írott véradagomat, már csak valami kis plusz hiányzik, hogy nagyon lelkesedjek a sorozatért. :D Talán a következő kötet meghozza az áttörést, amit nagyon várok, mert ott lép be a harmadik szál…

Cselekmény, történetvezetés: 10/8

Stílus: 10/9

Szereplők: 10/8

Érzelmek: 10/8

Összesen: 10/8

Enyhén spoileres infók:

Borító(k): A libafoszöld szörnyike sárga háttér előtt már szinte szavakkal kifejezhetetlen mértékben rusnya.

Kedvenc szereplők : (1) Dervish (2) Juni (3) Bill-E (4) Grubbs (5) Boo Kooniart

Kedvenc jelenetek: (1) Grubbs rájön, hogy az egész laboratóriumos dolog csak egy álom (2) Grubbs ott marad, hogy Dervishsel harcoljon (3) betörés a D-épületbe (4) kezdés (5) Grubbs színt vall Juni előtt

Mélypont: nem emlékszem ilyenre… túl rövid volt hozzá a könyv

Kedvenc ötlet: hogy egy álomba bezárva próbálják őket a városban tartani

Darren Shan: Démonvilág II. – Démontolvaj – Menj a pokolba!

(Könyvkuckó)

Figyelem! Mivel ez egy sorozat többedik részének ajánlója így SPOILEREKET tartalmazhat. Az előző részről írt ajánló itt érhető el: Démonmester.

Kernel Fleck különcsége miatt magányos fiú, akinek legjobb barátai azok az ismeretlen eredetű fények, amiket születése óta lát mindenfelé. Egy nap ezek a fények különös helyre viszik, ahonnét csak napok múlva tér vissza, de semmire sem emlékszik a történtekből. Szülei viszont szemmel láthatóan félnek, és hamarosan az egész család elköltözik egy kisvárosba, ahol talán nagyobb biztonságban lesznek. Egy évig nem is történik semmi érdemleges, amikor egy mezőn tartott földrajzórán felbukkan a falu őrült boszorkánya, aki halála előtt ablakot nyit a Démonvilágra, amin keresztül egy szörny jut az emberek közé, rengeteg gyereket lemészárol, és elviszi Kernel öccsét, Artot. A fiút néhány démonvadász menti meg, akik azonban semmit sem tesznek az öccséért, így maga is a démonok birodalmába veti magát, hogy megkeresse, és hazavigye Artot.

Elmondhatom, hogy meg vagyok elégedve a folytatással, a történet egészen más jellegű ugyan, mint az első köteté, de talán jó értelemben, hiszen sokkal cselekményesebb és izgalmasabb, mint az. Ugyan jócskán levett az értékéből, hogy a legnagyobb csavart a huszadik oldalon kitaláltam, de így is akadtak olyan apró fordulatok, ötletes megoldások, amik miatt érdemes volt elolvasni a könyvet. Tetszettek a párhuzamok, összekapcsolások az előző résszel, főleg a közös szereplők, és bizonyos motívumok (sakk) ismétlődése, a történeti párhuzamok annyira kifejezetten nem jöttek be (ha valakinek hülye neve van, és a szülei egyedül hagyják, akkor fix, hogy összefut pár démonnal). A Démonvilág bemutatásában is rengeteg jó ötletet, érdekes helyszínt találtam, bár volt azért pár dolog, ami enyhén megfeküdte a gyomromat, például a zsigervilág.

A karakterekről: Kernel számomra sokkal kevésbé volt meggyőző főszereplő, mint Grubbs, pedig egyébként a megszólalásig hasonlít a jellemük, nem értem, miért éreztem ekkora különbséget. A mellékszereplők között viszont akadt pár nagyon érdekes, komplex figura, akik ezt a hiányosságot ellensúlyozták. Hatalmas pirospont számomra, hogy Dervish ebben a könyvben is nagyon fontos szerepet játszott, és egy egészen új oldalát mutatta. Ezen a ponton ő az abszolút kedvenc szereplőm, remélem, nem halasztja meg az író a későbbiekben (mert egyébként a halála tipikusan az íróra jellemző húzás lenne).

Összességében ugyan nem tetszett annyira, mint az első rész, de mégsem vette el a kedvem a további olvasástól, úgyhogy hamarosan ismét jelentkezem. :)

Cselekmény, történetvezetés: 10/9

Stílus: 10/9

Szereplők: 10/8

Érzelmek: 10/8

Összesen: 10/8

Enyhén spoileres infók:

Borítók: Szörnyű! Még rosszabb, mint az előző, pedig ez hatalmas szó.

Kedvenc szereplők: (1) Dervish (2) Nadia (3) Kernel (4) Beranabus

Kedvenc jelenetek: (1) Dervish újra színre lép (2) Kernel hazamegy (3) Kernel rájön az igazságra az öccsével kapcsolatban (4) Dervish meglátja Vész herceg sakktábláit (5) Beranabus visszarángatja Nadiát

Mélypont: a vérfürdő a mezőn

Kedvenc ötlet: a sakktábla-labirintus

Darren Shan és a démonok

Démonvilág I. – Démonmester – A vérükben van

(Könyvkuckó)

Grubbs Grady élete teljesen normális és átlagos mederben folyik, amíg egy szépnek induló nap végén démonok gyilkolják meg szüleit és nővérét, kis híján a fiúval is végeznek. Az élete ezután fenekestül felfordul, nem képes megbirkózni a gyásszal, és elmegyógyintézetbe kerül. Próbálja elmondani a körülötte élőknek, hogy valójában mi történt vele, de Vész herceget és csatlósait mindenki csak egy bolond fiú hagymázas képzelgéseinek hiszi. Mindenki, különc milliomos nagybátyját, Dervisht kivéve, aki megígéri: ha összeszedi magát, hozzáköltözhet. Grubbs végül kísérteties történetű vidéki kastélyába kerül, ahol szép lassan elkezd normalizálódni az élete (már amennyire normálisnak tekinthető, ha kiderül, hogy varázslók voltak a családban, és valamilyen rejtélyes oknál fogva egy csomó rokont megöltek még kamaszkorában), még barátot is talál magának a kissé bogaras Bill-E személyében. Azonban a fiú egy nap igen aggasztó sejtést oszt meg vele. Mi van, ha Dervish tényleg farkasember, és a következő teliholdkor nem tudja kordában tartani a benne élő szörnyeteget?

Végigolvastam az író Vámpírkönyvek sorozatát, ami (a végkifejletet leszámítva) nagyon megfogott, így elég magas elvárásokkal álltam neki második hosszabb lélegzetvételű sorozatának. Ezúttal nem kellett csalódnom.

Darren megtartott minden pozitív vonást, amit az előző könyveiben értékeltem: a lendületes történetvezetést, a személyes, magával ragadó szemszöget, az ötletes varázsvilágot, a kissé morbid, de élvezetes humort.

Azonban javult is az írással töltött évek alatt. Legalábbis nekem ez a könyv sokkal jobban tetszett, mint a Rémségek Cirkusza. Grubbs mérföldekkel emberibb, hihetőbb karakter, mint Darren (a másik sorozat főszereplője, nem az író) volt, és a történet is ígéretesebbnek látszik. Különösen tetszett az a realitás, hogy nyilván őrültnek hisznek a egy srácot, aki hirtelen démonokról kezd beszélni. Egyébként szerintem az elmegyógyintézetben töltött idő volt a legjobban megírva. A mellékszereplők sem mondhatók unalmasnak vagy sematikusnak, Dervish brutális egy nagybácsi lenne élőben, főleg azzal a hobbijával, hogy morbid tréfákat űz szegény, idegileg amúgy is labilis unokaöccsével. :D

Mindenképpen tovább fogok olvasni, de kissé aggaszt, hogy más szemszögéből lesz a következő rész (három párhuzamos történetet ábrázol a sorozat három különböző idősíkban), szóval nem tudom, mire számítsak. Kíváncsi vagyok, mint tud kihozni az alapötletből, amiből egyelőre szintén nem látszik túl sok, és csak remélni tudom, hogy nem száll el vele úgy a ló, mint a másik sorozatánál történt.

Cselekmény, történetvezetés: 10/10

Stílus: 10/9

Szereplők: 10/9

Érzelmek: 10/9

Összesen: 10/9

Enyhén spoileres infók:

Borítók: A vámpíros sorozathoz hasonlóan itt is brutálisan néznek ki a borítók, szerintem meglehetősen gusztustalan ez a mostani is. Ha a kinézete alapján ítélném meg a könyvet, nem olvastam volna el.

Kedvenc szereplők: (1) Dervish (2) Grubbs (3) Meera

Kedvenc jelenetek: (1) az a rész, amikor Grubbs az elmegyógyintézetben van (2) Meera beszaratja a farkasemberekről fantáziáló Grubbst (3) Dervish elsírja magát, amikor arról beszél, hogy talán megmenthette volna unokaöccse családját (4) befejező jelenet (először totál nem esett le, hogy Dervish szórakozott Grubbsszal XD)

Mélypont: az első fejezet vége (gusztustalan démonok kihúzzák az eddig ismert szereplők háromnegyedének a belső szerveit… kicsit megijedtem, hogy az egész ilyen véres lesz)

Kedvenc ötlet: a csata Vész herceggel, a családi arcképcsarnok