Világvége-víziók

Peter Heller – Kutya csillagkép

(Könyvkuckó)

Kilenc évvel a történet kezdete előtt egy szuperinfluenza-járvány söpört végig a világon, kiirtva az emberiség nagy részét. Hig a túlélők közé tartozik, de ez nem jelenti azt, hogy túlságosan szerencsésnek érzi magát, hiszen mindenki meghalt, akit valaha szeretett, csak a kutyája maradt neki. Vele és a mogorva, kiismerhetetlen, fegyvermániás Bagley-vel élnek hármasban egy reptéren, amit Bangley kivételes fegyverarzenáljával és lankadatlan éberséggel eddig sikerült megvédeniük az erőszakos betolakodóktól. Hig azonban többre vágyik, úgy érzi, ez nem igazi élet, így amikor egy újabb veszteség kizökkenti az elmúlt évek katatóniájából, eszébe jut egy rádióüzenet, amit pár évvel ezelőtt fogott, és ami azt sejteti, hogy kisrepülőgépével elérhető távolságban még élhetnek civilizált emberek. Ezért Hig úgy dönt, hogy hátrahagyja az „otthonát” és elindul arra a vidékre, ahonnan már nem tud egy tank üzemanyaggal visszatérni, hátha az ismerősen ismeretlen tájakban megtalálja az élete értelmét.

Nem titkolom, hogy nagyon kedvelem a posztapokaliptikus műfajt, ezért is kaptam rajta, amikor lehetőségem adódott elolvasni ezt a könyvet. Viszont mielőtt rátérnék az elemzésre, van egy általános eszmefuttatásom, amit megosztanék veletek. Szoktam nézni egy időben a TV-ben ezeket a világvége-várós műsorokat, amikor is érdekesnek megfigyeléseket tettem. A történet főhősei, a világvége-várók mind ugyanazzal a jól körülhatárolható pszichológiai profillal rendelkeznek:

1. Általában középosztálybeliek, tisztességes, de nem túl kiemelkedő fizetéssel. Gyakran olyan a munkájuk, amiben katasztrófákkal kell szembenézniük – például rendőrök, katonák, tűzoltók, vagy kórházi dolgozók.

2. A világvége-függőségük gyökere abban keresendő, hogy átéltek valamilyen csapást, amitől megrendült a hitük az állam mindenhatóságában és gondoskodási képességében (ez a leggyakrabban a gazdasági világválság miatti elszegényedést jelent).

3. Többnyire nem magányos remeték, a legtöbbjük családos ember. Ha a többieket is sikerül bevonni a felkészülésbe, az klassz, de ha úgy gondolják, hogy hülyeség a kevés kis pénzüket bunkerépítésre fecsérelni a gyerek egyetemi költségei helyett, magányos hősünk akkor is egész hétvégén a bunker falába fog fémlapokat kalapálni.

4. Szinte kivétel nélkül igaz rájuk, hogy nem általánosan „a világvégétől” félnek. Ó nem, nekik konkrét elképzelésük van arról, mi fog történni, és erre az egy kimenetelre készülnek fel. Forgatókönyvük általában összefüggésben áll a végzettségükkel, élettapasztalataikkal, például az egészségügyi dolgozók szinte kivétel nélkül a világjárvány kitörésétől félnek, ezért sterilizálhatóvá teszik a házat, míg a katonák a zombi apokalipszisre készülve tökéletesen védhető bunkereket építenek maguknak. :D

Az utolsó pont alapján nekem úgy tűnik, hogy mindenki a feje mélyén ott szunnyad egy világvége-vízió, ami nagyrészt abból táplálkozik, amire vonatkozóan ismereteink vannak. Mert az ismeretlentől úgy általánosságban nagyon lehet félni, de konkrétan, tervezhetően és leírhatóan csak az tud halálra rémíteni, amit ismersz. És szerintem ez nagyjából-egészében véve az írókkal is így van.

Azt hiszem, ilyen logika mentén értem azt is, miért pont olyan Peter Heller apokalipszise, amilyen. Bár csak a belső borítón szereplő életrajzát olvastam, de ebben szerepel, hogy horgászatról és természetjárásról ír szakcikkeket olyan kis újságoknak, mint a National Geographic. Ezek alapján Hellernek az eszményi világvégéje pont olyan, amit leírt: vibráló, eleven természet, nagyon halott emberiséggel. Mellesleg ez a kimenetel egyáltalán nem földtől elrugaszkodott, az egész könyv nagyon reálisnak és átgondoltnak hat, látszik az írón, hogy tényleg van némi fogalma azokról a dolgokról, amikről beszél.

Aki izgalomra és vérre számít, annak némiképp csalódást okozhat a könyv, mert bár az utolsóból akad elég, hála az időnként előforduló gyilkosságoknak, de a hangsúly nem a cselekményen, hanem a főszereplőn és az ő kis lelki világán van. A történet elbeszélője Hig, az ő egyes szám első személyű szemszögéből ismerjük meg az eseményeket, ez azonban igazából nem pontos megfogalmazás. A könyv elbeszélői stílusa nagyon érdekes, a párbeszédek nincsenek gondolatjelezve, vagy élesen elválasztva a narrációtól. Azt olvastam, hogy Cormac McCarthy Az út című könyve is ilyen, de mivel ezt nem olvastam, csak a filmet láttam, így engem ez a Vakságra emlékeztet, amit ugyanígy írt meg a szerző, csak ott külső volt az elbeszélő. Itt ez a fogalmazásmód azt éri el, hogy teljesen olyan érzés, mintha Hig fejébe bújva élvezhetném a történetet, aki hol narrál, hol beszél, hol gondolkodik. Néha elveszik a részletekben, amikor éppen nagyon koncentrál, például a horgászatra, és ez tovább erősíti az érzést, hogy a fejében vagyok. És erre az érzésre még rádob a szerző egy elejtett utalással: Hig tizenöt évesen az első randevúját az Avatar című filmen követte el. Hig ugyanabban az évben született, mint én (illetve majdnem). Akár én is lehetnék. Bezony.

Pluszbónusz, hogy Heller úgy tűnik, az az író, akinek leesett, mire való a tőmondat egy szépirodalmi műben, nem csak azért használja, mert béna. Olyankor szaporodnak meg, amikor Hig stressz alatt áll, feszült, vagy érzelmileg szétesik, ilyenkor pedig az emberek köztudomásúlag kevésbé fogalmaznak szofisztikáltan.

Higben mint főszereplőben az is jó még, hogy nagyon átlagember. Van néhány olyan szaktudása, ami segíti a túlélésben (értsd a repülőgépekhez való hozzáértése, a vadászati és horgászati tudása), de nem katona, nem bűnöző, gyilkológép vagy mániákus őrült, mint a többi életben maradtak közül sokan. Ebben a környezetben kifejezetten szépléleknek mondanám, mert igen, öl, ha kell, de először inkább mindig megpróbálna tárgyalni, a fertőzésveszély ellenére kijár egy közeli farmra a vérbajos családoknak segíteni az életben maradásban, és megvan még benne az igény arra, hogy érzelmileg kötődjön másokhoz, amit jobb híján a beteg, öreg kutyáján él ki.

Bangley némiképp Hig ellenpontja a regényben: durva, néha kifejezetten közönséges, szeret gyilkolni, kőkemény túlélőgép. Hig vele szemben táplált érzései fokozatosan, a szemünk előtt változnak, és egy idő után én is azt vettem észre magamon, hogy ugyanez történik velem. Főszereplőnk ugyanis eleinte megveti, sőt, gyűlöli Bangley-t, csak azért nem küldi el a búsba, mert életben akar maradni. Az évek során aztán lassan hozzászokik a jelenlétéhez, és elkezd kötődni hozzá. Aztán amikor elég erősen figyeli hosszú-hosszú ideig, majd tiszta fejjel átgondolja Bangley minden cselekedetét, rájön, hogy ez a látszólag érzéketlen férfi hihetetlen önzetlenséggel és önfeláldozással védelmezi őt. Mert a maga módján szereti.

„Nem vagyok képes rá. Mégis megteszem.”

Ez a regény számomra egy gyönyörű vallomás a túlélésről. Megmutatja, hogy szükséghelyzetben az ember kivetkőzhet önmagából, és olyan dolgokat is megtesz, amit amúgy sosem tartott elképzelhetőnek. Akkor is, ha már tulajdonképpen nincs is miért élni, mert akkor is munkál az emberben az életösztön. Hogy van egy pici rész mindenkiben, ami  ennek ellenére elpusztíthatatlan, egy remény, ami él akkor is, ha tízből kilenc ember kérdés nélkül lőne szíven, amint meglát, mégis, a tízediknek megadná az esélyt. Ami keresi a szeretetet és az összetartozást egy olyan világban, ahol nincs kivel összetartozni. Megmutatja a könyv, hogy akármilyen gonosznak is tűnhet valaki, ő is képes lehet nagyon mély pozitív érzelmeket táplálni. Megmutatja, hogy lehetnek dolgok, amiken sosem lépsz túl igazán, de ettől még holnap felkelsz és megpróbálod átvészelni valahogy. És építesz házat, erődöt, otthont, családot, abból, ami éppen van.

Naivnak mondanám a könyvet, ha ez a csodás gondolatvilág nem lenne megmártogatva egy vödör kegyetlenségben. Így összességében inkább azt gondolom, hogy próbál őszinte és reális, mégis reményteljes képet festeni az apokalipszisről, és hogy milyen életkörülményekre és lelki tusákra számíthatnak a túlélők. Én pedig ezt nagyon értékelem benne.

Azért nem tökéletes a könyv, számomra az érzelmi katarzis a közepén következett be, és ezután a regény második fele egy picit leült. Ettől függetlenül nagyon jó regénynek tartom, Heller felkerült a figyelmemre méltó írók listájára.

Amikor a regény végét olvastam a buszon, ez a szám következett a lejátszási listámon, és szerintem nagyon is illik hozzá, úgyhogy beteszem ide:

Kinek ajánlom? Aki akar egy lassú folyású, érzelmes, őszinte, de reményt keltő könyvet olvasni a világvégéről.

Kinek nem ajánlom? Aki zombikat, akciót, vérengzést vár.

Köszönöm a könyvet a Maxim Kiadónak!

Cselekmény, történetvezetés: 10/9

Stílus: 10/10

Szereplők: 10/9

Érzelmek: 10/9

Összesen: 10/9

Egyéb (spoileres):

Borító(k): Az eredetivel jelent meg, nagyon letisztult, az aranyfólia kifejezetten érdekessé teszi.

Kedvenc szereplők: (1) Hig (2) Pops (3) Bangley (4) Cima (5) a vérbajos kislány

Kedvenc jelenetek: (1) Hig zokogni kezd a vérbajos családok előtt (2) Hig rájön, milyen is Bangley igazából (3) Cima a középiskolai éveiről mesél Hignek (4) Jasper halála (5) Hig és Bangley kiirtja a Higet követőket

Mélypont: -

Kedvenc ötlet: a vérbajos családok

Tíz inspiráló házaspár az olvasmányélményeimből

(Könyvkuckó)

„Angliából indult el az a kezdeményezés, mely Valentin-nap környékén minden évben egy hétig a házasság fontosságára irányítja az emberek figyelmét. Magyarországon a programot a Magyar Evangéliumi Szövetség (Aliansz) és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa honosította meg 2008-ban. (...) A házasság hete olyan széles körű összefogásra törekszik, mely gyakorlati példamutatással, tudományos kutatások eredményeivel, bibliai és erkölcsi érvekkel támasztja alá a házasság örökkévaló értékét. Bátorít minden olyan helyi kezdeményezést, amely hidat épít az adott közösség környezetében élő házaspárok és családok felé, amely segíti életüket, boldogulásukat. Nyíltan beszél a házasság mindennapi valóságáról, örömeiről és feszültségeiről. Igyekszik bölcs és gyakorlati tanácsokkal ellátni a házasokat és házasulandókat, valamint a teljes helyreállás reményét ébren tartani azokban, akiknek a kapcsolata válságban van, illetve valamilyen ok miatt megszakadt.”

(Forrás: http://hazassaghete.hu/)

Mivel nekem személy szerint nagyon tetszik ez a kezdeményezés, felekezettől és minden egyébtől függetlenül, ezért úgy döntöttem, hogy kiveszem a részem, és előszedek az olvasmányélményeimből olyan házaspárokat, akiket valamiért jó példának tartok, akik megbrikóznak valami nehézséggel a történetük során. A dolog nem annyira egyszerű, mivel eleve sok ifjúsági könyvet olvasok, amiben ezek a karakterek legfeljebb mellékszereplőként tűnnek fel, de azért igyekeztem korrekt válogatást készíteni. :)

A sorrend nem rangsorolás, nem hiszem, hogy szét lehetne őket válogatni érték alapján, nagyjából aszerint van sorban, hogy kik mennyi ideje házasok a történetükben. Az összeállítás alkalmanként SPOILERT tartalmazhat a regények tartalmára vonatkozóan, különösen a sorozatok esetén.

Forrás: http://www.deviantart.com/art/Hunger-Games-Annie-and-Finnick-271698047

1. Annie és Finnick Odair (Suzanne Collins - Az éhezők viadala-sorozat)

Bár szerintem nagyjából az övék az irodalomtörténet legrövidebb regényben jegyzett házassága (nagyjából két hét lehetett), de sokat küzdöttek már addig is, mire egyáltalán egybekelhettek, a kapcsolatuk nagyon szép és példamutató volt.

Miért inspirálóak számomra? Azért, mert ők aztán tényleg tudták a másikat minden hibája ellenére szeretni. Mert ha csak a tényeket nézzük, Finnick többszörös gyilkos és férfiprostituált, Annie pedig pszichiátriai eset. Ennek ellenére egymást támogatva mindketten harmonikusak tudtak lenni, fel tudták újra építeni az életüket, és minden helyzetben kiálltak a másikért, még az életen is túl.

2. Catherine és Caleb Holt (Fireproof)

Velük kapcsolatban egy kicsit csalok, mert az ő történetükből csak a filmet láttam, de mivel a könyv a mozi készítői által jegyzett társiromány a filmhez, nem is hiszem, hogy nagyon sokat vesztettem. Na mindegy, ideillenek azért ők is, mert ha házasságról van szó keresztény körökben, előbb-utóbb mindig arra kerül a sor, hogy megnézzük a filmet, ami annak a története, hogy egy válófélben lévő fiatal házaspárban a férfi apja tanácsára elhatározza, még egy utolsó kísérletet tesz a kapcsolatuk megjavítására.

Miért inspirálóak számomra? Azért, mert meggyőződésem, hogy sok házasság azért megy tönkre, mert a felek nem törekszenek elég keményen arra, hogy próbáljanak változni, tanulni a hibáikból és megjavítani a kapcsolatukat. Egyszerűbb vállat vonni, kijelenteni, hogy „tévedtem, mégsem te vagy életem szerelme” és odébbállni. Mert rendbe hozni egy házasságot tényleg nehéz és fájdalmas dolog, főleg ha egyoldalú a kezdeményezés, mit ebben az esetben. Mégis, ha sikerül, akkor megérte minden szenvedés.

Forrás: http://www.deviantart.com/art/Meet-me-Halfway-338026402

3. Kira és Jonas (Lois Lowry - Az emlékek őre-sorozat)

Tavaly az ő párosuknak szurkoltam a leginkább. Mindketten megtapasztalták életük során a kirekesztettség érzését, hogy mások, mint a többiek, végül pedig mindent hátrahagytak azért, hogy új életet kezdhessenek. Annyira hasonlítottak, hogy kézenfekvőnek tűnt, végül egymás mellett fognak kikötni, és valóban, a sorozat záró kötetében már fiatal házaspárként, két pici gyerekkel látjuk őket viszont.

Miért inspirálóak számomra? Azért, mert mindkettejük számára nagyon fontos volt egyénileg is a közösségért való felelősségvállalás, hiszen mindketten voltak a saját falujuk vezető egyéniségei, és ez nem változott a házasságukban sem. Jonas támogat egy fiút is, és próbál apafigura lenni számára, miközben még mindig egy egész falu számít az ő és a felesége bölcsességére. Számukra nem csak az a fontos, hogy egymást többé tegyék, hanem együtt egy szebb világért munkálkodnak.

4. Karen és Barney Stark (Daniel Keyes - Érintés)

Egy átlagos házaspár, ahol a férj dolgozik, a feleség pedig szobrászkodik és arról álmodik, hogy gyerekük lesz. Egészen addig zajlik rendben az életük, amíg Barney egy kollégája jóvoltából radioaktív anyaggal szennyeződik, amit annak rendje és módja szerint haza is hurcol. A házaspár mindkét tagja súlyos sugárfertőzést szenved, az ezt követő tömeghisztéria pedig gyakorlatilag számkivetetté teszi őket a városukban. Ráadásul kiderül, hogy Karen a baleset előtt nem sokkal teherbe esett.

Miért inspirálóak számomra? Mert bár szörnyű dolgok történnek velük, mert csalódnak mindenben és mindenkiben, és nem tudják feldolgozni, miért pont velük történt meg ez az egész borzalom, aminek következtében undorító dolgokat követnek el egymás ellen is, de a legvégén, a sorsdöntő pillanatban mégis egymást és a szeretetet választják, ami mutatja, mekkora megtartó erő a kettejük köteléke.

5. Clair és Henry (Audrey Niffenegger - Az időutazó felesége)

Az ő szerelmük története azért nagyon különleges, mert Henry egy genetikai rendellenességgel él, ami miatt utazik az időben. Időnként kiesik a jelenből és egy bizonyos időt a múltban vagy a jövőben tölt. Clairrel először akkor találkozik, amikor a lány négy éves, de neki hosszú, keserves éveken keresztül kell várnia arra, hogy a jelenben is találkozzanak, hiszen Henry megígérteti vele, hogy nem keresi. De ekkor sem felhőtlen a boldogságuk, hiszen a férfi betegségének negatív következményei is jócskán vannak.

Miért inspirálóak számomra? Mert tényleg nagyon nehéz lehet egy olyan krónikus betegséggel (létező dologgal különösen) együtt élni, ami ennyire rányomja a bélyegét az ember mindennapjaira. Henry időutazósága miatt a párosnak a hétköznapi dolgok alkalmanként könnyebben mennek, alkalmanként pedig iszonyatosan nehézzé válnak. Emlékszem, nagyon megérintett a történetükben az a küzdelem, amikor gyereket akartak vállalni, nagyon megindítóan ábrázolta, milyen a pároknak újra és újra szembesülni a sikertelenséggel.

6. Stacy és Jason Trent (Meg Cabot - A fiú a házból)

Igazából bennünk sok különlegesség nincs, háromgyerekes, szép házaspár egy bájos és vidám kis történetből.

Miért inspirálóak számomra? Ami mégis kiemeli őket, az az a tény, hogy Jasonnek van egy testvére, aki a történet egyik főszereplője. A házaspár mindkét tagja napi szintű kapcsolatban áll vele, és folyamatosan segítik Johnt a kis csetlés-botlásaiban, tanácsokat adnak, támogatják, vagy épp leteremtik, ha arra van szükség. Stacey és John között a barátság nagyon szép, és mutatja, hogy a házassággal tényleg részévé válsz egy családnak.

7. A doktor és a felesége (José Saramago - Vakság)

A posztapokaliptikus regényben egy vakságot okozó járvány söpör végig a Földön. A doktor az első fertőzöttek között van, akiket még karanténokban különítenek el. A felesége annak ellenére, hogy nem beteg, maga is vakságot színlel, hogy a férjével mehessen, és hihetetlen borzalmakat átélve, rendkívüli körülményeket elviselve is végig támogassa a férjét és gondoskodjon róla.

Miért inspirálóak számomra? Mert ha eljött a világvége, akkor is lehet még olyan, hogy valaki nem magát menti, hanem önzetlenül segít azon, akit szeret. A feleség (nem véletlenül írom ilyen hülyén, nem derül ki a neve a könyvből) a történet során lenyűgöző bátorságról és kitartásról tesz tanúbizonyságot.

8. Abigail és Jack Salmon (Alice Sebold - Komfortos mennyország)

Abigail és Jack Susie szülei. A lány szemszögéből kerül elmesélésre a történet, akit egy napon az iskolából hazafelé menet elcsalt magával az egyik közelben lakó férfi, majd megerőszakolta és brutális kegyetlenséggel meggyilkolta. Susie ezután a mennyország előszobájából figyeli, mi történik a családjával.

Miért inspirálóak számomra? Azért, mert egy gyerek elvesztése után a házasságok 70%-a szétesik, akkor is, ha nem történnek ilyen erőszakos események. Abigail és Jack is rengeteget szenved, mire maguk mögött hagyják a gyászt és a bosszúvágyat, de a kapcsolatuk kitart.

9. Lancester anyuka és apuka (John Green - Csillagainkban a hiba)

Ők a negyedik stádiumú rákbeteg Hazel szülei a regényben. A lány állapota ugyan már évek óta nem romlott, de ez nem jelent igazából semmit, gyakorlatilag bármikor meghalhat, és a családnak ezzel a tudattal kell folyamatosan együtt élnie.

Miért inspirálóak számomra? Mert igazán jó szülők, elfogadják Hazel furcsa észjárását és depresszióra való hajlamát, és folyamatosan noszogatják, hogy a hátralévő idejét töltse meg annyi élettel, amennyivel csak lehet. Ugyanakkor, amikor Hazel olyan döntéseket hoz, amik végén menthetetlenül sérülni fog, akkor is támogatják, segítenek neki végigcsinálni az egészet, és nagyon megértőek.

10. Mr. és Mrs. Weasley (J. K. Rowling - Harry Potter-sorozat)

Forrás: http://makani.deviantart.com/art/love-is-flaming-red-9387560

Nagy hatással volt az ifjúságomra a hét részes sorozat, amiben pedig köztudomásúlag a Weasley-família képviseli a nagy betűs Családot az árva főhős ellenpontjaként. A Weasley-házaspár hét gyereket nevelt fel rendkívül szerény anyagi körülmények között, miközben tevékeny szerepet vállaltak két varázslóháborúban is, csak úgy mellékesen.

Miért inspirálóak számomra? Azért, mert tökéletesen összeillő, majd a hosszú évek során összecsiszolódott páros ők, akik képesek voltak arra, hogy a nehéz időkben is megteremtsék a családjuknak a biztos érzelmi hátteret, és mert annyira túlcsordulnak a szeretettel, hogy ebből jut még a gyerekeik arra kószáló barátainak is. :) Mert megmutatják, hogy a boldogság nem a gazdagságon múlik, bár a kisebb gyerekek a nagyok levetett cuccait örökölték, de azért mégis szép gyerekkoruk volt. Mert bátrak és erősek, nem félnek küzdeni azért, amiben hisznek, és a szakajtónyi gyerekük közül mindnek sikerült olyan erkölcsi iránytűt adni, hogy végül ők is képesek legyenek felnőni a feladathoz, és aktívan bekapcsolódni a háború menetébe.

Hát ez lett volna az én listám. :) Ti milyen házaspárok történetét találtátok még példaértékűnek?

Fairy Tale Noir

Neil Gaiman – A temető könyve

(Könyvkuckó)

Na végre, eljutottam odáig, hogy befejezzem az első könyvmoly párbajos olvasmányomat. Még sose voltam ennyire megcsúszva az akcióval, jobb lesz, ha belehúzok.

Senki Owens élete csecsemőként gyökeresen megváltozik, amikor egy titokzatos, késes férfi meggyilkolja a szüleit és a nővérét. A kisfiút is megölné, de ő elszökik, és véletlenül bemászik a régi temetőbe, ahol a kísértetek védelmük alá veszik őt. Miután megmentik, hosszas tanácskozás után eldöntik, hogy felnevelik a gyereket. Senki így rég halott emberek és sírok között cseperedik, természetfeletti kalandokat él át, de közben sok olyan dolog kimarad az életéből, ami a kortársainak teljesen normális. Sen bármennyire is szeretné, nem hagyhatja el a temetőt, hiszen a férfi aki az életére tört, még mindig odakint van, és rá vadászik.

Fun fact rólam: szenvedélyes érdeklődéssel bírok a temetők iránt. Ha egy másik országba, városba, faluba látogatok, előbb-utóbb biztos a helyi sírkertben kötök ki. Szeretem nézegetni a sírokat, belegondolni a mögöttük lévő történetekbe, megkeresni a családtagokat és történetesen azt is megfigyeltem, hogy a temetkezési szokások még Európán belül is érdekes eltéréseket mutathatnak. És tudom, hogy ezzel mások is vannak így, például Audrey Niffenegger, aki dolgozott is a világhírű Highgate temetőben és Neil Gaiman megemlíti a köszönetnyilvánításában, mint ennek a könyvnek az egyik fő inspirációforrását.

Szóval nekem igazi meleg hájjal kenegetés volt ez az alapmitológia, aminek nagyon dióhéjban az a lényege, hogy a halottak szellemei a temetőkben egyfajta saját kis valóságban élnek, ahol van akaratuk, vágyaik, személyiségük, saját kis élettörténetük, de ez az élet nem fejlődik vagy változik, mint az élőké. Ehhez jönnek még hozzá adalékok, mint például a Szürke Hölgy, a dance macabre (édesen szó szerint), vagy a más, könyvben megjelenő természetfeletti lények. Összességében ez az egész egyveleg összehoz egy ködös-borongós (és nagyon-nagyon komplex meg teljes!) viktoriánus hangulatú mitológiavilágot a modern városka közepén. Sen ebben a világban nő fel, és mivel a temető varázslata védelmezi, kissé maga is természetfelettivé válik.

A legjobb a mitológiában az, hogy olyan kézzelfoghatónak tűnik, mintha tényleg létező mítoszokat olvasnánk. Gaiman kiemeli a könyvben, hogy minden mítoszban és népszokásban van egyfajta megfoghatatlan spiritualitás, és a könyvet olvasva azokról is pontosan ezt érezzük, amikről jól tudjuk, hogy az író képzeletének szüleménye. És ez óriási pluszt ad az atmoszférához, mert valahogy én is részének éreztem magam tőle ennek a világnak.

A történet maga nem különösebben eredeti, klasszikus mesei formulákat követ: a magányos hős (majdnem egyedül) kiáll húsz életveszélyes kalandot, míg végül felnő és a tapasztalatoktól megerősödve képessé válik, hogy legyőzze az ősellenségét is, akin mindig bosszút akart állni. VÉGE Amitől mégis működik, az az a tény, hogy ez sokkal inkább hangulatregény, mintsem cselekményközpontú. A hangulat pedig olyan gaimenesen furcsa. Sen története egyszerre bájos és hátborzongató, nevettető és szomorú, de az biztos, hogy egy ponton előbb-utóbb beránt valamivel.

A karakterek érdekesek és alaposan kidolgozottak. A szellemek többsége ugyan egy-egy jellemvonást vagy funkciót képvisel markánsan (például Mr. és Mrs. Owens a gondoskodó apa-, illetve anyafigura), de többnyire az ő háttértörténetükben is van egy-egy csavar, ami miatt érdekesek és jópofa látni Sen kapcsolatának alakulását például a gyerekek szellemeivel, akiket túlnő időközben. Hősünk mindenkitől mást tanul, és másban tud fejlődni az élete megismerése által. A Jack-ek olyan sztereotíp fajta gonoszok, nem különösebben rétegeltek. Akik jól kidolgozott karakterek, az maga Sen, Liz, a temetőn kívül elhantolt boszorkány, Scarlett, illetve Silas és Miss Lupescu. Persze a leginkább behatóan Sent ismerjük meg, aki egy érzékeny, felelősségteljes fiú, és jó volt látni a felcseperedését. A könyv jó pár érzelmes pillanatot is tartogat, különösen a vége volt számomra könnyfakasztó.

Mindamellett érdekes kérdéseket is feszegetet néha a könyv, nem csak a mitológiával kapcsolatban (ami nagyjából Gaiman egész munkásságának sajátja). Ezen kívül ami számomra figyelemfelkeltő volt, milyen őszintén ábrázolta a könyv, hogy az emberek mennyire félnek attól, amit nem értenek, és milyen elszántan veszik árnyékképekkel ezeket a megmagyarázhatatlan dolgokat ahelyett, hogy szembenéznének vele. Tanulságos volt Sen kis kalandja is a közoktatásban, amikor nem törődve a saját javával segített a kisebb gyerekeknek, akiket a nagyok terrorizáltak. Ez, és még a cselekmény több más mozzanata is arra irányítja a figyelmet, milyen fontos kiállni azért, amiben hiszünk, és felelősséget vállalni azért egyénért vagy közösségért, aki/ami arra érdemes. De összességében mégis leginkább a felnőtté válásról szól a könyv, hogy milyen rácsodálkozni a világra, megtapasztalni az erőnk határát, túllépni rajta és végül elérni azt a pontot, amikor menthetetlenül ki kell repülnünk a fészekből.

Ez a könyv olyan, hogy tipikusan helye van a polcon, pluszbónusz vásárlásra sarkalló faktorként ugyanis egyedi stílusú fekete-fehér illusztrációk vannak benne, amik szintén hozzátesznek a hangulathoz. De enélkül is olvasásra érdemes.

Kinek ajánlom? Aki szereti Gaimant és/vagy a fülszöveg elnyerte a tetszését, az nyugodtan olvassa, magabiztosan teljesítő kis könyv ez.

Kinek nem ajánlom? -

Cselekmény, történetvezetés: 10/8

Stílus: 10/10*

Szereplők: 10/9

Érzelmek: 10/9

Összesen: 10/9

Egyéb (spoileres):

Borító(k): Elsőre nem nyújt oylan sokat, de ha elég hosszú ideig nézed, akkor elkezdenek hatni az apró részletek, és rájössz, hogy mennyire király.

Kedvenc szereplők: (1) Sen (2) Liz (3) Miss Lupescu (4) Silas (5) Scarlett

Kedvenc jelenetek: (1) Sen kalandja az iskolában (2) Sen és Miss Lupescu végre egy hullámhosszra kerülnek (3) Sen és Liz megismerkedése (4) Sen és Scarlett kalandja a temetődomb belsejében (5) a dance macabre

Mélypont: Scarlett el akar feledkezni Senről

Kedvenc ötlet: a Szürke Hölgy, a dance macabre, a... minden :D

Irodalmi feldolgozások 2014-ben

(Filmszemle)

Mint ahogy az már csak lenni szokott, a könyvek kimeríthetetlen forrásként állnak az ihlethiányban szenvedő forgatókönyvírók rendelkezésére, arról nem is beszélve, hogy egy-egy népszerűbb regénynek már a közönsége is adott. Nézzük, idén milyen feldolgozásokra ülhetünk be a moziba!

A könyvtolvaj (The Book Thief)

Könyvinfó: Markus Zusak önálló regényéből készült.

Várható premier: 2014. jan. 30. (Nálunk, az USÁban már tavaly októberben bemutatták.)

Történet: „1939. A náci Németország. Az ország visszafojtja lélegzetét. A halálnak sohasem volt még ennyi dolga.

Liesel, egy kilencéves kislány a nevelőszüleivel él a Himmel utcában. A szüleit koncentrációs táborba vitték. Liesel könyveket lop. Ez az ő története meg a Himmel utca többi lakójáé, amikor a bombák hullani kezdenek.”

Személyes vélemény: Nagyon sok jót hallottam a könyvről, alapvetően érdekel a téma is, és a film trailere is eléggé felkeltette az érdeklődésem.

Státusz: Először olvasni kéne, aztán majd nézhetem is.

Vámpírakadémia (Vampire Academy)

Könyvinfó: Richelle Mead azonos című sorozatának első kötetéből készül.

Várható premier: 2014. feb. 7. (USA)

Történet: „A világsikerű sorozat első kötetében Lissa Dragomirt és Rose Hathawayt két év bujkálás után elfogják és visszazsuppolják a Montana erdőségeinek mélyén megbúvó Szent Vlagyimir Akadémia vaskapui mögé. A vámpíriskola a mora uralkodói családok és dampyr testőreik számára szolgál oktatóhelyül. Az akadémia falain belül a két lánynak különböző viszálykodással, rosszindulatú pletykákkal, tiltott szerelemmel és fenyegetésekkel kell megbirkóznia. De mindketten tudják, hogy a legnagyobb veszély a kapukon kívülről leselkedik rájuk.”

Személyes vélemény: Na, ez az a sorozat, amivel már legalább három éve kerülgetjük egymást. Talán most összeszedem a bátorságom, és végre belekezdek az olvasásába.

Státusz: Sajnos a trailer nagyon nem jött be, úgyhogy csak akkor nézem meg a filmet, ha NAGYON tetszik a regény.

A beavatott (Divergent)

Könyvinfó: Veronica Roth azonos című trilógiájának első részéből készül.

Várható premier: 2014. márc. 21. (USA)

Történet: „EGYETLEN DÖNTÉS 

alapján megtudhatod, kik az igazi barátaid 

EGYETLEN DÖNTÉS 

meghatározhatja az értékrendedet 

EGYETLEN DÖNTÉS 

örökre megmutathatja, kihez és mihez vagy hűséges 

EGYETLEN DÖNTÉS, AMELYTŐL MEGVÁLTOZOL

Beatrice Prior az antiutópisztikus Chicagóban él: az itteni társadalom öt csoportra tagolódik, melyek mindegyike egy-egy erény kiművelését írja elő tagjai számára. Ők az Őszinték, az Önfeláldozók, a Bátrak, a Barátságosak és a Műveltek. Az év egy bizonyos napján a mindenkori tizenhat éveseknek el kell dönteniük, melyik csoporthoz kívánnak tartozni. Ennek kell szentelniük életük hátralevő részét. Beatrice ingadozik aközött, hogy a családjával maradjon-e, vagy végre önmagává váljon. Ez a két lehetőség kizárja egymást. Végül olyan döntést hoz, amely mindenki számára meglepetést jelent – még önmagának is.”

Személyes vélemény: Kicsit ezzel is úgy vagyok, mint az előzővel, kerülgetem már azóta, hogy megjelent magyarul, mert egy kis tudatalatti hang azt súgja, hogy én utálni fogom ezt a könyvet. Ugyanakkor annyian szeretik, és a trailer is annyira jól néz ki, hogy talán adok neki egy esélyt.

Státusz: A filmet valószínűleg akkor is megnézem, ha a könyv nagyon nem nyeri el a tetszésem, de nem erőltetem a moziban.

Noé (Noah)

Könyvinfó: A bibliai Noé történetéből készül.

Várható premier: 2014. márc. 27. (USA)

Történet: A bibliai Noé történetéből készül. Kell még magyaráznom?

Személyes vélemény: Nagyon jól néz ki a trailer, és parádés a szereposztás, én kíváncsi vagyok erősen.

Státusz: Moziba nem ülök érte, de azért majd megnézem a filmet.

Demóna (Maleficent)

Könyvinfó: Csipkerózsika történetének újramesélése.

Várható premier: 2014. máj. 30. (USA)

Történet: A jól ismert mesét ezúttal a főgonosz szemszögéből ismerhetjük meg, megtudjuk mitől vált Demóna szíve olyan keménnyé, hogy végül elátkozta Csipkerózsikát.

Személyes vélemény: Évente próbálkoznak ezekkel a mesefeldolgozásokkal, általában csúfos kudarc az eredménye. Ez valahogy mégis érdekel, klassz a trailer, és nagyon ígéretes Angelina Jolie mint gonosz boszorkány, ráadásul az eddig kijött anyagok azt sejtetik, hogy valami különleges kapcsolatot próbálnak felépíteni közte meg Csipkerózsika között, ami még érdekes lehet. (Ja és meg kell említenem, hogy rendkívül tetszik a trailer elején a Disney-rajzfilm zenéjének ijesztő-hangulatfestős feldolgozása.)

Státusz: Szerintem nem fogok ezért berohanni a moziba, de megnézem, ha lehetőségem adódik rá.

Csillagainkban a hiba (The Fault In Our Stars)

Könyvinfó: John Green azonos című önálló regényéből készül.

Várható premier: 2014. jún. 5. (itthon)

Történet: Hazel Grace egy orvosi csoda. Tizenhárom évesen pajzsmirigyrákkal diagnosztizálták, ami hamarosan átterjedt a tüdejére, és amibe határozottam bele kellett volna már halnia, de bekerült egy gyógyszerkísérletbe, a szer pedig megállította a tumorjai növekedését és megmentette az életét... egyelőre. Hazel a történet idején már tizennyolc éves, angol irodalmat tanul az egyetemen, de a mindennapjait nagyrészt még mindig a betegség tölti ki, aminek ikonikus bizonyítéka a gyenge légzését támogató oxigéntartály, ezt mindenhová magával kell hurcolnia.

A lány a rákos gyerekek terápiás csoportjában ismerkedik meg Augustus Watersszel. A tizenhét éves fiú másfél éve tünetmentes osteoszarkómás, amiért összességében nem volt olyan nagy ár, hogy elvesztette az egyik lábát. Gus jóképű, okos, vicces, és – ami a legfurább – tetszik neki Hazel. Az érzés kölcsönös, a lány azonban úgy érzi, nincs joga elfogadni Gus szerelmét, hiszen valószínűleg hamarosan meghal, ennek pedig nem akarja őt kitenni. De a fiú olyat ajánl föl neki, amire nem tud nemet mondani: Augustus a saját magának járó rákos gyerekek kívánságából el akarja vinni őt Amszterdamba, ahol találkozhatnak Hazel kedvenc regényének írójával, és megkérdezhetik tőle: mi történik a könyv szereplőivel az utolsó oldal után?

Személyes vélemény: A regény a tavalyi év könyve volt nekem, és elég volt ránéznem a poszterre meg a pár stillre a filmből, hogy már készenlétbe helyezzék magukat a könnyzacskóim. Ráadásul kijött a trailer is, ami teljesen könyvhű, a párbeszédek szó szerint onnan vannak. Nagyon ígéretesnek tűnik.

Státusz: Moziban szeretném nézni, akármilyen gáz is lesz, hogy végigbőgöm az egészet.

Így neveld a sárkányodat II. (How To Train Your Dragon II.)

Könyvinfó: Cressida Cowell azonos című meseregény-sorozata inspirálta a filmeket.

Várható premier: 2014. jún. 13. (USA)

Történet: Öt év telt el azóta, hogy Hablaty és Fogatlan sikerrel összebékítették az embereket és a sárkányokat Hibbant szigeten. Amíg a barátaik sárkányfutamokra hívják ki egymást (ami történetesen a sziget új kedvenc sportja), az immár elválaszthatatlan páros az eget járja, feltérképezetlen földekre látogat, és új világokat fedez fel. Amikor valamelyik kalandjuk során felfedeznek egy jégbarlangot, benne több száz vad sárkánnyal és a titokzatos Sárkánylovassal, a páros hirtelen a békéért folyó küzdelem kellős közepén találja magát. Hablatynak és Fogatlannak egyesíteniük kell az erejüket, hogy kiállhassanak azért, amiben hisznek, és közben rájönnek, hogy csak együtt van erejük megváltoztatni az emberek és sárkányok jövőjét.

Személyes vélemény: Bár a filmeknek sok köze nincs a könyvekhez, de nagyon élveztem az elsőt, a másodiknak az előzetesében mutatott harcjelenetek pedig egyenesen bámulatosak, már nagyon-nagyon várom. (Figyelmeztetés: a második előzetes brutális méretű SPOILERT tartalmaz, amit a készítők akarata ellenére hagytak benne, szóval ha meg akartok lepődni, ne nézzétek meg! Készült olyan változat, amiből kivágták a spoilert.)

Státusz: Nagyon szeretnék beülni rá a moziba, mert igen-igen látványos lesz. Jöhet a 3D is akár.

Az emlékek őre (The Giver)

Ő lesz Jonas... hm, meglátjuk

Könyvinfó: Lois Lowry azonos című sorozatkezdő kötetéből készül.

Várható premier: 2014. aug. 15. (USA)

Történet: Jonas a tizenkettedik születésnapján felnőtté válik majd, ami azt jelenti, hogy többet nem számít az életkora, és az iskola mellett elkezdi a felkészülést a jövőbeli munkájára. Természetesen izgatottan várja, a Döntéshozók milyen feladatra jelölték őt ki, főleg, mivel sejtelme sincs, mire lenne alkalmas. Aztán kiderül, egy nagyon különleges munkára választották ki: ő lesz a következő Őrző, akinek a feladata, hogy távol tartsa a közösségtől a régi világ emlékeit. Betanulása pedig abból áll, hogy az előző Őrző megosztja vele az emlékeket, szépeket, fájdalmasakat egyaránt. Jonas pedig elgondolkodik, hogy mit is jelent pontosan egy célszerűség uralta világban élni.

Személyes vélemény: Ifjúságom meghatározó könyvélménye ez, szeretném, ha jó lenne a film. Valószínűleg lesznek változtatások, például Jonas szerepére egy az eredetinél jóval idősebb színészt választottak ki (ami hosszú távon jól is elsülhet, ha végigcsinálják a sorozatot). Mindazonáltal a színészek elég jónak tűnnek (játszik benne Meryl Streep és Taylor Swift is!) és az biztos, hogy a film fekete-fehérből fog indulni, és akkor válik színessé, amikor Jonas is fokozatosan megtanulja, mik azok a színek.

Státusz: Jó lenne moziban nézni, bár ki tudja, itthon adják-e majd.

Az útvesztő (The Maze Runner)

Alcím: 50 fiú egy célért... ember a társadalom és az ember ellen. Van esélyük?

Könyvinfó: James Dashner azonos című trilógiájának első kötetéből készül.

Várható premier: 2014. szept. 19. (USA)

Történet: Létezik valahol, a világtól elzárva egy hely, amit Tisztásnak neveznek. Itt mindig jó idő van, sosem esik az eső, mégis kinő a vetemény, ideális lenne az élet. Csakhogy akad egy bökkenő: a Tisztásról nem lehet kijutni. A veszélyes szörnyekkel telezsúfolt, folyton mozgó falú Útvesztő veszi körbe, amiből ennek az aprócska világnak lakói, 12-18 éves fiúk már két éve nem találják a kiutat.

Thomas úgy érkezik ide, mint mindenki más: a Tisztás közepére nyíló liftben, magányosan, összezavarodva. A fiú semmire sem emlékszik a saját nevén kívül, és rettenetesen zavarja a többiek titokzatoskodása és lekezelő modora. Thomas azonban nem egészen olyan, mint a többiek: úgy érzi, korábban járt már a Tisztáson, ráadásul másra sem vágyik, mint hogy a lehető legveszélyesebb munkát végezze, azaz Futár lehessen, és nap mint nap kijárjon az Útvesztőbe a menekvés lehetőségét keresve.

Thomas még csak egy napja küzd beilleszkedésének rögös útján, amikor olyan dolog történik, mint még soha: még egy embert felküldenek a Dobozzal. Ráadásul az illető egy lány, és, mielőtt elvesztené az eszméletét, közli a teljesen tanácstalan bandával, hogy napjaik a Tisztáson meg vannak számlálva. De ha itt nem folytatható az élet, és a kijáratot sem tudják megtalálni, mégis mi vár rájuk?

Személyes vélemény: Egy nagyon lebilincselő és izgalmas regénynek találtam Az útvesztőt, ezért a filmre is várakozással tekintek, bár némileg aggasztó, hogy össze-vissza tologatják a premier dátumát, de remélhetőleg szeptemberben már tényleg kijön. Az a pár still, amit láthattunk belőle, elég jól néz ki, de már igazán jöhetne egy trailer is.

Státusz: Ez is érdekelne akár moziban is, de hát a világon nincs annyi idő, hogy mindre be tudjak ülni. :D

Az éhezők viadala – A kiválasztott I. (The Hunger Games – Mockingjay I.)

Könyvinfó: Suzanne Collins világhírű trilógiájának harmadik részéből készülő két film közül az első.

Várható premier: 2014. nov. 21. (USA)

Történet: Katniss Everdeen másodszor is megmenekült a Kapitólium karmai közül, amikor a Nagy Mészárlás botrányba fulladt, és Panem-szerte kirobbant a lázadás. Katniss azóta a Tizenharmadik Körzetben próbál felépülni súlyos fizikai, illetve még súlyosabb lelki sebeiből, miközben mindenki azt várja tőle, hogy gyorsan szedje össze magát, majd Fecsegőposzátaként álljon a harcolók élére. Csakhogy neki ez nem megy, mert képtelen szabadulni a porig égett Tizenkettedik Körzet képétől, ráadásul nem tud megbirkózni a bűntudattal, amiért az Arénában sorsára hagyta Peetát, aki azóta a Kapitólium karmai közt senyved, talán már meg is halt. Bánatát nem nagyon könnyíti Gale segítsége, de a szintén igencsak szétcsúszott Haymitch és Finnick se sokat javít a kedélyállapotán.

Épp amikor Alma Coin, a körzet vezetője végső választás elé állítja, Peeta megjelenik a tévében, és úgy tűnik, ha nincs is a legjobb formában, de közel sem bánnak vele annyira rosszul, amennyire Katniss gondolta. A fiúnak rögtön sikerül is bajba kevernie magát, amikor arra próbálja rávenni a lázadókat, hogy adják fel a harcot. Katniss kénytelen Fecsegőposzátaként közbelépni, így Peeta és a többi elfogott Győztes kegyelmet kaphat a Tizenharmadik Körzetben, a lány azonban már nem vonhatja ki magát tovább a harcokból sem. De vajon elég erős ahhoz, hogy megvívja ezt a minden eddiginél nagyobb csatát, amin nem csak a saját, vagy a szerettei, de egy egész birodalom sorsa múlik?

Személyes vélemény: A második filmet imádom, sokkal könyvhűbb és élvezetesebb lett az elsőnél, pedig már azt is szerettem. A rendező marad az utolsó két filmre, és a bejáratott szuper szereplőgárda mellé olyan nevek csatlakoznak, mint Julianne Moore és Natalie Dormer. Én bizakodom, hogy ez is egy nagyon jó film lesz.

UPDATE: Sajnos vasárnap elhunyt a film egyik szereplője, Philip Seymour Hoffman, aki Plutarchot játszotta.  Ez nagy tragédia, és egy újabb nehéz helyzet, amivel a stábnak meg kell birkóznia.

Státusz: Moziban akarom nézni, lehetőleg minél közelebb a premierhez.

A hobbit III.  – Oda és vissza (The Hobbit – There and Back Again)

Könyvinfó: J. R. R. Tolkien egykötetes A hobbit című meseregényéből készülő filmtrilógia záró része.

Várható premier: 2014. nov. 21. (USA)

Történet: Thorin és a törpök sikeresen megpiszkálták az alvó sárkányt, aminek következtében Smaug haragra gerjedve elindult Tóváros felé, hogy porig égesse azt. A városban azonban már várja Bard (meg még néhány törp), akik el vannak szánva arra, hogy legalább megpróbáljál elpusztítani a tűzokádót.  De más veszély is leselkedik rájuk: Azog a Pusztító még mindig az életükre tör. Vajon hogyan sikerül kimásznia Bilbónak és új barátainak ebből az életveszélyes helyzetből?

Személyes vélemény: Nekem sokakkal ellentétben tetszett a második film, szórakoztatónak találtam és élveztem. Ugyanakkor a rendkívül hosszú játékidő miatt tele volt betoldott elemekkel és változtatásokkal, és kíváncsi vagyok, hogyan fogják ezek befolyásolni a könyv végkifejletét.

Státusz: Jó lenne moziban nézni, valószínűleg 3D-ben.

Legolas barátunk újra lóháton lesz látható az utolsó filmben

A végére hagytam egy olyan filmet, ami nem biztos, hogy kijön idén, mert pontos premierdátumuk még nincs, de már az utómunkálatok folynak, így nem kizárt, hogy megkapjuk:

Ahol a szivárvány véget ér (Love, Rosie)

Könyvinfó: Cecelia Ahern azonos címen megjelent regényéből készül.

Várható premier: 2014?? (Egyesült Királyság)

Történet: „Rosie és Alex jóban-rosszban kitartanak egymás mellett, és egy életre szóló véd- és dacszövetséget kötnek az iskola és a felnőttek zord világa ellen. Az izgalmas órai levelezések alatt még nem sejtik, hogy életük következő jó néhány évét is így fogják eltölteni: egymással levelezve… A sors fura szerzet: újra és újra elválasztja egymástól Rosie-t és Alexet, hogy próbára tegye barátságukat, kitartásukat és őszinteségüket. A gyerekek komoly felnőtté cseperednek: mindketten dolgoznak, házasodnak, gyereket nevelnek, válnak, de az a varázslatos kötelék, ami összekötötte őket, életük minden öröme és bánata közepette megmarad. 

Több van-e köztük puszta barátságnál? Ha kapnának egy utolsó lehetőséget, kockára tennének-e mindent az igaz szerelemért?”

Személyes vélemény: Enyhén szólva is ambivalens a viszonyom Cecelia Ahern írói munkásságával, és különösen a könyveiből készült filmekkel, mert a filmet még abból a könyvéből is utáltam, amit amúgy szerettem. (Igen, Utóirat: Szeretlek, rólad van szó.) Hogy miért érdekel ez a mozi mégis? Sekélyes oka van: Sam Claflin játssza a férfi főszerepet, és őt nagyon megkedveltem az utóbbi egy évben, amikor megtudva, hogy ő fogja játszani Finnicket, megnéztem más filmjeit is. Nagyon tehetséges színésznek tartom, talán ebből is ki tud hozni valami jót. (Lily Collins, te meg már igazán kezdhetnél valamit a szemöldököddel, drágám...)

Státusz: Ehh, kész vagyok adni egy esélyt a könyvnek, főleg a levelezős formátum miatt, amit nagyon megszerettem a The Guy Next Doorban. A filmet is megnézem, de moziba biztos nem ülök érte.

Tettem néhány megfigyelést. Először is: majdnem minden film, ami igazán érdekel, az év második felében jön.

Másrészt nézegettem kicsit a szereplőgárdákat, és érdekes megfigyeléseket tettem. Ezen a fronton idén Shaileen Woodley ellopta a színpadot, ugyanis A beavatottnak és a Csillagainkban a hibának is ő játssza a főszereplőjét. Vicces érdekesség, hogy Ansel Elgort, aki a Csillagainkban a hiba férfi főhősét, a Shaileen által alakított Hazel szerelmét játssza, szintén szerepel A beavatottban is, ahol a főszereplő testvérét alakítja. Brenton Twaithes is egy főszereppel és egy mellékszereppel büszkélkedhet az idén: ő alakítja majd Jonast, Az emlékek őre főhősét, és közben ő fogja játszani a herceget is a Demónában. Sam Claflin pedig az Ahol a szivárvány véget ér férfi főszerepét kapta meg, illetve ugye továbbra is ő lesz Finnick Az éhezők viadalában.