David
Safier – Pocsék karma
(Könyvkuckó)
Laza,
kikapcsolós olvasmánynak vettem le a polcról ezt a könyvet, és abból a jobb
fajtát kaptam a Pocsék karma személyében.
Kim
Lange, korunk egyik legnépszerűbb tévés műsorvezetője, botrányosra sikerült
díjátadója után egy űrállomás lezuhanó roncsa miatt elhalálozik. A túlvilág
helyett azonban újra ezen a planétán találja magát, méghozzá hangya képében
újjászületve. Nem véletlenül érdemelte ki ezt a visszalépést: életében
megcsalta a férjét, elhanyagolta a lányát, tönkretette pár kollégája karrierjét,
szóval összességében szemlélve önző, buta libaként viselkedett. Persze
határtalan egója miatt neki ezt jóval nehezebb belátnia, mint nekünk, de hát
előtte állnak korlátlan számú jövőbeli életei, hogy rájöjjön, mit rontott el
első próbálkozásakor, és miben kéne változnia. És talán arra is lesz
lehetősége, hogy helyrehozza a dolgokat a családjával.
Akarva-
akaratlanul is összehasonlítottam a regényt Cecelia Ahern Ajándékával
(kritikámat lásd ITT), hiszen a témaválasztásuk hasonló, mindkettő a már jól
ismert karrierista karakter élet értékeire való rádöbbenésével foglalkozik.
Csak míg az Ajándék esetében teljesen megbukik a dolog, a Pocsék karma működik.
Lássuk, miért!
Egy
percig sem kérdés, hogy Kimet el kell ítélnünk azért, ahogy életében
viselkedett, mert hát tényleg annyira magával ragadta a tévézés
csillogó-villogó álomvilága, hogy egyáltalán nem foglalkozott a körülötte élő
emberekkel, amikor pedig ezt megsínylette a házassága, inkább egy másik férfi
karjába menekült. De a jó hír, hogy nem is kell azonosulnunk Kimmel, hiszen
pont arról szól a regény, miképp próbálják a különböző életei megtanítani arra,
miként kellene önzetlennek és együttérzőnek lennie, és hogy a szakmai sikeren
kívül talán más is okozhat boldogságot az életben.
Vicces
egyébként, hogy nő a főszereplő, mivel az író meg ugye férfi, de a stílusban ez
egyáltalán nem érződik, eltalálta a „csajos” hangnemet. Szerintem jobban is
működik így a regény női szemszögből, mert karrierista apát már annyit láttunk,
hogy Dunát lehetne velük rekeszteni, a karrierista anyák témaköre némileg
frissebb, de a feminizmusnak hála egyre égetőbb probléma. És, félre ne
értsetek, nem azzal van problémám, ha dolgozik egy nő, mert én is szeretnék
család mellett munkát, szakmai sikereket, de az baj, amikor valaki ennyire nem
találja meg az egyensúlyt.
Mellékszereplők
terén nekem, aki tarolt abszolút mindent, az Casanova volt. Igen, ez a Casanova
az a bizonyos Casanova, akit Safier úgy támaszt fel, hogy kicsapongó életmódja
miatt ő is újra és újra reinkarnálódik, de mivel nem nagyon foglalkoztatta
eddig a jó karma gyűjtése, megrekedt hangya szinten, így találkozik a
főhősünkkel. Nagyon sok humoros szituáció, megjegyzés kapcsolható hozzá, és én
rendkívül élveztem a jelenlétét a könyvben.
A
többi mellékszereplő jóindulattal is középszerűnek nevezhető. Alex ugyan
szimpatikus, de fájdalmasan hozza a „tökéletes férfi” karakterét, igazából sok
újat nem nyújt. Nina olyan semmilyen, utálni se tudtam, de szeretni se, Daniel
meg, hááát... nekem enyhén hiteltelen volt *SPOILER* hogy a nagy nőcsábász
aztán pont Kimbe szeret úgy bele, hogy se előtte, se utána se tudott/akart
lehorgonyozni másnál *SPOILER VÉGE*. Akiket mégis viszonylag kedveltem, és nem
voltak agyzsibbasztóan sablonosak, az Lilly, illetve Kim anyukája volt.
Mindkettejüknek akadtak jó pillanatai, és tetszett, ahogy változtak a könyv
során.
Amitől
a legjobban féltem, az a könyv spirituális részének magyarázata volt, de
Safiernek sikerült viccesen, szellemesen és logikusan megindokolnia mindent.
Emellett nagyon élveztem Kim állatként töltött életeit, meg azokat a
jeleneteket, amikor a nem reinkarnálódott állatokkal beszélgetett, nagyon jópofák
voltak.
A
műfajból adódóan nem nagyon kételkedtem a pozitív végkifejletben, bár kicsit
meglepett az, ahogy ez bekövetkezett. Ugyanis a regény onnantól kezdve, ameddig
a témaválasztás sablonjai elviszik, még vagy ötven oldalon keresztül
folytatódik. És végül is van egy nagyon jó gondolat is a könyvben, amit érdemes
magunkévá tenni: hogy az embernek már a földön is lehet nirvánája
(mennyországa), ha megtanulja, hogy mik azok a dolgok, amik igazán fontosak az
életben.
Kinek ajánlom? Ha valami laza, kis erkölcsi tanulsággal megspékelt
szórakoztató regényre vágysz, akkor tökéletes.
Kinek nem ajánlom? Ne várj tőle túl sokat, akkor nem lehet csalódás.
Cselekmény, történetvezetés: 10/8
Stílus: 10/8
Szereplők: 10/7
Érzelmek: 10/8
Összesen: 10/8
Egyéb
(spoileres):
Borító(k): Egyébként
a könyv siralmasan rossz minőségű, de a borító vicces.
Kedvenc
szereplők: (1) Casanova (2) Kim (3) Kim anyukája (4) Lilly (5) a pók
XD
Kedvenc
jelenetek: (1) Kim megszökteti a tengerimalacokat a laborból (2) a
befejezés (3) Kim a pók hálójában (4) Kim megengedi Alexnek, hogy elvegye Ninát
(5) Kim a nirvána helyett a lányát választja
Mélypont: amikor Kim Daniellel kavar
Kedvenc ötlet: hogy emberként
elhalálozott szívbetegekben születnek újjá
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése