Sárkánymese kicsiknek és nagyoknak

Így neveld a sárkányodat II.

(Filmszemle)

Mostanában valahogy sokkal többször jutottam el moziba, mint általában szoktam, ennek köszönhetően több filmajánlót olvashattok. :D

Először is, beszélnék egy kicsit arról, hogy hogyan alakult a kapcsolatom a franchise-zal. Amikor moziba került az első film, éppen kiábrándult időszakomat éltem az animációs filmekkel kapcsolatban, úgyhogy nem is ültem be rá megnézni. De az egyik barátnőm óriási rajongója lett, és annyit beszélt róla, hogy végül is muszáj volt kiderítenem, mi ez. És... tetszett. Nem lettem hisztérikus rajongója, de kellemesnek találtam. Később elolvastam a könyvsorozat első részét is, és az bizonyos szempontból még inkább bejött, aztán idén télen végigrágtam magam a TV-sorozaton is, hogy megfelelő hangulatban legyek a második részre, amit már moziban akartam látni.

Öt év telt el az első film vége óta, amikor is Hablaty és Fogatlan bebizonyították Hibbant sziget népének, hogy a sárkányok szelídíthetők. Azóta a viking közösség élete teljesen megváltozott, a kultúrájuk minden szintjébe beépítették új, pikkelyes és tűzokádó házi kedvenceiket. Amíg Hablaty barátai, a sziget sárkánylovasai versenyeken fitogtatják ügyességüket, a húsz éves ifjú inkább hű barátjával, Fogatlannal járja a vidéket, hogy ismeretlen tájakat fedezzen fel és új trükköket próbáljon ki. Azonban az apja megzavarja a békés életét, amikor közli vele, hogy hamarosan szeretné átadni neki a törzsfőnöki pozíciót. Hablaty megrémül, nem érzi magát ugyanis késznek a felelősségteljes feladat betöltésére. Átmenetileg azonban félre kell tennie ezt a gondot, mert kiderül, hogy apja régi ellensége, Drágó Vérdung sárkányhadsereget toboroz. Az örök pacifista Hablaty a fejébe veszi, hogy tárgyalással megelőzhető a háború, és senki sem tudja megállítani abban, hogy Drágó színe elé járuljon... hacsak az a titokzatos sárkánylovas nem, aki elrabolja őt Fogatlannal együtt.

Szerintem az első dolog, ami mindenkinek feltűnik a mesével kapcsolatban, hogy mekkora az időugrás a két rész között. Meglátszik az az öt év, az első részben kamasz szereplőink itt már fiatal felnőttek, a felnőttek pedig lassan de biztosan öregszenek. A már megismert szereplők új karakterdesignokat kaptak, amik szerintem remekül sikerültek, főleg Hablaty és Astrid esetében, akik nagyon sokat változtak, de a többi fiatal is jobban néz ki. Hablaty a fantasztikus bőrvértje (és a megdöbbentően helyes arca) mellé még egy új, menő fegyvert is kapott, a lángoló kardot. Emellett mindjárt az első képkockáknál mellbe vág a filmből a csodás látványvilág, a 3D ezúttal arra szolgál, hogy lélegzetelállító röpködős jeleneteket mutassanak nekünk, és ez rendben is van, használják csak, legyen tényleg mélysége a térnek.

A cselekmény többnyire három szálon fut, és rengeteg fajta konfliktust és történetet kell elmesélnie, emiatt nem kicsit pörgős, már-már túlzsúfolt. Egyrészt ott van a középpontban Hablaty, akinek le kell zavarnia a felnőtté válásnak maradékát. Kapunk még emellé egy családi drámát, ugyanis Hablaty megtalálja az anyját a részben (ööö... ez nem spoiler, benne van a trailerben és 800 helyen nyilatkozták is), és persze fel kell dolgozni ezt az élményt. Mindennek a tetejében még ott van a háborús konfliktus Drágóval is. A hangulat sötétebb és komolyabb az előző résznél, követve a szereplők (és a rajongótábor) növekvő életkorát. Van benne például egy olyan traumatizáló jelenet, amitől az egész mozi néma csöndben bámulta a vásznat egy percig (mellettem meg egy nagyobbacska lány sírt)... számomra főleg azért volt sokkoló, mert jó előre lehetett látni, mi történik, de csak tehetetlenül kellett ülnöm és végignéznem. Néha már-már megkérdőjeleztem, hogy gyereknek való-e ez a film egyáltalán, mellettem két 6-7 éves forma kissrác folyamatosan izgett-mozgott, mert nyilván a rengeteg dráma nem kötötte le őket. De a végén az egyik kölök lelkesülten közölte az anyjával, hogy neki ez nagyon tetszett, úgyhogy talán mégse történt nagy baj. :D

Fogatlan még mindig gusztustalanul cuki

Valószínűleg az teszi befogadhatóvá az előző résznél sokkal sötétebb és felnőttebb történetet, hogy a humor nagyon tudatosan bele van építve a jelenetek nagy részébe. Az is megfigyelhető, hogy kifejezetten élesen válik el a felnőtt és a gyerek humor. Vannak ezek a pofára esős, cuki-a-sárkány jellegű poénok, amin inkább a gyerekek nevetnek, de vannak azok a tipikus, alattomos szarkasztikus beszólogatások, amit igazából csak a tizenöt év felettiek értenek, és ők is röhögtek csak rajtuk a moziban is. :D Mindenesetre mind a két fajta humorra szükség van a feszült tempójú történet mellé.

Az új szereplők közül egyértelműen a legérdekesebb és a legellentmondásosabb Hablaty anyja, Valka, rég vitatkoztam ennyit szereplőről, mint róla. Mert amúgy olyan kedves sárkánybolond remetének néz ki, aki tulajdonképpen ártalmatlan, amíg nem bántod a kis hüllőit, az mégis nehezen megemészthető, hogy hajlandó volt otthagyni a csecsemő gyerekét, mert inkább a drágalátos sárkányainak akart élni. Ugyanakkor én valahol megértem, miért döntött így, akkor is, ha nem helyeslem. Mindenesetre a film egyik hibája, hogy a családtagok szerintem túl gyorsan túllendülnek ezen, mintha senkit egyáltalán nem zavarna, hogy ha anyu nem volt halott, akkor elhagyott minket... jó, tudom, ha ezt rendesen fel akarnák dolgozni, akkor három óra hosszú lenne a film (és csak erről a problémáról szólna), nincs is ezzel bajom, csak kicsit furcsa volt. A többi új karakter nem túl izgalmas, kapunk egy „gonosz vagyok, mert gonosz vagyok”-figurát Drágó személyében, és egy ivararányt tovább rontó helyes pasit Eret fia Eret személyében.

A régi kedvenceink pedig visszatérnek, és a belsejük annyira nem változott, mint a külső megjelenésük. Hablaty az előző részben még a falu számkivetett nyomingere volt, mostanra azonban a közösség köztiszteletben álló tagjává vált, amit nem úgy ért el, hogy megváltozott, hanem a saját értékeit ismertette el Hibbant sziget lakosságával. Az anyja is próbálkozott már ezzel, de ő nem járt sikerrel. Egyébként Hablattyal kapcsolatban számomra érdekes volt, hogy bizonyos szempontból inkább az anyukájára akart hasonlítani, ez sem olyan kártya, amit fiúgyereknél gyakran kijátszanak az írók. Ugyanakkor ebben a részben már Pléhpofa se az a begyöpösödött, vérszomjas viking, aki volt, sokkal több érzelemmel tud a fia felé fordulni, és ez javítja is a kapcsolatukat, kis nézeteltéréseken kívül más bajuk nincs egymással, jó volt nézni, ahogy együtt dolgoztak. Bélhangos is üdítő volt, mint a most már nyilvánvalóan meleg, de mégsem túljátszott komikus karakter.

A fiataloknak külön történetszála van, amikor maguk próbálnak meg Hablaty segítségére sietni, ami szerintem kifejezetten jól jött, mert így kicsit több reflektorfényt kaphatott a karakterük. Astrid változott a legtöbbet, ő behódolt a „Hablaty csaja vagyok”-státusznak, sokkal nőiesebb és sokkal kevésbé őrült, mint az első részben. Van még pár pillanata, amikor kellőképp gonosz lehet, én ekkor élveztem a karakterét a legjobban, ugyanakkor a szerelmi szál sincs ellenemre, aranyosak együtt. Takonypóc meg az ikrek még mindig elsősorban komikus karakterek, abban, hogy kicsit többet látok beléjük, nagy segítségemre volt a sorozat, amiben azért sokkal több idő jutott ezekre a szereplőkre. Halvér és Takonypóc immár Kőfej (Fafej?) szerelméért vetélkedik szüntelen, aki azonban egyiküket sem tünteti ki figyelmével. Halvér szerintem egy olyan karakter a csapatból, akiben van potenciál: szeretem, hogy nem az a vakmerő, erős macsó típus, ugyanakkor mégis bátor a maga módján, és persze imponál az intelligenciája is. :D

És az egészben az a legjobb, hogy a film még szólni is akar valamiről. Nem csak Hablaty békepárti politikájának tarthatóságáról mond véleményt, hanem arról is, hogy mit tehet az ember, ha a körülötte élők értékrendje nem összeegyeztethető az övével, ráadásul Valka állásfoglalásában nem nehéz észrevenni a természetvédelmi utalást is.

A szemet gyönyörködtető látványvilágon kívül a hangulatot a fantasztikus zene szolgáltatja, ismét John Powell szerzeménye. A zene hangulatában és témáiban kellő mértékben támaszkodik az első részre, de hoz azért újdonságokat is. Nekem nagyon tetszett az a szám, ami Hablaty első felbukkanásakor megy, az előadó Powell eredeti dallamaira énekelte fel a saját számát, és ez a feldolgozás nagyon hangulatos volt a filmben. Van egy énekes betét is, ami egészen spontánnak hat, és így kifejezetten élvezetesnek találtam. Azonban ami keresztül-kasul bejárta a világot, az a stáblista zenéje, amire nem mást kértek fel, mint Alexander Rybakot. Az egykori Eurovízió-győztes norvég énekes és hegedűművész egyébként hazájában Hablaty szinkronhangja, és egy fantasztikus számot írt a meséhez, aminek a klipje is nagyon szép. A stáblistára amúgy is megéri ülve maradni, mert gyönyörű, mostanában egyre inkább elterjedtek a kreatív stáblisták, ez egy különösen jól sikerült példa rá.

Nem mondhatom viszont, hogy maradéktalanul elégedett lennék a filmmel. Még hangsúlyosabban éreztem ebben a részben, amit az előzőben is, hogy a sárkányok intelligenciaszintje teljesen a készítők akarata szerint változik, amikor cukiság kell, akkor teljesen lebutítják őket, egyébként meg úgy ábrázolják, mintha majdnem emberi értelemmel rendelkeznének. Ezen kívül engem gyakran idegesítenek a komikus karakterek, ritkán találom őket viccesnek. Illetve ami még volt bajom, az az, hogy bár lenyűgözőek a csatajelenetek, a hangulatukat erősen rontja Hablaty kedélyes kurjongatása, amitől tisztára olyan, mintha csak játszanának a sárkányával.

Viszont a problémáim keveset vonnak le a film értékéből. Ez egy remek folytatás, nekem még jobban is tetszett, mint az első rész, mindenkinek ajánlom figyelmébe, akár gyerekkel, akár gyerek nélkül.

10/9 pont