Szabadítsuk ki Annát!

 Kendare Blake – A rémálmok lánya

(Könyvkuckó)

FIGYELEM! Ez egy sorozat második részének kritikája, ezért szükségszerűen SPOILERES az első részre, amiről a blogbejegyzést ITT találjátok.

Már fél év telt el azóta, hogy Anna megmentette Cas életét, amikor magával rántotta az obijét a túlvilágra, a fiú azonban nem tud felejteni. Barátai bíztatják, szerintük ideje már túltenni magát a halott lányon, de ő képtelen rá. Érzi, hogy valami nincs rendben, hogy Anna nem érdemelte meg, amit kapott. Ez az érzése egyre erősebbé válik, amikor a halott szerelme elkezd neki megjelenni. Őt látja, őt hallja mindenhol, és a lány szemmel láthatóan szenved. Vajon ezek csak hallucinációk, vagy Anna így próbál meg segítséget kérni tőle?

Az előző részről szárnyalóan lelkes kritikát írtam, valamikor azonban a két kötet megjelenése között leszálltam a földre, ezért sajnos már jobban látom a sorozat hibáit. Egy barátnőm felhívta a figyelmemet rá, hogy a szerelem Anna és Cas között bizony eléggé instant alakult az előző kötetben, és sajnos igazat is kellett adnom neki. Ez, meg a többi gubancocska, amikre később térek ki, pedig rányomta a bélyegét az élményre.

Azért nézhettem be elsőre ezt a szerelmi szál dolgot, mert viszont az is igaz, hogy amiben Kendare Blake jó, abban nagyon jó. A stílusa iszonyú olvasmányos, ez a kötet is ugyanúgy beránt egy másodperc alatt, mint az előző, mivel pedig a cselekmény izgalmas és jól felépített, ezért nem is ereszt nagyjából az utolsó oldalig. Amivel még szerintem nagyon jól bánik, az a háttérmitológia kreálása a történeteihez, konkrétan a lappföldi sámándoboktól (aminél teljesen végem volt) ősi druida testvériségekig minden van a könyvben, mégis egységes és értelmes világ, amit keresztül-kasul átjár a varázslat. Iszonyú jó ötletei vannak, és ezeket nagyjából meg is tudja valósítani.

Mindezt kiválóan párosítja azzal  a jó tulajdonságával, hogy nagyon tud hangulatot teremteni. Jó, nem kifejezetten horror ez a könyv se, de azért egy késő estig olvasás után én aludtam el úgy, hogy úgy éreztem, mindjárt ott fog állni egy szellem az ágyam fölött.

Cas még mindig szuper főszereplő, a tépődése az Anna iránt érzett szerelme meg a józan ész által szabott határok között megindító. Különösen az elején tetszett a vívódása, nagyon jól meg volt írva, ahogy maga is azt hiszi, csak hallucinálja az egészet, mert persze mindenki más ebben erősíti meg. Viszont a szimpátiám végig kitartott, hiszen akármi történt is, nem mártírkodott, nem siránkozott, csak tette, amiről úgy gondolta, hogy helyes.

Az előző kötetből megismert mellékszereplők jelleme kibontakozik, egyre szimpatikusabbá válnak, de nagyon reálisan ábrázolja őket az írónő, nem szépít semmit. Anna sajnos keveset szerepel a könyvben, ami nem tett jót neki kifejezetten, de Thomas és Carmel brillíroznak, nekik köszönhetjük a poénok java részét is, amik kellettek, hogy oldják a konstans gyomorgörcs felé tendáló hangulatot. A felnőtt mellékszereplők is jók voltak, főleg Cas anyukája. Annyira tetszett, hogy nem tudta nyugodt szívvel azt mondani a fiának, hogy menjen csak és ölesse meg magát, de azt is megértette, miért érzi úgy Cas, hogy harcolnia kell.

A történet határozottan izgalmasabb, drámaibb és monumentálisabb az első kötetnél, én pedig nagyon élveztem az olvasását. A befejezés pedig Anna és Cas sorsát illetően pont olyan, amilyennek lennie kell, nagyon meghatónak találtam a végkifejletet. Ennek ellenére nem állítanám, hogy a könyvnek nincsenek hibái. Még mennyire, hogy vannak!

Először is, ami nem az írónő sara: a magyar kiadás jó pár helyen hibás. Az elején több párbeszéd is rosszul van központozva, párszor azt sem lehet tudni, tulajdonképpen ki is beszél. Emellé jön még pár elgépelés, én meg csak néztem, hogy vajon az előző kötetben is ennyi gubanc volt-e, mert már nem emlékszem.

Ami viszont Kendare Blake-re tartozik, az a könyv többi része. Igazából minden gondnak a fő forrását abban látom, hogy mindkét kötet RÖVID ahhoz képest, amennyit el akar mesélni. Ez elég furcsa, mert általában inkább arról kell beszélnem, hogy a regények erősen túl vannak írva, sok bennük az unalmas rész. Talán ezt akarta elkerülni Blake, amikor olyan rövidre írta a könyveit, amennyire csak lehetett, de ez több helyen is visszaütött.

Amit Blake háttérbe szorít a sztori kedvéért, az többek között a karakterkidolgozás. Még Cas elmegy, mert állandóan az ő szemszögéből követjük a világot, de a mellékszereplők többségére úgy jutott csak elég idő, ha mindkét kötetben szerepeltek. Az első részben a legszembetűnőbben kimaradt dolog a szerelmi szál megalapozása, ami miatt aztán kicsit megbicsaklik a második rész érzelmi alapja is. A rémálmok lányában a legidegesítőbb szerintem Jestine karaktere, aki csak ott van, és inkább irritáló, mint szimpatikus, a könyv végére pedig nagyjából semmit sem tudunk meg róla. Könyörgöm, ha tudod, hogy az összesen 600 oldalas sorozatodból egy szereplő az 500. oldalon fog felbukkanni, akkor nem érsz rá, hogy az a karakter titokzatos legyen!

A történet, bármennyire is jó alapvetően, azért emiatt a rövidség miatt szintén küzd néhány problémával. Nincs tér nagy csavarok beiktatására, ezért aztán számomra elég kiszámítható volt a történet. A blablabla rendje (ezen mindig röhögtem) történetszála pedig olyan szinten lóg a levegőbe, hogy az hihetetlen, valószínűleg azért, mert nekik kevesebb, mint száz oldaluk volt kibontakozni.

Összességében azért mégsem mondanám, hogy rossz volt a könyv, mert nagyon élveztem, és szívesen újra is olvasnám. Remélem, Kendare Blake új sorozata is mihamarabb kijön magyarul, mert szívesen olvasnék még általa megteremtett sztorikat. Bár elvileg ezzel a résszel az Anna sorozat lezárult, én örülnék még Cas főszereplésével más könyveknek, talán azokban Jestine (egyébként őt Gideon tényleg becézi Jessynek, vagy az is csak elírás volt?) és a Rend is nagyobb szerepet kapna.

Köszönöm a kötetet a Geopen Kiadónak!

Kinek ajánlom? Aki szerette az első részt, mindenképp olvassa el, enélkül nem lezárt a történet.

Kinek nem ajánlom? Aki nagyon horrort vagy nagyon romantikusat akar olvasni, mert ez igazából egyik sem, illetve akit idegesített az előző könyvben, hogy Cas meg Anna túl hamar beleestek egymásba.

Cselekmény, történetvezetés: 10/9

Stílus: 10/10

Szereplők: 10/9

Érzelmek: 10/8

Összesen: 10/9

Egyéb (spoileres):

Borító(k): Az eredeti borítóval lett kiadva, ami szerintem fantasztikusan szép és érzelemgazdag, igazi gyöngyszem!

Kedvenc szereplők: (1) Cas (2) Thomas (3) Cas anyukája (4) Carmel (5) Morfran

Kedvenc jelenetek: (1) a látogatás Riikánál (2) Cas elbúcsúzik Annától (3) Anna megjelenik Cas hálószobájában (4) Carmel visszatér (5) Cas anyja elbúcsúzik a fiútól, mielőtt Londonba megy

Mélypont: Cas még mindig nem tudja, pontosan mit is szeret Annában X(

Kedvenc ötlet: az öngyilkosok erdeje, a túlvilággal kapcsolatos dolgok