Útkereső majdnem-szuperhősök

Nick James – Az invázió (Éghajó Akadémia II.)

(Könyvkuckó)

Figyelem! Mivel ez a kritika egy sorozat második részéről szól, ezért szükségszerűen SPOILEREKET tartalmazhat az előző részre vonatkozóan, aminek az ajánlóját itt találod: 1. A gyöngyháború

Amikor újra felvesszük a történet fonalát, a két újdonsült testvért még mindig egy óceán választja el egymástól. Jesse az Akadémiával Szibériában vesztegel, és egyre inkább úgy tűnik számára, hogy a hely igazából a börtöne, nem az az otthon, aminek beállítják, Alkine ugyanis ígéretével szemben az eltelt hónapokban szinte semmit sem tett a gyöngyenergiáról való leállásért. Jesse persze tudja, a helyzet mennyire nem egyszerű, mégsem képes együtt élni azzal, hogy a tudtával gyilkolják a népét, így aztán arra jut, hogy kénytelen a saját kezébe venni az események alakítását. Cassius eközben Észak-Amerikában bujkál és próbál napról napra túlélni anélkül, hogy az Egyesült Párt emberei megtalálnák. Azonban hiába minden elővigyázatossága, elfogják, és visszacipelik Madame-hoz, akinek egészen sajátos elképzelései vannak arról, miként kéne visszaszereznie a fiú hűségét.

Tavaly nyáron instant módon szerelembe estem a sorozat első kötetével, így, amint kijött ez a szépség, rögtön ellenállhatatlan késztetést éreztem, hogy megkaparintsam. Szerencsére a tartalom sem okozott csalódást.

A könyv a férfi szerző és fiú főszereplők együttállásának köszönhetően férfiasabb, mint az átlag YA-regények, és ettől nagyon kellemesen uniszex lesz. Ideális olvasmány ez fiúknak is, mert hűha, van itt aztán akció dögivel, folyamatosan menekülnek, lőnek, siklón menekülnek, valami felrobban, menekülnek tovább, lőnek, valami még nagyobbat robban. A történet egy fél pillanatra se hajlandó lassítani, de ez nem is baj, én örültem, hogy kapkodhatom a fejem. Azt kell mondjam, a fordulatok is még eszelősebbek és váratlanabbak, mint az első könyvben, bár bizonyos dolgokat lehet sejteni, de ez még mindig nem baj. Sokan kritizálták az első kötetet a fő szál Supermen-szerű alaphelyzetéért, és én is haragudnék, ha úgy érezném, hogy túl nagy a hasonlóság, de nem érzem.

Jesse és Cassius ugyanis nem szuperhősök, csak nem éppen hétköznapi, ám nagyon összezavarodott emberek. Folyamatosan küzdenek a démonjaikkal, és úgy kell meghozniuk a világ sorsát befolyásoló döntéseket, hogy igazából nem áll kellő információ a rendelkezésükre a döntéseik kimeneteléről, ami nagyon nehéz, már-már kilátástalan helyzetet szül. Mindketten sokat alakulnak a regény során, Jesse szerintem most kezd igazán felnőni a feladathoz, most kezd megérni a személyisége ahhoz, hogy vállalja a tettei következményeit, és esetleg azzá a vezetővé váljon, akivé válnia kell. Nagyon érdekes, hogy az idősebb testvér, Cassius, sokkal kevésbé jelentős különleges képességgel rendelkezik, ugyanakkor a szerepe a harcban nem elhanyagolható, hiszen Jesse egy kritikus pillanatban arra gondol, hogy bárcsak olyan lehetne, mint Cassius, szóval a bátyja bizonyos szempontból a példaképévé vált. Ugyanakkor megismerve az idősebb fiú gondolatait, láthatjuk, milyen súlyos énképválságban van még mindig, hiszen gyötri a bűntudat a múltja és a képessége miatt. Édes, ahogy a kapcsolatuk alakulgat, főleg azt találom viccesnek, hogy az érzelmileg távolságtartó Cassius mindig következetesen a vezetéknevén szólítja Jesse-t. :)

A mellékszereplők is nagyon rendben vannak, tudom, hogy nincs mindenki elájulva Averytől, de én szeretem, hogy ilyen ellentmondásos. A szerelmi száluk Jesse-vel se az a fergeteg nagy romantikus hevület, Avery részéről az is megkérdőjelezhető, hogy egyáltalán szereti-e a fiút, ennek ellenére szerintem nagyon szép, ahogy minden helyzetben tudja nyújtani azt az érzelmi támaszt, amire Jesse-nek szüksége van. Tetszett az is, hogy a rigorózusan szabálykövető és tekintélytisztelő Evának mindent hátra kell hagynia, hogy segíthessen a barátainak, míg a hűséges Skandarnak addig tömik a fejét szarsággal, amíg már maga sem tudja, hányadán áll a világgal. A kötetben végre megismerünk egy Utazót is, nevezetesen Ryelt, aki végül is nem tudom, hogy szimpatikus volt-e, nagyon nem tetszett, ahogy a fiúkat okolta mindenért, holott ők egészen kevéssé tehetnek arról, hogy a világ olyan hely lett, amilyen. Remélem, a következő kötetben túljutnak a szereplők az ujjal mutogatáson és tényleg a tettek mezejére lépnek.

A negatív szereplőkben továbbra is az a jó, hogy hiába nem szeretem őket, azért valahol meg tudom érteni a nézőpontjukat. Alkine és Madame olyan felnőttek, akik megszokták, hogy az ő kezükben van az irányítás, és szeretnék, ha ez lehetőleg így is maradhatna, ezért pedig sok mindenre képesek. Theo elég irritáló fajta negatív szereplő, ugyanakkor az érdekes volt, hogy Cassius mennyire a fiatal önmagát látta benne, ebből mi is érzékelhettük, hogy mennyire más irányt is vett az élete attól, hogy találkozott Jesse-vel. Ugyanakkor  a történet előrehaladtával láthatjuk, ahogy az emberiségen belüli széthúzásnak leáldozik a külső fenyegetés árnyékában. A kolonizálni készülő űrlények elég sztereotipikus gonosznak tűnnek eddig, de még mutathatnak újdonságot.

Mindemellett van még egy nagyszerű, sötét-komor hangulata az egész történetnek. Annyira szeretem, hogy nem egyszerűsíti le a problémákat a világban, nem állítja, hogy ezt majd két tizenéves fiú meg tudja oldani egyedül, hanem igenis szembenéz vele, milyen nehéz helyzetben van mindenki, és hogy igen, a főszereplők is rossz döntéseket fognak hozni, amíg nem állnak rendelkezésükre azok az erőforrások, amik a jó döntéshez nélkülözhetetlenek.

Összességében én nagyon élveztem ezt a kötetet is, és kíváncsian, bár némi félelemmel várom a sorozat befejező kötetét, a hőseink szempontjából sok jóra nem számítok.

Kinek ajánlom? A műfajjal ismerkedőknek, kamasz fiúknak.

Kinek nem ajánlom? Aki nem bír meglenni romantika nélkül, némiképp csalódni fog.

Cselekmény, történetvezetés: 10/10

Stílus: 10/9

Szereplők: 10/10

Érzelmek: 10/10

Összesen: 10/10

Egyéb (spoileres):

Borító(k): Rendben van a magyar, bár nem igazán tudom, kit akar ábrázolni. :D

Kedvenc szereplők: (1) Jesse (2) Cassius (3) Avery (4) Eva (5) Madame

Kedvenc jelenetek: (1) a kezdés Jesse szemszögéből (2) amikor kiszabadítják Averyt és Cassiust Madame-tól (3) a befejezés (4) visszatérés Lenbrg-be (5) az emlék, amit a fiúk látnak a bolygójukról

Mélypont: -

Kedvenc ötlet: ez az egész rídium-ügy szépen meg volt bonyolítva