Margo
Lanagan – Tender Morsels (Porhanyós falatok)
(Könyvkuckó)
A kevéssé ismert (bár többszörös díjnyertes) ausztrál szerző
kevéssé ismert regényével úgy találkoztam, hogy egy kedves barátnőm mesélt
róla, aki ilyesmi félmondatokkal tette vonzóvá, mint hogy „sötét”, „nyomasztó”,
vagy „én komolyan nem értem, miért YA ez a regény”. És így elolvasva a könyvet,
egyet kell, hogy értsek, nem adnám tizenhat alatti kezébe a könyvet, de még a
tizennyolc is határeset. Ha a benne leírt események nem okoznának benne tartós
lelki törést, akkor se értené szerintem kellőképp a könyvet, és ezért nem is
élvezné.
A regény főszereplője Liga, aki tizenöt
évesen már annyi borzalmat él át az életében, hogy öngyilkosságot akar
elkövetni és meggyilkolná a saját két kislányát is. Azonban egy titokzatos
hatalom megakadályozza ebben, és felajánlja neki: örökre maga mögött hagyhatja
a valóságot, és a saját, tökéletes álomvilágában élhet. Liga kapva kap a
lehetőségen, és nekilát, hogy felnevelje lányait egy olyan tájon, ami
megtévesztésig hasonlít a szülővárosára, csakhogy itt minden ember kedves,
senki sem néz ferde szemmel, amiért nincs mellette férj, minden tökéletesen
harmonikus és biztonságos. Ahogy azonban a lányok cseperednek, egyre nagyobb
rések kezdenek tátongani a világon, és ezeken a réseken keresztül egyre
furcsább események lopóznak be: kapzsi törpék és túlságosan is emeberszerű
medvék járják a vidéket, Liga lányai pedig lassan ráeszmélnek, hogy talán az a
világ, amiben eddig éltek, közel sem olyan teljes, mint amilyennek hitték.
Ez a regény tulajdonképpen egy
tündérmese-feldolgozás, mégpedig az egyik nem annyira felkapott Grimm-mesének,
a Hófehérke és Rózsapiroskának az újraértelmezése. Erre azonban én csak akkor
jöttem rá, amikor elkezdtem ismerkedni a könyv goodreads-értékeléseivel. Pedig
magát a mesét ismertem, erre rá kellett jönnöm, amikor újraolvastam, és
igazából ez a regény nagyon hiteles feldolgozás. Nem változtat a műfajon,
vérbeli fantasy, és az eredeti mese minden egyes cselekményeleme megjelenik
benne. Ami miatt mégsem voltak aha-pillanataim, az talán annak tudható be, hogy
az írónő rettenetesen kidolgozta az egyes szereplők motivációt és ezek
összefüggéseit, és ezáltal egy milliószor komplexebb történetet hozott létre,
mint az eredeti mese volt. Ja igen, és megtöltötte borzalmatos szörnyűségekkel.
Szóval igen, ez egy tündérmese, de a legsötétebb és leggyomorforgatóbb mese,
amit valaha olvastam.
A történet elég komplex, rengeteg
szálon fut, és ugyan ezek a végére szépen összefésülődnek, de azért erre várni
kell egy darabig, és ha valakinek nincs türelme ehhez, akkor valóban
vontatottnak tűnhet helyenként a regény. Liga és a lányai története ugyanis nem
csak az ő szemszögükből bontakozik ki, hanem azoknak az embereknek a szemén át
is, akikkel életük során találkoztak (és előremenőleg, akikkel találkoznak
majd). Először ezért jópár szálról nem nagyon lehet érteni, hogy hogyan
kapcsolódnak a történethez, de aztán minden kiderül. A világfelépítés is
érdekesen egyedi: a valóság leginkább egy alternatív késő-középkori világ,
amiben meglepően toleránsak a boszorkánysággal szemben, és rendelkezik pár
érdekes saját mitológiai elemmel. Az álomvilág pedig még ebbe is színt visz,
csavar rajta egyet.
A karakterekből elég sok van, és
meglehetősen változatosak. Eleinte egyértelműen Liga a főszereplő, benne
azonnal megfogott az élni akarása, a küzdőszelleme és az, ahogy képes volt
minden helyzethez alkalmazkodni. Később, ahogy a lányai nőnek, ők válnak a történet
középpontjává, de Liga életútja is végig fontos marad. A lányok a világhoz való
hozzáállásban tökéletesen ellentétesek: Branza szereti az állandóságot, folyton
védelemre, biztonságra vágyik, és nem igazán bír szembenézni az élet sötétebbik
oldalával. Urdda ezzel szemben kalandvágyó, kíváncsi és el tudja fogadni a
rosszat is a világban. Főleg az ő hármasukra vetül rá minden történés, de azért
érdekesek a mellékszereplők is: a hatalmát filléres mutatványokra pazarolt
boszorkány, a kapzsi és hataloméhes törpe, de a medve-fiúk is.
Azért szeretem különösen a történetet,
mert bár közvetlenül szemlélve is nagyon tartalmas, de emellett még majdnem
minden eseménynek van egy könnyen felfedezhető szimbolikus jelentésrétege is. A
medveemberek történetrésze jó példa erre. A közvetlen réteg az, hogy egy
tavaszköszöntő szertartás során medvebőrbe bújt fiúk Liga álomvilágában
valóságos medvékként jelennek meg, akik azonban emberi személyiségük birtokában
vonzónak találják a magányosan élő nőket. A szimbolikus rétege pedig... nos, az
az, hogy mindannyiunkban lakik egy ösztönlény, azonban a mi akaraterőnkön
múlik, hogy mihez kezdünk vele. Davit, mivel alapvetően egy melegszívű,
udvarias, kedves ember, nem kezd vele semmit. Teasel, mivel egy utolsó kis
féreg, természetesen megpróbál visszaélni a helyzettel. Bullock csak azzal
törődik, hogy megmentse szorult helyzetbe került barátait, akikért a végsőkig
kiáll.
Azt is értékeltem még a történetben,
hogy nagyon sok komoly, elgondolkodtató tartalom van benne. A fő központi téma
a nemi erőszak és a szexuális visszaélések, ehhez kapcsolódóan elég sok megrázó
jelenet van a könyvben és alaposan körbejárja a témát. Liga ugye az elszenvedő
fél, akinek tulajdonképpen az egész életútja arról szól ezek után, hogy miképp
tud szembenézni a múltjával, feldolgozni és túllépni rajta. Nagyon szép volt,
hogy a történteket sosem vetítette rá a gyerekeire (ugyanis mindkét lánya
erőszakos közösülésből fogant), hanem rácsodálkozott arra, hogy egy ilyen
szörnyűségből született élet is lehet milyen ártatlan és csodálatos.
Az álomvilág érdekes párhuzam arra,
ahogy a hasonló traumákat átélt emberek menekülnek a valóság elől, akkor is,
amikor ez már meggátolja őket abban, hogy továbblépjenek. Érdekes még a lányok
kapcsán felvetődve, hogy egy szülő mennyire tudja megadni, amire a gyerekének
szüksége van, és hogy a túlzott óvás igenis lehet káros a későbbi életük során.
Ezen kívül Branza története szolgál még erős tanulsággal: az életben nem az a
lényeg, hogy egyfolytában boldog légy, hanem, hogy jelen legyél. Egy nehéz,
küzdelmes, de valóságos élet sokkal értékesebb, mint a boldogság illúziója.
„You may never be entirely happy; few
people are. You may never achieve your heart’s desire in this world, for people
seldom do. Sit by enough deathbeds, Branza, and you will hear your fill of
stories of missed chances, and wrong turnings, and spurned opportunities for
love. It is required of you only to be here, not to be happy.”
A központi témához kapcsolódóan jócskán
akadnak zavarba ejtő jelenetek a könyvben (a konkrét erőszak, más erőszakolási
kísérletek, állatokkal való szex, és a végén egy incidens, amit értelmesen
leírni se tudok). Ezek ugyan nincsenek nagyon részletesen kifejtve, de így is
bőven elég rosszak, főleg az első fejezetben, amikor a fiatal Liga szemszögéből
szembesülünk a helyzettel, és borzalmas végignézni, ahogy az először ártatlan
kislány lassan ráébred, mit is tesz vele pontosan az apja. Ezért, és a nagyon
felnőtt mondanivaló miatt nem igazán tudok egyetérteni azzal, hogy ezt a
YA-kategóriába sorolják, szerintem ez hibás kiadói döntés volt.
Ettől függetlenül ez egy nagyon értékes
és jó könyv, egyedi mitológiával, pazar karakterkidolgozással, mély és gazdag
gondolatvilággal. (És még meg is tudott lepni.) Bátran merem ajánlani
elolvasásra.
Kinek ajánlom? Olyanoknak, akik nyugodtan végig tudnak ülni egy kevésbé
akciódús fantasyt, és szeretnének elgondolkodni ezeken a témákon. A központi
témák jellege miatt inkább fiatal nőknek.
Kinek nem ajánlom? -
Cselekmény, történetvezetés: 10/10
Stílus: 10/10
Szereplők: 10/10*
Érzelmek: 10/10
Összesen: 10/10*
Nyelvi nehézség (angol eredeti): 10/10
(Amiatt, hogy ausztrál a szerző, régies a stílus és nagyon erős egyes
karakterek nyelvi egyénítése, kifejezetten nehezen érthetővé válik a szöveg, a
kortárs ifjúsági irodalomban még egy könyvtől se izzadtam így.)
Egyéb
(spoileres):
Borító(k): Sok
borítóval megjelent, a nagyon széptől az egészen borzalmasig minden előfordult.
Kedvenc
szereplők: (1) Davit (annak ellenére, hogy sokat nem szerepelt) (2) Urdda
(3) a távoli városban élő boszorkány (4) Todda (5) Liga
Kedvenc
jelenetek: (1) az első tavaszköszöntő tánc (2) Davit bekerül Liga
álomvilágába (3) a boszorkány elmagyarázza Branzának, milyen fontos a
valóságban maradnia (4) az első fejezet (minden borzalmával együtt) (5) Bullock Noer mellett tölti a napot
Mélypont: -
Kedvenc
ötlet: a medve-nap
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése