Tíz inspiráló házaspár az olvasmányélményeimből

(Könyvkuckó)

„Angliából indult el az a kezdeményezés, mely Valentin-nap környékén minden évben egy hétig a házasság fontosságára irányítja az emberek figyelmét. Magyarországon a programot a Magyar Evangéliumi Szövetség (Aliansz) és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa honosította meg 2008-ban. (...) A házasság hete olyan széles körű összefogásra törekszik, mely gyakorlati példamutatással, tudományos kutatások eredményeivel, bibliai és erkölcsi érvekkel támasztja alá a házasság örökkévaló értékét. Bátorít minden olyan helyi kezdeményezést, amely hidat épít az adott közösség környezetében élő házaspárok és családok felé, amely segíti életüket, boldogulásukat. Nyíltan beszél a házasság mindennapi valóságáról, örömeiről és feszültségeiről. Igyekszik bölcs és gyakorlati tanácsokkal ellátni a házasokat és házasulandókat, valamint a teljes helyreállás reményét ébren tartani azokban, akiknek a kapcsolata válságban van, illetve valamilyen ok miatt megszakadt.”

(Forrás: http://hazassaghete.hu/)

Mivel nekem személy szerint nagyon tetszik ez a kezdeményezés, felekezettől és minden egyébtől függetlenül, ezért úgy döntöttem, hogy kiveszem a részem, és előszedek az olvasmányélményeimből olyan házaspárokat, akiket valamiért jó példának tartok, akik megbrikóznak valami nehézséggel a történetük során. A dolog nem annyira egyszerű, mivel eleve sok ifjúsági könyvet olvasok, amiben ezek a karakterek legfeljebb mellékszereplőként tűnnek fel, de azért igyekeztem korrekt válogatást készíteni. :)

A sorrend nem rangsorolás, nem hiszem, hogy szét lehetne őket válogatni érték alapján, nagyjából aszerint van sorban, hogy kik mennyi ideje házasok a történetükben. Az összeállítás alkalmanként SPOILERT tartalmazhat a regények tartalmára vonatkozóan, különösen a sorozatok esetén.

Forrás: http://www.deviantart.com/art/Hunger-Games-Annie-and-Finnick-271698047

1. Annie és Finnick Odair (Suzanne Collins - Az éhezők viadala-sorozat)

Bár szerintem nagyjából az övék az irodalomtörténet legrövidebb regényben jegyzett házassága (nagyjából két hét lehetett), de sokat küzdöttek már addig is, mire egyáltalán egybekelhettek, a kapcsolatuk nagyon szép és példamutató volt.

Miért inspirálóak számomra? Azért, mert ők aztán tényleg tudták a másikat minden hibája ellenére szeretni. Mert ha csak a tényeket nézzük, Finnick többszörös gyilkos és férfiprostituált, Annie pedig pszichiátriai eset. Ennek ellenére egymást támogatva mindketten harmonikusak tudtak lenni, fel tudták újra építeni az életüket, és minden helyzetben kiálltak a másikért, még az életen is túl.

2. Catherine és Caleb Holt (Fireproof)

Velük kapcsolatban egy kicsit csalok, mert az ő történetükből csak a filmet láttam, de mivel a könyv a mozi készítői által jegyzett társiromány a filmhez, nem is hiszem, hogy nagyon sokat vesztettem. Na mindegy, ideillenek azért ők is, mert ha házasságról van szó keresztény körökben, előbb-utóbb mindig arra kerül a sor, hogy megnézzük a filmet, ami annak a története, hogy egy válófélben lévő fiatal házaspárban a férfi apja tanácsára elhatározza, még egy utolsó kísérletet tesz a kapcsolatuk megjavítására.

Miért inspirálóak számomra? Azért, mert meggyőződésem, hogy sok házasság azért megy tönkre, mert a felek nem törekszenek elég keményen arra, hogy próbáljanak változni, tanulni a hibáikból és megjavítani a kapcsolatukat. Egyszerűbb vállat vonni, kijelenteni, hogy „tévedtem, mégsem te vagy életem szerelme” és odébbállni. Mert rendbe hozni egy házasságot tényleg nehéz és fájdalmas dolog, főleg ha egyoldalú a kezdeményezés, mit ebben az esetben. Mégis, ha sikerül, akkor megérte minden szenvedés.

Forrás: http://www.deviantart.com/art/Meet-me-Halfway-338026402

3. Kira és Jonas (Lois Lowry - Az emlékek őre-sorozat)

Tavaly az ő párosuknak szurkoltam a leginkább. Mindketten megtapasztalták életük során a kirekesztettség érzését, hogy mások, mint a többiek, végül pedig mindent hátrahagytak azért, hogy új életet kezdhessenek. Annyira hasonlítottak, hogy kézenfekvőnek tűnt, végül egymás mellett fognak kikötni, és valóban, a sorozat záró kötetében már fiatal házaspárként, két pici gyerekkel látjuk őket viszont.

Miért inspirálóak számomra? Azért, mert mindkettejük számára nagyon fontos volt egyénileg is a közösségért való felelősségvállalás, hiszen mindketten voltak a saját falujuk vezető egyéniségei, és ez nem változott a házasságukban sem. Jonas támogat egy fiút is, és próbál apafigura lenni számára, miközben még mindig egy egész falu számít az ő és a felesége bölcsességére. Számukra nem csak az a fontos, hogy egymást többé tegyék, hanem együtt egy szebb világért munkálkodnak.

4. Karen és Barney Stark (Daniel Keyes - Érintés)

Egy átlagos házaspár, ahol a férj dolgozik, a feleség pedig szobrászkodik és arról álmodik, hogy gyerekük lesz. Egészen addig zajlik rendben az életük, amíg Barney egy kollégája jóvoltából radioaktív anyaggal szennyeződik, amit annak rendje és módja szerint haza is hurcol. A házaspár mindkét tagja súlyos sugárfertőzést szenved, az ezt követő tömeghisztéria pedig gyakorlatilag számkivetetté teszi őket a városukban. Ráadásul kiderül, hogy Karen a baleset előtt nem sokkal teherbe esett.

Miért inspirálóak számomra? Mert bár szörnyű dolgok történnek velük, mert csalódnak mindenben és mindenkiben, és nem tudják feldolgozni, miért pont velük történt meg ez az egész borzalom, aminek következtében undorító dolgokat követnek el egymás ellen is, de a legvégén, a sorsdöntő pillanatban mégis egymást és a szeretetet választják, ami mutatja, mekkora megtartó erő a kettejük köteléke.

5. Clair és Henry (Audrey Niffenegger - Az időutazó felesége)

Az ő szerelmük története azért nagyon különleges, mert Henry egy genetikai rendellenességgel él, ami miatt utazik az időben. Időnként kiesik a jelenből és egy bizonyos időt a múltban vagy a jövőben tölt. Clairrel először akkor találkozik, amikor a lány négy éves, de neki hosszú, keserves éveken keresztül kell várnia arra, hogy a jelenben is találkozzanak, hiszen Henry megígérteti vele, hogy nem keresi. De ekkor sem felhőtlen a boldogságuk, hiszen a férfi betegségének negatív következményei is jócskán vannak.

Miért inspirálóak számomra? Mert tényleg nagyon nehéz lehet egy olyan krónikus betegséggel (létező dologgal különösen) együtt élni, ami ennyire rányomja a bélyegét az ember mindennapjaira. Henry időutazósága miatt a párosnak a hétköznapi dolgok alkalmanként könnyebben mennek, alkalmanként pedig iszonyatosan nehézzé válnak. Emlékszem, nagyon megérintett a történetükben az a küzdelem, amikor gyereket akartak vállalni, nagyon megindítóan ábrázolta, milyen a pároknak újra és újra szembesülni a sikertelenséggel.

6. Stacy és Jason Trent (Meg Cabot - A fiú a házból)

Igazából bennünk sok különlegesség nincs, háromgyerekes, szép házaspár egy bájos és vidám kis történetből.

Miért inspirálóak számomra? Ami mégis kiemeli őket, az az a tény, hogy Jasonnek van egy testvére, aki a történet egyik főszereplője. A házaspár mindkét tagja napi szintű kapcsolatban áll vele, és folyamatosan segítik Johnt a kis csetlés-botlásaiban, tanácsokat adnak, támogatják, vagy épp leteremtik, ha arra van szükség. Stacey és John között a barátság nagyon szép, és mutatja, hogy a házassággal tényleg részévé válsz egy családnak.

7. A doktor és a felesége (José Saramago - Vakság)

A posztapokaliptikus regényben egy vakságot okozó járvány söpör végig a Földön. A doktor az első fertőzöttek között van, akiket még karanténokban különítenek el. A felesége annak ellenére, hogy nem beteg, maga is vakságot színlel, hogy a férjével mehessen, és hihetetlen borzalmakat átélve, rendkívüli körülményeket elviselve is végig támogassa a férjét és gondoskodjon róla.

Miért inspirálóak számomra? Mert ha eljött a világvége, akkor is lehet még olyan, hogy valaki nem magát menti, hanem önzetlenül segít azon, akit szeret. A feleség (nem véletlenül írom ilyen hülyén, nem derül ki a neve a könyvből) a történet során lenyűgöző bátorságról és kitartásról tesz tanúbizonyságot.

8. Abigail és Jack Salmon (Alice Sebold - Komfortos mennyország)

Abigail és Jack Susie szülei. A lány szemszögéből kerül elmesélésre a történet, akit egy napon az iskolából hazafelé menet elcsalt magával az egyik közelben lakó férfi, majd megerőszakolta és brutális kegyetlenséggel meggyilkolta. Susie ezután a mennyország előszobájából figyeli, mi történik a családjával.

Miért inspirálóak számomra? Azért, mert egy gyerek elvesztése után a házasságok 70%-a szétesik, akkor is, ha nem történnek ilyen erőszakos események. Abigail és Jack is rengeteget szenved, mire maguk mögött hagyják a gyászt és a bosszúvágyat, de a kapcsolatuk kitart.

9. Lancester anyuka és apuka (John Green - Csillagainkban a hiba)

Ők a negyedik stádiumú rákbeteg Hazel szülei a regényben. A lány állapota ugyan már évek óta nem romlott, de ez nem jelent igazából semmit, gyakorlatilag bármikor meghalhat, és a családnak ezzel a tudattal kell folyamatosan együtt élnie.

Miért inspirálóak számomra? Mert igazán jó szülők, elfogadják Hazel furcsa észjárását és depresszióra való hajlamát, és folyamatosan noszogatják, hogy a hátralévő idejét töltse meg annyi élettel, amennyivel csak lehet. Ugyanakkor, amikor Hazel olyan döntéseket hoz, amik végén menthetetlenül sérülni fog, akkor is támogatják, segítenek neki végigcsinálni az egészet, és nagyon megértőek.

10. Mr. és Mrs. Weasley (J. K. Rowling - Harry Potter-sorozat)

Forrás: http://makani.deviantart.com/art/love-is-flaming-red-9387560

Nagy hatással volt az ifjúságomra a hét részes sorozat, amiben pedig köztudomásúlag a Weasley-família képviseli a nagy betűs Családot az árva főhős ellenpontjaként. A Weasley-házaspár hét gyereket nevelt fel rendkívül szerény anyagi körülmények között, miközben tevékeny szerepet vállaltak két varázslóháborúban is, csak úgy mellékesen.

Miért inspirálóak számomra? Azért, mert tökéletesen összeillő, majd a hosszú évek során összecsiszolódott páros ők, akik képesek voltak arra, hogy a nehéz időkben is megteremtsék a családjuknak a biztos érzelmi hátteret, és mert annyira túlcsordulnak a szeretettel, hogy ebből jut még a gyerekeik arra kószáló barátainak is. :) Mert megmutatják, hogy a boldogság nem a gazdagságon múlik, bár a kisebb gyerekek a nagyok levetett cuccait örökölték, de azért mégis szép gyerekkoruk volt. Mert bátrak és erősek, nem félnek küzdeni azért, amiben hisznek, és a szakajtónyi gyerekük közül mindnek sikerült olyan erkölcsi iránytűt adni, hogy végül ők is képesek legyenek felnőni a feladathoz, és aktívan bekapcsolódni a háború menetébe.

Hát ez lett volna az én listám. :) Ti milyen házaspárok történetét találtátok még példaértékűnek?