Az Olvasók Viadala –5. téma

    

 Ki vagy kik a kedvenc férfi és női szereplőd/ szereplőid, és miért ő/ ők? Jellemezd a karakterüket és a cselekményben betöltött szerepüket! (Akár átfogóan az egész trilógiában, akár kötetenként.)

Szerinted melyik szereplő ment át a legnagyobb jellemfejlődésen, és miért?

Nagyon sok szereplőt szerettem, de (főleg talán a történet jellege miatt) a férfiszereplőket sokkal erősebbnek találtam, mint a nőiket, ezért külön kell kezelnem a két nemet a  kérdésben.

Először a férfi szereplők TOP 5-ös listája:

1. Peeta

Nem nagy titok, hogy az összes szereplő közül leginkább tőle voltam hasra esve. :D Már a történet legelején nagyon szerettem benne, hogy olyan más volt, mint a legtöbb szereplő, érzékeny, gyengéd, gondoskodó. A humorát is nagyon értékeltem. Aztán ehhez jött még hozzá a művészi véna, meg a további jó tulajdonságai, például az embersége. Olyan tipikus tragikus hős-firgurának tűnt nekem, annyira kilógott a világából, hogy nagyon féltem egy negatív befejezéstől vele kapcsolatban, és végül is bizonyos szempontból igazam lett. Szerencsére a dolog jól sült el, mert ha viszontagságosan is, de sikerült összeszednie magát, és bebizonyította, hogy valójában mennyire erős. A Katniss iránt érzett szerelme reálisabb alapot kapott ezáltal, és szerintem az is jót tett neki, hogy kénytelen volt kimondani és megkérdezni azokat a dolgokat, amiket egyébként nem mert volna. Néha zavart a túlzott mártírkodása, de a legtöbb helyzetben ez indokolt volt, úgyhogy belefért.

http://alicecullen88.deviantart.com/art/THG-Finnick-and-Annie-184700838

2. Finnick

Másik nagy kedvencem, akit már akkor bírtam, amikor még megpróbált bunkónak tűnni. Szerintem Finnick a történet egyik legsokoldalúbb és legérdekesebb figurája, akár egy önálló regényt is lehetne építeni rá, annyira erős karakter. Először is ugye feltűnik a Kapitólium által ráerőszakolt szívtipró-szerepben, aztán szép lassan kiderül, hogy valójában jószívű ember, megbízható szövetséges, hűséges barát, odaadó társ, mindezt olyan múlttal a háta mögött, ami bárkit összetörhetett volna. Finnick mégsem adta fel, és még a gödör legmélyéről is próbálta segíteni Katnisst, majd végül is megint megtalálta magában az erőt ahhoz, hogy felvegye a Kapitólium ellen a harcot. Nagyon szerettem a barátságukat, ami bizonyos szempontból egy jó testvérkapcsolatra is emlékeztetett. Finnick ezenkívül szerintem egyfajta szerepmodell is volt a lány számára, hiszen sokszor nagyon hasonló problémákkal, érzésekkel kellett szembenézniük, és ő végül is megmutatta, hogy a dolgok jóra fordulhatnak minden viszontagság ellenére. A kapcsolata Annie-vel egyszerűen bűbájos volt, nagyon sajnálom, hogy csak ilyen rövid ideig lehettek boldogok együtt.

3. Haymitch

Haymitch számtalan rossz tulajdonsággal rendelkezik, ennek ellenére számomra nagyon szerethető szereplőnek bizonyult. A történet elején igazi gag-karakternek tűnt (olyan figura, amire az író komolyabb sztoriban a poénokat építi), aztán a történet előrehaladásával megmutatta, hogy sokkal több ennél. Mindig kiállt a gyerekek mellett, és a végére egyfajta apafigurává is vált talán a számukra, annak ellenére, hogy határozottan nehéz ember. Viszont ő legalább mindig törődött velük, és nekem nagyon úgy jött le a harmadik részből, hogy szerette is őket. :)

4. Cinna

Szerintem Cinnát nagyon nehéz nem szeretni. :) Ő volt az első, aki bebizonyította, hogy a kapitóliumiak elborult társaságában is akadnak értelmes emberek, és nagyon bátor dolog volt tőle, ahogy lázadt, mindig a maximumot nyújtotta, amivel Katnisst tudta támogatni, akkor is, amikor tudta, hogy a saját életével játszik.

5. Boggs

Bár viszonylag keveset szerepelt, mégis nagyon megkedveltem, szépen kibontakozott a jelleme a harmadik könyv végére. Ő talán még inkább apafigura lehetett volna Katnissnek, csak ugye nem maradt ideje rá. Ennek ellenére nagyon szeretetreméltó embernek sikerült megismernem.

+1. Kökörcsin

Csak hogy Gale lássa, hogy még a macskát is jobban szerettem nála. XD Viccet félretéve, szerintem Kökörcsin nagyon feldobta a történetet, imádtam, ahogy Katnissel utálták egymást, a végére azonban mégis rákényszerültek valamiféle szövetségre. :)

 

És akkor a lányok:

1. Johanna

Finnick párja női oldalon szerepkör szempontjából. Nagyon elüt a könyv összes többi női karakterétől, igazi vagány csaj, őrült is egy kicsit, de valahol pont ebben áll a varázsa. A harmadik részben az is világossá válik, mennyire törékeny és esendő, de remélem, hogy az élet majd kárpótolja azért a sok szörnyűségért, amit el kellett szenvednie.

2. Ruta

Jaj, hát ő pont annyira szeretnivalóra sikerült, amennyire kellett, hogy a halála megfelelően szörnyű legyen. :( Abszolút megértem, Katniss miért nem tudta túltenni magát rajta. Szerintem az olvasóknak sem sikerült.

3. Katniss

Nem voltam érte oda éppenséggel, ha a fiúkkal együtt nézem, nem fért volna be az első ötbe. Viszonyunk enyhén szólva is ambivalensnek tekinthető, néha nagyon utáltam őt, ezt majd a következő témában kifejtem. Azt viszont el kell ismernem, hogy nagyon egyedi főszereplő, érdekes volt az ő szemszögéből követni az eseményeket.

http://mary-chan.deviantart.com/art/Watching-the-Games-275236586

4. Effie

Olyan ártatlan módon bolond egy nőszemély, imádnivalóan butuska és sekélyes. :) Mégis, a maga módján rengeteget tett Katnissért meg Peetáért, és ezt tisztelem benne.

5. Prim

Őt igazából csak a harmadik kötetre szerettem meg, tetszett az az okos, érzékeny fiatal nő, akivé felcseperedett, előtte olyan semmilyen volt a számomra. Végül mégis sajnáltam nagyon. :(

Ha a jellemfejlődést kell néznem, a legtöbb karakter nem sok ilyet mutatott, inkább arról volt szó több esetben, hogy Katniss első ránézésre levont valamilyen következtetést az illetőről, amit aztán a tettei alapján kénytelen volt átírni. Így például Finnick, Boggs, illetve Johanna megítélése sokat változott a történet során, noha ők maguk nem sokat alakultak.

Aki tényleg fejlődött, az szerintem maga Katniss volt. Alapvetően persze ugyanaz maradt, mint a történet elején, de sokat érett, tanult a történet során. Rá kellett jönnie, hogy nem játszhatja örökké a magányos farkas szerepét, hogy igenis szüksége van társakra, és azt is megtapasztalta, hogy a döntései igen komoly hatással vannak mások életére (vagy halálára…). Szerintem sikerült felnőnie a történtek hatására, a Viadalok előtt nem tudta volna meghozni ugyanazokat a felelősségteljes döntéseket, amiket a harmadik kötet végére sikerült.

A másik karakter, aki sokat alakult, Prim volt. Ő a szemünk láttára esetlen, gyámoltalan kislányból erős, független nővé változott. Nagyon tetszett, ahogy a harmadik kötetben támogatta a nővérét, illetve ahogy készült az orvoslás kitanulásával a jövőjére, arra, hogy majd segíteni tudjon másokon. Halála nem csak a családjának volt nagy veszteség.

Az Olvasók Viadala – 4. téma

Melyik a kedvenc THG könyved? Indokold meg, hogy miért! 
Milyen tetszési sorrendet állítanál fel a kötetekből, és miért? 
Hogyan folytatnád Te a sztorit, hogy ha erre lehetőséged adódna? Egyáltalán folytatnád -e? 
Szerinted angolul vagy magyarul jobb olvasni a trilógiát? 
Az örök kérdés: Team Peeta vagy Team Gale? Ki? és Miért?

Hú, az első kérdésre mindjárt nehéz válaszolni. Megpróbálom azért eldönteni, bár először mindenképp kénytelen vagyok külön-külön elemezni a köteteket, hogy aztán összehasonlítsam őket.

Az  Éhezők Viadala:

Az első kötet inkább a belerázódás volt, hogy úgy mondjam, főleg az elején nehéz volt beleszokni ebbe a világba, összezavarónak találtam, hogy mindennek a működését meg kellett érteni, de a könyv második fele már iszonyúan pörgött, csak úgy kapkodtam a fejem, a végére pedig rettentően megszerettem a történetet.

Ami tetszett a könyvben: a világ, a rengeteg izgalom, harc, a szerelmi szálak

Ami nem tetszett a könyvben: hogy ki lehetett találni Katniss túlélését, hiszen a többi kötetben is ő a főszereplő, hogy a csaj olyan lassan jött rá Peeta érzelmeinek valódiságára,  az eleje kicsit lassú volt

Futótűz:

Ennek már teljes rajongói hisztériával álltam neki, és nem csalódtam. A könyv első fele ez esetben is pangott egy kicsit, bár a Győzelmi Körút rész még tetszett, inkább az utána következőt nem igazán tudtam hova tenni. Különösebben nem lepett meg, hogy Katniss és Peeta visszamentek az arénába, de én személy szerint jobban örültem volna, ha mentorkodnak. Azért így is jó volt, szerintem végül egy nagyon erős átvezető kötetet kaptunk.

Ami tetszett a könyvben: az új mellékszereplők, a régebbi Viadalok történetei, Katniss és Peeta kapcsolatának alakulása

Ami nem tetszett: a lassú kezdés, Katniss tipródása Peeta és Gale között, meg minden más kapcsán, az olvasónyúzó függővég

A kiválasztott:

Rajongói hisztéria a tetőfokon, első két kötet újraolvasásával előkészítve a terep, október óta már szinte csak ez jár a fejemben. Ilyen várakozásokkal lehet nagyon pofára esni, de velem szerencsére nem történt meg. A könyv abszolút felnőtt a várakozásaimhoz. Érdekes módon itt az eleje mindjárt jól indult nekem, középen volt egy kis hullámvölgy, és a vége az megint nagyon magasan volt. Tökéletes befejezés, ha az előző két kötet csak azért volt, hogy ezt előkészítse, már akkor megérte.

Ami tetszett a könyvben: fejlődtek a karakterek (illetve jobban megismertük őket), Katniss felnőtté válása, a komorsága, a mondanivalója, a befejezés

Ami nem tetszett: Peeta kevés szereplése, illetve passzivitása, Katniss elutasítása vele szemben, Finnick számomra értelmetlennek és feleslegesnek tűnő halála (ami az Annie-től születő gyerekkel együtt elég közhelyes is... bármennyire is drámai és romantikus), hogy nagyjából ugyanazok a körzetek voltak exponálva, mint az előző kötetekben, így bizonyosakról alig kaptunk információkat (5,6, 9, 10)

Végül, ha sorrendet kéne felállítanom, azt mondanám, hogy: 1. A kiválasztott, 2. Az Éhezők Viadala és 3. Futótűz Nem azt mondom, hogy bármelyik kötet sokkal jobb vagy rosszabb a másiknál, épp ellenkezőleg, inkább azt  szeretném hangsúlyozni, hogy mennyire egységet alkotnak a kötetek, tökéletesen tudatos a szerkesztés, ügyes írói munka.

Alapvetően nem hiszek az erőltetett folytatásokban, szerintem ez úgy jó, ahogy van. Ha mégis lehetőségem lenne  folytatni, akkor azt hiszem, Katniss lányának a szemszögéből írnám meg az eseményeket az egyik szálon, a másikon pedig továbbra is Katniss szemszögéből. A következő generáció boldogulását követném szívem szerint nyomon, a szép új köztársaság válságával megspékelve. Érdekes lenne például megnézni, hogyan tudnák a fiatalok feldolgozni azt, hogy a szüleiknek milyen egy világban kellett élniük, és mi mindent meg kellett tenniük az életben maradásért. Ha kiélhetném minden vágyamat, akkor valószínűleg összehoznám a Katniss és Peeta lányát Annie és Finnick fiával (igen, tudom, hogy legalább tíz évvel idősebb nála, de pont ezért lenne vicces a dolog, például nagyon kíváncsi lennék Peeta arckifejezésére, ha elkezdene udvarolni az ő egyetlen kicsi lányának XD). El tudnék képzelni más szereplők szemszögéből megírt alternatív történeteket, például szívesen végigolvasnám Finnick, Peeta, vagy Haymitch nézőpontjából is a trilógia eseményeit.

Nem igazán tudom megítélni, hogy angolul vagy magyarul jobb-e olvasni a könyveket, hiszen össz-vissz A bitó szövegét olvastam el eredetiben. Ebből nagyjából sikerült így utólag leszűrnöm, hogy tényleg jó a fordítás, de először is éreztem, hogy magával ragad a stílus, és szívesen elmerülök egy-egy mondatban, ezért is döntöttem úgy, hogy nem próbálkozom az angollal, inkább várok a magyar megjelenésre, és nem a nyelvtudásom miatt, mert afelől aztán nyugodtan olvashattam volna eredetiben is. Csak hát magyarul kezdtem el, aztán így már ragaszkodtam hozzá.

Forrás: http://alicecullen88.deviantart.com/art/Catching-Fire-nightmares-185696880?q=gallery%3Aalicecullen88%2F795999&qo=20

Az utolsó kérdéshez szeretnék ajánlani egy cikket, amit natty fordított magyarra egy ismert angol nyelvű blogból: http://lightland.gportal.hu/gindex.php?pg=27224047&nid=6003023 . Nos, ebből is látszik, mennyire megosztja a rajongótársadalmat a téma, a két oldal elég élesen elhatárolódik, illetve vannak közöttük semlegesek vagy csellengők is
.

Nos én egyértelműen Team Peeta voltam az interjús szerelmi vallomástól kezdve egészen a gyerekek megszületéséig. Talán ez azzal magyarázható a legkönnyebben, hogy alapvetően az életben is nagyon hasonló a férfiideálom Peetához. Soha nem jöttek be a macsós, lobbanékony srácok, én mindig is értékeltem, ha egy fiú érzékeny, jólelkű és kedves. Azt is szerettem Peetában, hogy annyira más volt, mint a többiek: a jóság és szépség tiszteletének szigete egy tombolóan erőszakos világban. Ráadásul végig következetesen képviselte az önfeláldozás erényét, ami számomra nagyon tiszteletreméltó dolog, azért is bíztam benne, hogy végül rengeteg szenvedés után, de elnyeri méltó jutalmát, ami csak Katniss lehetett, mert szegény srácnak semmi más sem maradt a végére.

Forrás: http://favim.com/image/199817/

Az, hogy Gale számomra soha sem volt igazi vetélytársa Peetának, talán nem csak a személyiségemből fakad. Úgy érzem, nekem Collins nem adott elég lehetőséget, hogy bizalmat szavazzak Gale-nek. Az első két kötet alapján azért nem tudtam dönteni, mert egyszerűen túl kevésnek éreztem az ő szereplését a történetben, nem tudtam úgy összehasonlítani őket, hogy Gale legtöbbet Katniss visszaemlékezéseiben szerepelt, amik mind egy oldalát mutatták meg, miközben Peetát rengeteg komplex szituációban megfigyelhettem.

A harmadik könyvben, ahogy azt sejtettem is, fordult a kocka, de számomra ez valószínűleg már túl későn történt. Egyrészt, már elköteleztem magam Peeta mellett, másrészt Gale tökéletesen bemutatta, miért nem kedveltem korábban sem. Erőszakos volt, bosszúszomjas és sokszor igazságtalan. Nem sikerült megszeretnem a történet végéig, pedig tényleg keményen próbálkoztam. Szerintem Katniss meglátása nagyon helyes volt, amikor rájött, hogy Gale mellett nem tudná újra felépíteni az életét, a fiú a szélsőségeivel minden jó szándéka ellenére is újra meg újra visszalökte volna a szakadék szélére.

Az Olvasók Viadala –3. téma

Ha Te lennél a rendező hogyan készítenéd el a filmet/ filmeket? Trilógiában jelentetnéd meg, vagy ( mint a felröppent pletykák szerint) az utolsó részt két szakaszra bontanád? A már meglévő, ismert színészekkel dolgoznál, vagy lenne akit lecserélnél, mert olvasás közben nem így képzelted el az adott karaktert, akit majd játszani fog? Ha csere történne, ki vagy kik lenne/ lennének a cseréd/ cseréid? 
Belevonnád -e az írónőt a forgatókönyv írásába? Konzultálnál -e vele bizonyos jelenetek végett? 
Melyek lennének azok a részek amiket semmiféleképpen sem hagynál ki a filmből? Melyek lennének azok a jelenetek amiket szíved szerint hanyagolnál?

Szerintem az Éhezők Viadala az ideálisan filmesíthető könyvek közé tartozik, ezt nagyjából az első rész közepe óta így érzem. Aránylag rövidek a kötetek, kevés felesleges mellékszállal, ráadásul nagyon akciódúsak, tele lehet őket rakni menő effektekkel, és még szerelmi szál is akad a női közönségnek. :D Igazi hollywoodi kasszasikert lehet belőle csinálni, és még nem is kellenek nagy erőfeszítések hozzá…

Mivel a harmadik részhez még nem volt szerencsém, ezért nem tudom megmondani, hogy egy filmbe hoznám, vagy kettőbe, de mivel hallomások alapján nem hosszabb az első két kötetnél, ezért szerintem bele fog férni egy filmbe, 500 oldal alatt nem érdemes bontani. (Gyakran felette se nagyon.) :D

A színészek egy részével elégedett vagyok, másokkal nagyon nem. Kezdetnek mindjárt a Katnisst játszó Jennifer Lawrence nem tetszik, szerintem nem elég karakteres az arca a szerephez, túl kerek, babás. Én valószínűleg nem őt választottam volna főszereplőnek. A fiúkkal meg a Viadal résztvevőivel elégedett vagyok, inkább a felnőttszereplők terén lőttek mellé többször. Kivétel még Prim, aki egyrészt egyáltalán nem hasonlít az állítólagos nővérére, másrészt meg nekem nem is szimpatikus. Akiket viszont határozottan lecserélnék, azok elsősorban Haymitch és Effie, másrészt talán Cinna. Őket egyáltalán nem ilyennek képzeltem, persze a filmig nem lehetek biztos benne, hogy játszani is rosszul fogják a szerepet, remélem, tévedek. Mindenesetre még nem írtam le őket teljesen, lehet, hogy játék alapján el fogom nekik hinni a szerepüket. (Egyébként Josh Hutcherson (Peeta) tényleg FOLYAMATOSAN ráncolja a homlokát ebben a filmben? Majdnem minden képen azt látom…)

Személy szerint mindenképpen kérném az írónő segítségét a film megtervezéséhez, mind a forgatókönyv, mind a szereplőválogatások terén, hiszen mindenkinek úgysem lehet jót csinálni, de mégiscsak az ő fejéből pattantak ki ezek a karakterek, akkor már érvényesüljön az ő akarata. Például ha valamelyik szerepre több alkalmas színész is jelentkezik, megkérdezném az ő véleményét. A kulcsjelenetekről is konzultálnék vele.

Na, innen szedték a fantaszmesés magyar címet...

Szívem szerint jóformán semmit sem változtatnék a cselekményen, hiszen szuper már úgy is, ahogy van. Persze, gondolom, a lassabb, gondolkodósabb részek a média eltérő természete miatt fel lesznek pörgetve, de ez nem feltétlenül baj, én elbírom a kisebb eltéréseket a könyvtől, rugalmas filmnéző vagyok. :D Azért mondjuk vérzik a szívem, hogy Madge-t kiírták a filmből, kíváncsi vagyok, ebből hogy másznak ki (mégis honnét szedi Prim a színarany kitűzőt?). Nekem, ha rövidítenem kéne, mindenképp átgondolnám, hogy az adott változtatás értelemzavaró-e a történet szempontjából vagy sem, és ha muszáj változtatni, hogyan lehet a legjobban kiküszöbölni a következetlenséget. Ez fontosabb számomra annál, mint hogy pontosan úgy történjen minden apróság, mint a könyvben, de mivel az alapból logikus, általában az eredeti megoldás jobb szokott lenni. :)

Az Olvasók Viadala –2. téma

Időhiány miatt a második témát csak most közlöm, remélem, hamarosan követi a harmadik.

A második hónap témái:

Ha interjút készíthetnél Suzanne Collins-al, miket kérdeznél tőle? Írj egy képzeletbeli interjút, amit az írónővel készítesz! Melyik könyvbéli szereplővel találkoznál szívesen a való életben is? Tőle mit kérdeznél, és szerinted mit válaszolna? Készíts egy képzeletbeli interjút valamelyik karakterrel. 
Szerinted mi fog történni, milyen titkokra derül fény a 3. kötetben? Mit gondolsz, az írónő be merte-e vállalni valamelyik meghatározó szereplő halálát?

Képzeletbeli interjúm kérdései:

1. Mi adta a sorozat alapötletét?

2. Olvasta-e bármelyiket azon könyvek közül, amiknek alapgondolatával a trilógiát összehasonlítják? (A legyek ura, Battle Royale, stb.) Inspirálta valamelyik a regény írása során?

3. Mennyire érdemes jelentőséget tulajdonítanunk a szereplők nevének? Akadnak közöttük beszélő nevek? A római neveknél vonható párhuzam a történelmi alakok és a karakterek között?

4. Hogyan tervezte meg a cselekményt? Melyik részek születtek meg először a képzeletében? Volt olyan, amivel nehezen boldogult?

5. Mi inspirálta arra, hogy a narrációt egyes szám első személyben és jelen időben fogalmazza meg?

6. Akadt olyan karakter, aki különösen közel állt a szívéhez? Volt, akinek nehezére esett megírnia a halálát?

7. Meglepte a könyv kedvező fogadtatása? Mi a legkedvesebb története a rajongókkal kapcsolatban?

8. Mi a véleménye a készülő filmadaptációról? Mennyire engedték belefolyni a munkálatokba? Egyetért a színészek kiválasztásával?

9. Szeretne még hasonló műfajú könyveket írni? Vannak már tervei a következő regényéről?

Sok karakterrel szívesen elbeszélgetnék, de most különösképp Finnick lelkébe vájkálnék bele, hiszen róla viszonylag kevés információt adott a második kötet. Az írónő nevében nem szeretnék nyilatkozni, de az esetében megpróbálok valamiféle válaszokat rögtönözni. :) Ismétlem, még csak az első két könyvet olvastam, így arra tudok támaszkodni, amit ott szereztem. Az interjú nincs semmilyen, a regények sztorijához kapcsolódó szituációba beágyazva, sőt, direkt kívülről szemléli a dolgokat.

­– Nos kedves Finnick! Először akkor tűntél fel a közönség előtt, amikor elképesztő teljesítményt nyújtva, mindössze tizennégy évesen megnyerted a Viadalt. Miből merítettél erőt azokban a napokban?

F.: Ez most komoly kérdés? Hát… igazából semmiből. Végig az járt e fejemben, hogy nem akarok meghalni. Úgyhogy ki kellett nyírnom mindenkit, mielőtt ők ölnek meg engem. Jó támogatóim voltak, ezért sikerült. Komolyan, ilyen helyzetben jobb nem gondolkodni semmin.

– Milyen képességek segítettek ehhez a győzelemhez? Kellett hoznod valamit otthonról, ezt nem lehet három nap alatt megtanulni.

F.: Mifelénk az árva gyerekeknek nincs sok választási lehetősége. Öt éves koromtól kezdve a halászhajókon dolgoztam. A legtöbb hallal nincs gond, de vannak olyanok, amik túl nagyok, és amikor behúzzák a hálót, elvághatják az éles hátúszójukkal. Na, azokat a hozzánk hasonló kölyköknek kellett agyonvernie, jobb esetben ledöfni. Az ilyesmiben megizmosodik az ember.

http://alicexz.deviantart.com/gallery/25809755#/d495z14

– Feltételezzük, hogy elég volt a hegyes tárgyakban szerzett jártasságodat megmutatnod a Játékvezetőknek az első alkalommal. Na de mit tettél a másodszor?

F.: Komolyan, szivi, ha megmondanám, meg kéne, hogy öljelek. :)

– A múltadat ismerve ez nem üres fenyegetés. A statisztikák alapján a tiéd minden idők legjobb gyilkossági indexe, ráadásul te voltál az utóbbi néhány év legnépszerűbb Mentora is. Mit szóltál hozzá, hogy ennek ellenére mégis a versenyzők között találtad magad?

F.: Elhiheted, nem tapsikoltam az örömtől. Valahogy reméltem, hogy most már életem végéig azt fogom nézegetni, hogyan kaszabolják egymást a kölykök. Az sem nagy boldogság, de egy újabb Viadalnál azért jobb.

– Ez alapján nem  csoda, hogy fontos szerepet vállaltál a Nagy Mészárlás bojkottálásában.

F.: Minden barátom benne volt. Nem lehetett kihagyni. Meg sajnáltam a két újoncot. Ahogy helyt álltak a Viadalon, nem ezt érdemelték. Komolyan, mégis ki gondolja, hogy rajtuk lehet leverni generációk minden bűnét és sérelmét? Végső soron csak gyerekek. Valakinek közbe kellett lépni.

– Mindenesetre nem siettétek el, hogy kinyilvánítsátok a szándékaitokat. A te első találkozásod Katnissel például kifejezetten zavarba ejtőre sikerült.

F.: Fent kellett tartani a látszatot a Kapitólium kedvéért, különben még azelőtt lebukunk, hogy elkezdődött volna a móka. Ha engem kérdezel, nagyon kevés Győztes van, akiben hiányzik a képesség a szándékainak elrejtésére. Még a legjobb harcosoknak is félrevezetéshez kell folyamodnia időnként. Másrészt meg akad egy személyesebb jellegű indokom is: Johannával az elején összebeszéltünk, hogy kicsit megizzasztjuk az újakat, hadd lássuk, mennyire bírják a gyűrődést. Egész jól teljesítettek. :D

– Katnissnek említetted, hogy szeretsz titkokat gyűjteni. Mégis, miféle titkokra lehet szüksége egy olyan srácnak, mint te?

F.: Ó, bármilyenekre. El se hinnéd, mennyi mindent képesek az emberek kikotyogni, ha egy kis törődést adsz nekik. Mentorként és lázadóként is sok dolognak jó hasznát vettem, amit az ágyban hallottam. Az információ hatalom, szokták mondani.

– Ha már az ágynál tartunk: hány lánynál is sütögeted a pecsenyédet?

F.: Nem szeretek számokat mondani, az olyan lealacsonyító. Párhuzamosan csak néhánynál. Amikor a Kapitóliumban vagyok, mindig nagy a nyüzsgés. Azért jó visszamenni a Negyedik Körzetbe, mert ott a rajongói leveleket leszámítva békén hagynak. Azért felszabadító, hogy most már legalább páran tudják, hogy igazából csak Annie számít nekem.

– Annie… mesélnél nekünk róla?

F.:  Három év van köztünk. Kis törpe volt még, amikor az árvaházba került, de nem nagyon akart barátkozni senkivel. Nekem jól esett a társasága, mert olyan rémültnek látszott, azt hiszem, mindenesetre akadt valami bája, az biztos. Rászálltam, aztán egyszer csak összebarátkoztunk. Addig nem nagyon akartam többet tőle, amíg ott nem voltam az Arénában. Hát, nagyon fiatal voltam még akkor is, de azt azért már felfogtam, hogy ő a legfontosabb nekem az egész világon. Miután hazamentem, magammal vittem őt a Győztesek Falujába. Aztán… nem tudom, csak úgy összejöttünk. És egész sokáig boldogan éltünk, ha nem jön a hülye Viadal… Pedig soha nem engedtem őt feliratkozni tesszeráért. Összesen négyszer szerepelt a neve a gömbben.

– Te azon a Viadalon egy volt osztálytársadat mentoráltad, igaz?

F.: Igen. Majdnem belepusztultam, hogy végig is kellett néznem az egészet. Rohadt egy Viadal volt.

– Utána viszont az élet ment tovább…

F.: Hát igen, Annie már soha nem lesz a régi, de ettől még nem fordulhatok el tőle. Általában felismer engem, és a jobb napokon egész kellemes vele. A rosszabb napokon meg… Hát, azt hiszem, Mags nélkül párszor elfutottam volna.

– Azt rebesgetik, viszonyt folytattál az egykori Mentoroddal. Nos, a búcsúcsókotok hevessége alapján ezt nem tudjuk egyértelműen megcáfolni.

F.: És ha igen, akkor mi van? Ha neki szüksége volt rám, nekem meg rá? Szívünk joga.

– Na és Johanna? Róla is feltételezték már, hogy ő a titkos szerelmed.

F.: Arra mérget mernék venni, hogy őt egyszer sem smároltam le. Csak barátok vagyunk, oké?

– Katniss irányában sem éreztél soha vonzódást?

F.: Azt hiszitek, egy gátlástalan szoknyapecér vagyok? Na jó, erre adtam némi okot. De olyan emberek soha nem szerepeltek a listámon, akik igazán közel álltak hozzám. Velük nem tudnék úgy szórakozni, mint a kapitóliumi csajokkal. Egyszerűen nem menne. Katnissre úgy tekintek, mint a húgomra, és nem hiszem, hogy ez meg fog változni.

– Jövőbeli tervek?

F.: Segítek tönkretenni egy rémuralmat, visszaszerzem az én Annie-met, esetleg megdöntök pár random lázadó csajt. Nem hiszem, hogy unatkozni fogok.

A harmadik kötet elé nagy várakozással, de egy kis szorongással tekintek. Az első két könyv olvasása során bebizonyosodott számomra, hogy Collins gondolkodásmódja nagyon hasonló az enyémhez, ami azért ijesztő, mert ha jól saccolom, a harmadik rész elképesztően negatív lesz, és csak úgy hullani fognak benne a szereplők. Szerintem az írónő nemhogy be merte vállalni a fontos szereplők halálát, de jópárat ki fog irtani közülük, hiszen eddig sem bánt velük kesztyűs kézzel, egy ilyen háborús szituáció pedig különösen kívánja az áldozatokat. Én a helyében a Peeta-Gale párosból minimum az egyiket kinyírnám, de előtte még elhullajtanék pár erős támogató karaktert, például Finnicket vagy Haymitchet. Prim megölését kevéssé tartom valószínűnek, de igen hatásos lenne, úgyhogy nem zárható ki. Bárhogy is lesz, sajnálom, mert az aktuális szereplőgárdából nagyon sok embert kedvelek, rossz lesz akármelyiküknek is a halálát olvasni.

Ami különösen foglalkoztat most, hogy vajon mi lesz Cinnával, Peetával és Johannával, visszatérnek-e a történetbe és ha igen, milyen állapotban. Arra is nagyon kíváncsi vagyok, milyen a Tizenharmadik Körzet, meg persze a nagy harc végkimenetelére.

Összességében reménykedem, hogy talán mégiscsak nagyjából pozitív véget ér a történet, és nem pont a kedvenc szereplőimet irtják ki közben. Ez túl merész elképzelés?

Az Olvasók Viadala – 1. téma

A molyon indult egy. a fenti címet viselő verseny, aminek az a lényege, hogy különböző kérdések kifejtésével lelkileg felkészítsük magunkat az Éhezők Viadala-trilógia záró részének, a  Mockingjaynek magyar megjelenésére, illetve a filmadaptációra.

Az első hónap kérdései a következők:

Fejtsd ki bővebben, hogy mit tennél, ha Te magad lennél az egyik Kiválasztott Az Éhezők Viadalán. Feláldoznád -e magadat egy szeretted helyett, úgy ahogy Katniss is tette? Véleményed szerint képes lennél helytállni a Viadalon? Ha igen, miért? Ha nem, miért? 
Milyen stratégiát követnél, hogy életben tudj maradni, és Te győzhess? Milyen eszközökkel harcolnál? ( Pl: kard, tőr, nyíl stb.) Írd le, hogy szerinted milyen esemény vezetett az egykori 13 körzet és a Kapitólium kialakulásához! (Tulajdonképpen előzménytörténet.)

Nem tudom, mit tennék, ha nekem is ott kéne állnom a többi korombeli fiatal között, és a sorsolás eredményére várnék. Nyilván egész végig az hajtogatnám, hogy csak ne engem, Istenem, csak ne engem. Ennek ellenére, nem tartom kizártnak, hogy önként jelentkeznék valaki helyett, aki nagyon közel áll hozzám (testvér, közeli barát), és akiről tudom, hogy valószínűleg még nálam is rosszabbak az esélyei.

Mert, ha abból indulok ki, hogy nagyjából ugyanolyan lennék abban a világban is, mint a valóságban, akkor nem sok reményt jósolok magamnak. Nem vagyok erős, se ügyes, különleges adottságokkal sem rendelkezem, az eszemen kívül nem sok mindenre hagyatkozhatnék. A Játékmeserek helyében én nagyjából 10/4 pontra értékelném magam.

Ennek ellenére persze megpróbálnék harcolni, már csak az életösztön végett is. A fizikai adottságaimat figyelembe véve valószínűleg jobban boldogulnék távolsági fegyverekkel (egész ügyesen lövök íjjal, bár közel sem olyan jól, mint Katniss), és szívesen megtanulnék pár csapdaállítási technikát is, biztos, ami biztos. Viszont, mivel nem kenyerem a verekedés, elég minimális esélyt látok rá, hogy a Bőségszarunál bármit is tudnék szerezni. Az pedig elég nagy szívás.

Ha lenne lehetőségem rá, talán megpróbálnék szövetségre lépni valakivel, viszont csak olyan emberrel, akiben 110%-ig megbízok, mert különben napi huszonnégy órában azon pörögnék, hogy vajon mikor fog elárulni és/vagy megölni. Akár egyedül lennék, akár csapatban, valahogy mindenképpen megpróbálnám ellehetetleníteni a Hivatásosokat, például megmérgezném valamivel az ivóvízellátásukat, de nagy hatással volt rám az is, amikor Katniss fölrobbantotta az élelmiszerraktárukat.

Azt sem tartom kizártnak, hogy csatlakoznék a Hivatásosokhoz, bár kisebb csoda kéne hozzá, hogy ne akarjanak engem azonnal lekaszabolni, de talán meg tudnám győzni őket valamivel. Ha ez sikerülne, akkor belülről próbálnám bomlasztani a csapatot, mondjuk, megölném az egyiküket, és rákenném valakire, hogy ne tudjanak olyan jól együtt dolgozni, majd lelépnék, amikor már elég nagy a fejetlenség.

Hogy alakulhatott ki a Kapitólium? Nos, ahhoz, hogy erre a kérdésre valószínű választ tudja adni, sokkal több információ kéne, mint amit az írónő a rendelkezésünkre bocsátott, például arról, hogy mi van a világ többi részén, de azért megpróbálom. Szerintem a környezeti katasztrófák (valamelyik térképen a partvonalat jelentős tengerszint-emelkedést feltételezve ábrázolják), illetve egy Világháború méretű globális válság együttes jelentkezése okozhatta az Egyesült Államok összeomlását. A gazdasági gondokkal küszködő nagyhatalom talán vesztesként került ki egy nemzetközi konfliktusból, miközben a lakosság nagy része odaveszett vagy földönfutóvá vált. Ebben a kétségbeejtő helyzetben nagy valószínűség szerint egy diktátor, egy karizmatikus vezető ragadta magához a hatalmat. Ő alapíthatott egy olyan városállamot (a Kapitólium elődjét), aminek akkor még a megmaradt lakosság nagy része a tagja lehetett.

Néhány évtized alatt azonban ki kellett derülnie, hogy ez a rendszer nem önfenntartó, így a vezetőség úgy döntött: olcsó földekkel kicsábítja a megmaradt üres területekre a lakosság alsó rétegeit, akik a helyi erőforrásokat kihasználva lassan kezdték feltámasztani a gazdaságot. Így alakulhattak ki a Körzetek.

Azonban a Körzetekben dolgozók hamarosan azonos jogokkal akartak rendelkezni, mint a kiváltságos Kapitólium lakói, amit a fentiek nem szándékoztak megengedni nekik, hiszen abból tartották fent rendkívüli életszínvonalukat, amit ők megtermeltek. És nyugodtan dönthettek így, hiszen a katonaság tagjai mind a Kapitóliumban maradtak, ugyanúgy, ahogy a csúcstechnológiás fegyverek is…

Ennyi lenne az első téma, októberben újra jelentkezem! :)