Szülinapos blogságok

Szóval... március 15-én ünnepelte a Kultúrkukac blog a – hihetetlen, de igaz! – negyedik születésnapját, és már hagyományszerűen nekem nem volt időm semmit kirakni az alkalomból. :D Azonban ezúttal előkészültem egy kérdőívvel, aminek az eredményeit most megosztom veletek.

Köszönöm a kilenc embernek, aki végül rászánta az idejét a kérdőívre. Külön öröm számomra, hogy utálkozni senki se jött, többnyire a véleményeitek nagyon is építő jellegűek voltak.

- Mint látjátok, készült egy új design a blognak. Ebben figyelembe vettem a ti tanácsaitokat is a saját okos meglátásaimon kívül: ezúttal egy világosabb színsémát választottam, egyúttal kiszélesítettem a szövegtörzset, amitől egyből kellemesebben olvashatóvá vált az egész.

- Tervezek kicsit javítani az áttekinthetőségen is: lesznek aloldalak, ahol szervezetten találjátok majd meg a különböző bejegyzéseket. Ennek a kialakítása, mivel az oldalon már több száz bejegyzés van, nem lesz egyszerű, fokozatos munkával fog megtörténni, párhuzamosan a bejegyzések átnézésével, hibák javításával.

- Mivel a nagy többség szeretné, ezért visszatér az a lehetőség, hogy a kihagyott könyveimből megszavazhattok egyet, amire mégiscsak kitérek valamilyen formában. Ennek megfelelően az első szavazást már meg is találjátok az oldalsávban.

- Az általam véleményezett könyvek műfajaira is lehetett szavazni. Itt azt találtam érdekesnek, hogy a YA kategóriára szavaztatok a legtöbben, amikor én speciel úgy érzem, hogy abból amúgy is elég erős az oldal (végül is ez pozitívum, ezek szerint kiszolgálom az igényeket :D). A fantasy végzett szintén az első helyen, ami azért jó, mert idén „szokjunk vissza a high fantasyra”-programot tartok, szóval, ha találok valami említésre méltót, arról írok nektek.

- A facebook-oldal hasznosságáról ugyan egyértelműen nem vagytok meggyőződve (én sem), de azért próbálkozom majd a jövőben egy kis tartalommal megtölteni, hátha beindul még a dolog. :D

- Az egyéb témájú bejegyzésekre is szavazhattatok, hogy mit látnátok szívesen. Itt hármas holtverseny alakult ki az élen, és egyébként sem voltak nagy különbségek: a filmajánlók, a sorozatajánlók, illetve a személyes jellegű bejegyzések tartanak számot a legnagyobb érdeklődésre. Előre szólok, hogy az életem nem valami izgalmas.

- Az ask.fm érdeklődés hiányában elmarad (ettől még nyugodtan feljogosítva érezhetitek magatokat hogy bármikor, akármelyik kommunikációs csatornámon keresztül kérdezzetek), a vlog ötletét viszont nem vetem el, csak várjátok ki a végét. :D

Tettetek föl kérdéseket is, most ezeket is megválaszolom:

- Szíved szerint, te melyikre koncentrálnál a blog mellett: facebook, ask.fm vagy vlog?

Egyértelműen a vlog lehetősége izgat a legjobban, de sajnos az is ütközik a legtöbb technikai akadályba. Egyrészt nincs jó minőségű kamerám, másrészt nem tudok vágni, harmadrészt nem vagyok fotogén, szóval egyáltalán nem tudom, hogy fogok festeni miközben egy kamerának magyarázok könyvekről. XD Mindenesetre dolgozunk az ügyön, régi barátnőm, chesslady személyében nagyon odaadó támogatóra lelt a projekt, meglátjuk, mi sül ki belőle.

Az ask. fm-nek akkor lenne értelme, ha kérdeznétek is, ami nehezen megy többnyire, a facebookot mindenképp meg akarom tartani kapcsolattartási célokból, de majd meglátjuk, mennyire tudom kihasználni.

- Szereted a plüssállatokat?

Ööö... igen. :D Az a vicces, hogy kiskoromban odavoltam értük, majd ahogy nagyobbacska lettem, kicsit lanyhult a lelkesedés, aztán ahogy lassan kiértem a kamaszkorból, újra érdeklődni kezdtem irántuk. Jelenleg az a rendszer, hogy minden nagyobb utazásomról hozok egy plüssöt, ezért vannak már egészen különleges darabjaim is, mint például a Norvégiában zsákmányolt népies kötött szoknyás rénszarvas. ^^ Illetve van két ajándékba kapott, kézzel készült darabom, ezeket is nagy becsben tartom.

- Mi a kedvenc színed? :D (Just kidding.)

Márpedig én nem ismerem a tréfát, úgyhogy megválaszolom. :D Nekem, kérlek, korszakaim vannak, időnként változik a kedvenc színem. Mostanában a lila mindenféle árnyalata (kivéve a rózsaszínesek) és a tengerészkék állnak közel a szívemhez.

- Mi indított el az olvasás útján?

Én mindig is úgy gondoltam, hogy ebben nagy szerepet játszottak a szüleim, mert amióta az eszemet tudom, a ház összes polca roskadozott a könyvektől, őket pedig már egész töpörtyű koromban is láthattam olvasni, és már babakoromban is hagyták, hogy nyúzzam a könyveket (Ablak Zsiráfból kettő kísérte végig a cseperedésem, mert az elsőt szó szerint felfaltam). A tudatos elköteleződést a Harry Potter-sorozat jelentette számomra nyolc évesen, akkor kaptam rá igazán, előtte inkább csak ilyen képeskönyveket olvasgattam, utána viszont mindent, amire a szüleim nem mondták azt, hogy ezzel még várjak úgy 5-10 évet. :D

- Szeretnél írással foglalkozni hosszú távon?

Igen, ha látnám benne a távlatot, hogy ebből meg tudok élni normális színvonalon, akkor szívesen foglalkoznék írással. Úgy általában mindenféle értelemben lenyűgöz ahogy egy könyv megszületik, szóval szívesen adatnám ki a regényeimet, de a másik oldalon is el tudnám magam képzelni, fordítóként vagy szerkesztőként (persze az kissé elkedvetlenít, hogy milyen feszített tempóban dolgoznak milyen kevés pénzért). Valamelyest az újságírás/netes újságírás is érdekel.

- Jönnél Pestre blogger találkozóra?

Persze, szívesen. Szeretek új embereket megismerni, és biztos jó móka lenne társítani valós személyeket a netes felületekhez, amit nap mint nap látok belőlük. :) Ha már alakul ilyen rendezvény, akkor küldj nekem információt róla, jó?

- Melyik Fumax könyves megjelenést várod idén a legjobban és miért?

Őszintén szólva nem nagyon vagyok tisztában a Fumax Kiadó kínálatával, mint ahogy többnyire a többi kiadóéval sem. Én a könyveket kísérem figyelemmel, nem a kiadókat. Ráadásul a Fumax kínálata nem feltétlenül a legerősebb prioritáson, hiszen viszonylag kevés high-fantasyt olvasok. Mindenesetre így hirtelen utánakeresve talán Az elvarázsoltak számot tarthat az érdeklődésemre.

- Volt már olyan, hogy csak azért vettél meg egy könyvet, mert tetszett a borítója?

Nem igazán szoktam könyvet venni anélkül, hogy megbízható forrásaimból előtte nem tájékozódtam róla, úgyhogy nem, ez nem jellemző. Olyan előfordult, hogy egy olyan könyvet, amit angolul már olvastam, főleg a borító miatt vettem meg, mert annyira szépnek találtam.

- Oké. Szóval én továbbra sem tudom, mivel veszed rá magad, hogy végigszenvedj egy-egy brutális könyvet. Mi a titkod?

Jó adag makacssággal vegyes mazochizmus, plusz az a naiv hit, hogy egészen a köszönetnyilvánításig bezárólag még előfordulhat valami, ami meggyőz, hogy ez a könyv bizony mégis jó. (Volt már rá példa, a Pi élete.)

- Mely írók inspirálták/-ják leginkább a saját írásaidat?

Ez egy nagyon jó kérdés. Próbálok tudatosan eltávolodni a befolyástól, ami persze aztán tudat alatt ott van nyilván. Több apróságból tevődik össze szerintem: például Jókainak az az öröme, amivel mesélni tud, Daniel Keyesnek a szakmai háttere, amit minden könyvéhez felhasznált, Tolkiennek az elhivatottsága, amivel egy egész életen át dolgozott egy világ felépítésén, Joseph Heller, aki nem fél a lehető legőrültebb könyvet megírni egy adott témáról mind inspirálnak. Ahhoz valószínűleg mást kéne inkább kérdezni, hogy konkrétan amit írok, abban mi érződik leginkább, ezt valahogy még nem látom át.

Kisorsoltam a könyvjelző boldog nyertesét is, az első kitöltő lett a szerencsés, aki azt kérdezte, hogy mire koncentrálnék a legszívesebben. Kérlek, jelentkezz, hogy tudjam, kinek kell küldeni a nyereményt!

Mit gondoltok az újdonságokról? Hogy tetszik az új design? Várom a véleményeiteket továbbra is.

TOP10 könyvadaptáció, amit nagyon várok 2015-ben

(Filmszemle)

Olyan sok adaptáció jön ki idén, hogy nem bírnék mindről írni, úgyhogy lista formájában válogattam.

+3. Mielőtt megismertelek (Me Before You)
Premier: ??? Ezért vettem ki a 10-es listából, mert nem lehet tudni, mi van vele, eredetileg augusztusra ígérték, de ebből már szinte biztos, hogy nem lesz semmi, hiszen tudomásom szerint még el se kezdték forgatni. Az egyetlen elérhető premierdátum jövő tavaszi (Svédország).
Könyv: Jojo Moyes azonos című regényéből
Miről szól? Lou, az életvidám kisvárosi lány a teljesen lebénult, megkeseredett gazdag férfi, Will ápolója lesz és megpróbálja megváltoztatni a hozzáállását az élethez.
Vélemény: Bár nem terepem a romantikus, de mindenhonnan azt hallom, hogy ez milyen más, hihető, életszagú, szívbemarkoló és szem nem maradt rajta szárazon, szóval végül is kíváncsivá tett. A fő ok azonban, ami miatt a film érdekel az a casting. Lou-t a Trónok harcából Daenerysként ismert Emilia Clark fogja játszani, Will szerepét pedig Sam Claflin (Az éhezők viadala, The Riot Club, United) kapta meg. Bár az interneten sokan húzzák a szájukat, én mindkét döntésnek örülök, különösen Samnek, akit az utóbbi egy évben láttam már kőgazdag arrogáns seggfejként és érzékeny, sebezhető férfiként is a vásznon, nem hiszem, hogy gondot okoz neki összefésülni a kettőt egy karakterbe. Az se hátrány, hogy nagyon lelkesen nyilatkozott a projekt kapcsán, igazi kihívásnak tekinti.
Státusz: Valamilyen rejtélyes okból a könyv ismerete nélkül is nagyon-nagyon várom ezt a filmet. Remélem, eljut majd a magyar mozikba, hogy széles vásznon élvezhessem.

+2. Átmeneti üresedés (The Casual Vacancy)
Premier: Már vetítik.
Könyv: J. K. Rowling azonos című regényéből
Miről szól? Az álmos angliai kisváros, Pagford, élete fenekestül felfordul, amikor a városi tanács egyik tagja váratlanul meghal, ezzel felrobbantva a konzervatívok és a liberálisok között eddig uralkodó status quót.
Vélemény: Ez egy kicsit kilóg a sorból, mert nem mozifilm készült belőle, hanem BBC-sorozat, amit idén vetítenek. Mindenesetre én a könyvet nagyon szerettem, és a formátum szerintem tökéletes hozzá, meg a minőség, ami általában a BBC-t jellemzi. A cast is remeknek tűnik, nagyon-nagyon várom ezt a sorozatot.
Státusz: Mindenképp végignézem, amint elérhetővé válik.

+1. Far From the Madding Crowd
Premier: május 1. (USA)
Könyv: Thomas Hardy azonos című regényéből készült film
Miről szól? Batsheba a viktoriánus korban szokatlan módon független szellemiségű nő, aki bármelyik férfit megkaphatná, akit csak akar – feltéve, ha akarja egyáltalán, mivel ő szereti a szabadságát. Egészed addig nincs is semmi baj, amíg egyszerre három nagyon komoly kérője nem akad.
Vélemény: Azt tudom, hogy angol nyelvterületen ez egy nagyon híres regény, de hiába kerestem, úgy tűnik, le se fordították magyarra. Az a sanda gyanúm, hogy a Jane Austen-rajongóknak jobban fog ez imponálni, mint nekem, de azért egy próbát megér, nagyon hangulatos a trailere, és érdekesnek tűnik a főhősnő.
Státusz: Szeretném megnézni, de valószínűleg nem moziban.

10. Tűzpróba (The Scorch Trials)
Premier: szeptember 18. (USA)
Könyv: James Dashner Az útvesztő-trilógiájának második kötetéből
Miről szól? Thomas és a társai kijutottak az Útvesztőből, de nem is sejtik, hogy csak még nagyobb veszedelmek várnak rájuk a külvilágban. Amikor azonban az egyetlen lány, Theresa eltűnik, elhatározzák, hogy megkeresik.
Vélemény: Az első film oké volt, bár én nem voltam vele teljesen megelégedve, a rejtély felépítése elég laposra sikerült a könyvhöz képest. Bár a második kötetet még nem olvastam, azért meg merem előlegezni, hogy valószínűleg ez a film is nézhető lesz legalább egyszer.
Státusz: Szeretném megnézni, de valószínűleg nem moziban.

9. Pán
Premier: július 24. (USA)
Könyv: J. M. Barrie számtalan adaptációt megért Pán Péterének új feldolgozása.
Miről szól? Nagyon úgy tűnik, hogy ez Pán előtörténete lesz. Hogyan került Sohaországba, hogyan került kapcsolatba Hookkal és Tiger Lilyvel és miként vált azzá, akinek Wendy megismerte.
Vélemény: Bár Pán sosem tartozott a kedvenceim közé (mondjuk leszögezném, az eredetit még nem olvastam, csak pár adaptációt láttam), mégis ez érdekel legjobban a mesefeldolgozások közül, amivel idén is bombáznak minket (a Hamupipőke túl cukimuki rózsaszín nyálasnak tűnik az én ízlésemnek, A dzsungel könyve meg valahogy nem hoz lázba). És milyen castingja van már ennek a filmnek? Hugh Jackman? Rooney Mara?? Kíváncsi vagyok rá, akkor is, ha a sztori nem feltétlen tűnik annyira innovatívnak így elsőre. Az mindenesetre az eredeti történet ismerete nélkül érdekesnek tűnik, hogy most teljesen Feketeszakáll a gonosz, Hook mintha inkább ilyen vicces és jópasi támogató karakter lenne. (Mert iylet se láttunk még soha sehol... :P)
Státusz: Szeretném megnézni, de valószínűleg nem moziban.

8. A tenger szívében (In the Heart of the Sea)
Premier: december 11. (USA)
Könyv: A Nathaniel Philbrick által megírt igaz történet feldolgozása, ami a fő inspirációja volt Herman Melville világhírű regényének, a Moby Dicknek.
Miről szól? 1820-ban az Essex bálnavadász-hajó bálnával ütközik, aminek következtében elsüllyed, a legénység tagjai pedig 90 hosszú napig hánykolódnak a tengeren, kétségbeesetten próbálva életben maradni.
Vélemény: Őszintén szólva ez a film már a trailer alapján is szemet gyönyörködtetően néz ki, ráadásul Ron Howard rendezi, és az utolsó projektje, amit Chris Hemsworthszel együtt csinált, az a szintén igaz történetet feldolgozó Rush volt, ami nekem a tavalyi év egyik kedvenc filmje lett.
Státusz: Szeretném megnézni, talán moziban is.

7. Serena
Premier: február 26. (USA)
Könyv: Ron Rash regényéből készült film
Miről szól? Serena egy feltörekvő fiatal fakitermelési mágnáshoz megy feleségül, és nem fél bepiszkolni a kezét, hogy a szakmai meg a személyes problémáikat megoldja.
Vélemény: Nagyon vártam ezt a filmet, mert érdekesnek tűnik a témája, és Jennifer Lawrence meg Bradley Cooper játsszák a főszerepeket, ők pedig nagyon jó páros a vásznon. Viszont nyilván nem véletlenül nem lett ennek nagy pozitív visszhangja és szidja mindenki az iMDB-n, valószínűleg nem lett olyan nagyon jó a film, és ez a gondolat lehűtötte némiképp a lelkesedésem.
Státusz: Majd megnézem, de biztos, hogy nem moziban, ha valaha adják is itthon. A könyvet akkor is elolvasom, ha a film nem tetszik.

6. A marsi
Premier: november 25. (USA)
Könyv: Andy Weir nagyon sikeres sci-fijéből készülő feldolgozás
Miről szól? Mark Watney egy Mars-expedíció során porviharba kerül, és mivel a legénység többi tagja azt hiszi, hogy meghalt, ott hagyják. Egyedül kell kitalálnia, hogyan éljen túl a szűkös eszköztárával és hogyan tud kapcsolatba lépni valakivel, aki megmenti.
Vélemény: A könyv valami hihetetlen gyorsan óriási népszerűségre tett szert, tényleg minden létező csatornán csak pozitívot hallottam róla. A téma is rendkívül érdekesnek tűnik, és azt leszámítva, hogy a főhőst Matt Damon játssza, a film kapcsán is minden ígéretesnek látszik.
Státusz: Nagyon szeretném megnézni, talán moziban is.

5. Megmaradt Alice-nek
Premier: február 20.  (USA)
Könyv: Lisa Genova világhírű azonos című regényéből készült.
Miről szól? Az elismert nyelvészprofesszor, Alice, és a családjának élete apránként összeomlik, amikor kiderül, hogy a nőnek korai Alzheimer-kórja van.
Vélemény: Nyilván nem véletlen kapta meg ezért a filmért végre-valahára Julianne Moore az Oscart, gondolom, hogy elég jó lehet. A téma miatt is érdekel, ez egy szörnyű betegség, és sajnos nagyon sok embert érint.
Státusz: Szeretném megnézni, talán moziban is. Abban nem vagyok még biztos, hogy előtte elolvasom-e a könyvet, vagy inkább fordított lesz a sorrend.

4. Me and Earl and the Dying Girl

Premier: jún. 12.  (USA)
Könyv: Jesse Adrews azonos című regényéből készült.
Miről szól? Greg meséli el a történetét, aki a háttérben megbújva vegetálta végig a gimis létezését, míg a legjobb haverjával, Earllel videójátékozott és filmeket készített. A békés világuk akkor változik meg, amikor Earl szülei kitalálják, hogy lógjanak együtt a gyerekkori barátjával, Rachellel, mivel a lánynak leukémiája van meg minden... amikor pedig abbahagyja a kezelést, a fiúk elhatározzák, hogy forgatnak neki egy filmet.
Vélemény: Külföldön ez a könyv elég népszerű (főleg booktuber-berkekben), állítólag egyszerre nagyon vicces és szívbemarkoló, és meglehetősen egyedi. Az mindenesetre nem tűnik rossz ómennek, hogy a Sundance Filmfesztiválon mindjárt nagydíjat nyert. Tudjátok tavaly mi nyerte ezt a díjat? A Whiplash... ami 3 Oscar-díjat is besöpört és szerintem zseniális.
Státusz: Szeretném megnézni, ha tetszik a könyv, amit addig még el kell olvasnom, akkor moziban.

3. Kör (Zirkel)
Premier: február 18.  (Svédország)
Könyv: Maats Strandberg és Sara B. Elfgren svéd szerzőpáros trilógiájának első kötetéből készült.
Miről szól? Az álmos svéd kisvárosban, Engelsforsban hat nagyon különböző lányt összehoz a természetfeletti. Ők ugyanis mind boszorkányok, méghozzá nem akármilyenek, a titokzatos Kör tagjai, akiknek meg kell védenie világunkat a démonoktól. Küldetésüket azonban a kezdet kezdetén is veszély fenyegeti, ugyanis a kör hetedik tagját, Eliast már azelőtt meggyilkolták, hogy ráébredt volna az erejére. A lányoknak nem csak a túlvilági veszélyt, hanem az ellenségeskedésüket is le kell küzdeniük, ha életben akarnak maradni.
Vélemény: Nagyon örülök, hogy végül svéd film készült a regényből, amit az átlag YA-k sorából is az egyedi skandináv hangulata emelte ki: a szokatlan sötétsége, váratlan fordulatai és a hihetetlen mélységű karakterábrázolás. Jó esetben ez mind meglehet a filmben is, a trailer mindenesetre nagyon kívánatosnak tűnik.
Státusz: Szeretném megnézni, jó lenne moziban, de hát ez a film sose jut el hozzánk. Sebaj, amint elérhető lesz angol felirattal, rávetem magam.

2. Papírvárosok (Paper Towns)

Premier: júl. 24.  (USA)

Könyv: John Green azonos című regényéből

Miről szól? Quentin Jacobsen tipikus jó gyerek, aki távolról mindig csodálta az excentrikus, lenyűgöző kalandokba keveregő szomszéd lányt, Margót. Amikor azonban néhány héttel az érettségijük előtt a lánynak nyoma vész, Quentinnek át kell hágnia jó néhány szabályt és meg kell birkóznia a félelmeivel, hogy rátaláljon.

Vélemény: Tavaly a Csillagainkban a hibát találtam a legjobban sikerült filmadaptációnak, és ez részben átfedő stábbal és az írót hasonló mértékben bevonva készült, szóval sokat várok tőle. Ráadásul a színészek így első ránézésre imádni valóak, nagyon remélem, hogy a vásznon is működik köztük a kémia.
Státusz: Mindenképpen szeretném moziban megnézni, a premier után közvetlenül.

1. Az éhezők viadala - A kiválasztott II. (Mockingjay II.)
Premier: nov. 19.  (Magyarország)
Könyv: Suzanne Collins világhírű trilógiájának befejező kötetéből
Miről szól? Katniss utolsó erejét megfeszítve elvállalta a forradalom szimbólumának terhes szerepét, hogy szavatolja Peeta biztonságát. De a fiú összetörve, lelkileg megnyomorítva tér vissza a Kapitóliumból, és miközben a lázadás lassan győzedelmeskedni látszik, Katniss feje fölött összecsapnak a hullámok.
Vélemény: A sorozat viszonylag zökkenőmentesen vette az elég rizikós kettéosztott harmadik kötet első felét, és már alig várom, hogy lássam, mit kezd a sokkal eseménydúsabb másodikkal. Nagyon rossz lesz mégis, ha a végén el kell búcsúzni a sorozattól, ami azért eléggé meghatározó volt számomra az utóbbi években. Emiatt, meg a fokozatosan elkomoruló hangulat miatt szinte biztos vagyok benne, hogy ez a film ki fogja tépni a szívem, és persze ettől egy kicsit félek is.
Státusz: Mindenképpen szeretném moziban megnézni, a premier után közvetlenül.

És ti milyen könyvadaptációkat vártok nagyon az idén?

1984 kicsiknek meg Apokalipszis angyalokkal

Marie Lu – Legenda és Susan Ee – Angelfall/ Angyalok bukása

(Könyvkuckó)

Úgy alakult, hogy egymás után olvastam ezt a két könyvet, és igen hasonló érzéseket is váltottak ki belőlem, hasonlóak voltak az erősségeik. Mellesleg túl hosszadalmasan gyanús, hogy egyikről se tudnék beszélni, ezért hát kettőről fogok felet-felet. XD Ez az én blogom, úgyhogy az van, amit én szeretnék és kész. Plusz megpróbálom egy új formátummal feldobni, mert miért ne.

Legenda

Műfaj: YA disztópia

Történet: June és Day egy olyan világban nőttek fel, ahol az emberek sorsát egy gyerekkorukban kitöltött képességfelmérő teszt határozza meg. A lány kivételes tehetség, ő az egyetlen akinek valaha maximális ponttal sikerült teljesítenie a tesztet, ezért a katonai kiképzőprogram üdvöskéje, azonban pimaszsága és lázadó természete állandóan bajba sodorják. Day ellenben annak idején megbukott a teszten, ami után elvileg kiküldték volna a jó ég tudja hová, valójában azonban orvosi kísérleteket végeztek rajta, majd megpróbálták megölni. Day azonban túlélte, és azóta törvényen kívüliként bujkál a szegénynegyedben, ott lopva a kormánytól, ahol csak bír. Sajnálatos módon egy este bűnelkövetés közben összefut June bátyjával, aki meghal. Day a gyilkosság fő gyanúsítottja, June pedig bosszúvágytól elvakulva bármire hajlandó, hogy megtalálja és megbüntesse a fiút.

Mi tetszett a könyvben? Jópár dolog volt, ami miatt megszerettem ezt a történetet, mert, bár tartottam tőle, hogy egy szokásos sablon disztópia, kellemes meglepetések sorát tartogatta. Az első és legfontosabb a világ volt. Az 1984-ből ismerős manipulatív, militáris jellegű államot a YA-ok közül ennek a regénynek sikerült a leghitelesebben átadnia. Persze nem kell tőle olyan iszonytató, csontig hatoló mélységekre számítani, mint a nagy elődtől, de azért eléggé pocsék világ ez is, amibe végre nem fanyalgással, hanem őszinte kíváncsisággal merültem.

Másodsorban megszerettem a karaktereket. June és Day mindketten kompetens, talpraesett, céltudatos, határozott emberek, és ez felüdülés volt a sok megszokott, nyafka YA-főhős/nő után. Nem mellesleg emberek voltak, szóval az ütések fájtak nekik, megsérültek, véreztek és szenvedtek megfelelően annak, ami történt velük, ilyen szempontból őszinte volt a regény. Ráadásul ott volt még Metias is, aki szintén nagyon belopta magát a szívembe, katonai tisztként azt hitted volna róla, hogy vonalas, de nem, nagyon jóindulatú, könnyed természetű és emberséges volt, különösen a húgával, akit gyakorlatilag ő nevelt fel. Minél többet tudtam meg róla a visszaemlékezések alapján, annál jobban kedveltem, és annál borzasztóbb és igazságtalanabb volt a tény, hogy már nem él.

Amit még szerettem, az a család szerepének előtérbe kerülése volt a könyvben. June-nal nagyon együtt lehetett érezni a gyászában és a magányában, hiszen immár az utolsó hozzátartozóját is elvesztette, ráadásul lassan megingott a hite a világrendben, és emiatt minden nagyon bizonytalanná vált a számára. Dayben szimpatikus volt, hogy elsősorban nem magáért küzdött, hanem a csládtagjaiért, akik közül csak egy tudta, hogy egyáltalán életben van. A testvérei, az anyja és a fogadott testvére iránt érzett szeretete nagyon meghatározta a fiú személyiségét és motivációit.

Mi nem tetszett a könyvben? Nos, hiába kedveltem June-t és Dayt is, a szerelmüktől először a gyomrom is felfordult. Elegem van már abból, hogy a kamasz főszereplők csak ránéznek egymásra és már dúl is a kémia. Persze később az esetükben az érzelmek utolérik a vonzalmat, de eleinte akkor is nehezen viseltem. A köszönetnyilvánításban olvastam, hogy June az első tervek szerint fiú volt, és az a sejtésem, hogy nekem úgy sokkal jobban tetszett volna, kedveltem volna egy olyasmi dinamikát a két főszereplő között, mint ami az Éghajó Akadémia sorozatban van. Így a szerelmi szállal járó szükségszerű nyál nem mosta volna el a fontosabb dolgokat, mint például azt a gyönyörűséges folyamatot, ahogy ennek a két fiatalnak az ellentétes körülményeik ellenére sikerült szép lassan megérteni egymás és empátiát érezni a másik iránt. Persze ezt is lehetett látni, csak pont a kezdeti szakaszát a dolognak elnyomta az „OMG, de szexi vagy”.

Ezen kívül mivel folyamatosan láttuk mindkét főszereplő szemszögét, ennek kétségtelen előnyein kívül voltak hátrányai is. Így mivel folyamatosan tudtam mindent amit vagy June vagy Day tudott, egyáltalán nem okozott nehézséget a végére járni a rejtélyeknek és kideríteni a kérdésekre a választ, mert valamelyik részlet a két főszereplő egyikének már megvolt, emiatt a történetet egy kicsit kiszámíthatónak találtam.

Összességében: 10/ 9 pont

Ajánlom-e a könyvet? Abszolút. Ha kell valami, ami Az éhezők viadala után kitölti az űrt, akkor talán ez a könyv lesz az. Vagányabb, értelmesebb és megmozgatóbb, mint a többi tini disztópia amit mostanában sikerült a magyar közönség elé tárni.

Angelfall – Angyalok bukása

Műfaj: YA posztapokaliptikus

Történet: Penryn már azelőtt is jóformán egyedül gondoskodott a családjáról, hogy a világot angyalok pusztították volna el, és azóta csak minden hatványozottan pocsék lett. Végül hat héttel az apokalipszis után úgy dönt, kénytelenek elhagyni az otthonukat és továbbállni, de azonnal belefutnak pár angyalba és az egyikük elrabolja Penryn mozgássérült kishúgát. A lánynak feltett szándéka visszaszerezni őt, ebben pedig vonakodó segítőtársat talál a kitaszított angyal, Raffi személyében, akinek levágták a szárnyát, így szüksége van a lány segítségére, hogy visszajusson a többi angyalhoz, és valahogy rendbe hozza az életét.

Mi tetszett a könyvben? Nem állíthatom, hogy nagy tapasztalatom lenne az angyalos regények terén, mert ezen kívül egy sorozatot olvastam még, arra se mondhatnám nagyon, hogy tetszett, mindenesetre azt még én is meg tudom állapítani, hogy ez abszolút nem egy szokásos angyalos regény. Ezekben a tollas hírnökökben aztán semmi magasztosság sincs, és nem csak azért, mert elpusztítani jöttek a világot, hanem leginkább azért, mert nagyon is emberszerűek. Kifejezetten világi a gondolkodásuk, ármánykodnak, hatalmi harcaik vannak, és egyébként meg nőznek és buliznak is elég keményen, ráadásul mivel meghalt a vezetőjük, aktuálisan épp totális káosz uralkodik a soraikban. Ez elég egyedi ízt ad a történetnek, mert bár az alap cselekmény eléggé a posztapokaliptikus vándorlós regények sémája mentén mozog nagyrészt, de ettől függetlenül bőven eredetinek érződik. És annak ellenére, hogy YA, bizony helyenként kifejezetten sötét, véres, már-már gyomorforgató a könyv, ami kellemes meglepetésként hatott rá és nagyon örültem neki, hogy sokat vállalt az írónő ilyen szempontból. Érdekes olvasmány volt a könyv, és nagyon gördülékeny, tényleg alig lehetett letenni.

A fő tengelye a cselekménynek a két főszereplő, és én kifejezetten megkedveltem őket a kalandjaik során. Elsősorban Penryn állt közel a szívemhez, aki az egyik legjobb női főhős, akiről valaha olvastam. Végre valaki, aki tényleg erős, talpraesett és határozott, nem csak mondja magáról, hogy az. Ezen kívül azonban az érzelmi oldala is rendben van, nem bolond, fél, amikor félnie kell és a húga iránti szeretete is nagyon szépen van ábrázolva a könyvben. Elég nehéz volt a családi háttere, hiszen a pszichiátriai beteg anyja és hiányzó apja mellett neki kellett gondoskodnia a kerekesszékes testvéréről, és kifejezetten jót tett a történet hihetőségének, hogy az írónő részletesen kidolgozta, hogyan tett szert ilyen jártasságra a harcban és a túlélésben. Sajnos Raffit jóval kevésbé ismerjük meg, nem igazán engedi, hogy lássuk, ki is ő valójában, így csak az arrogáns angyal tűnik fel, akinek valószínűleg most adódott nehézsége először egész örökéletű létezésében. A kapcsolatuk, bár kezdettől ott van a „jaj, de szexi természetfeletti lény vagy, rád másznék” típusú érzés, amit rühellek, mégis lassan bontakozik ki, kölcsönös megvetésből és utálatból kell valami együttműködésre jutniuk, amit érdekes volt figyelni.

Mi nem tetszett a könyvben? Eléggé fából vaskarika volt nekem az ateista angyalok gondolata. Mármint értem én, hogy nem lehet nagyon belerakni a vallásosságot, mert az sok ember elijesztene, de akkor is, a keresztény mitológiát használni legalább egy minimális keresztény eszmerendszer nélkül, az számomra olyan, mint a kopasz kutya: lehet, de minek?

Ezen kívül a másik pont, ahol nagyon vérzik számomra a regény, az Raffi jellemének fent említett titokzatossága. Rövid távon ez még nagyon jól működött, hosszú távon azonban már zavart, egyszerűen nem tudtam így megszeretni a karaktert. Remélem, a második részben kicsit többet megtudunk róla.

Emellett a cselekménynek is volt pár buktatója, például én keveslem a hat hetet, ami eltelt az angyalok első csapása és a jelen között, nem tűnik reálisnak hogy ennyi idő alatt kiépülnek azok az új rendszerek, amiket a regényben láttunk. Ezen kívül a befejezés volt számomra a regény leggyengébb pontja, egy zseniális tetőpont után a könyv legvége csalódást okozott, nagyon értelmetlennek és logikátlannak láttam a félreértést, ami végül elválasztotta a két főhőst, és ez dühített.

Összességében: 10/ 8 pont

Ajánlom-e a könyvet? Minden bizonnyal. Ugyan koránt sem tökéletes, de egyszer mindenképp érdemes elolvasni, határozottan egyedi hangja van a YA-regények között.

A gyermekkor mesevilága, ahogy csak Neil Gaiman tudja elmesélni

Neil Gaiman – Óceán az út végén

(Könyvkuckó)

Nem titok, hogy Neil Gaiman az egyik kedvenc íróm, így, bár ez a könyve nem porosodott olyan régóta a polcon és impulse-vásárlás volt, bevettem a párbajos könyveim közé, mert tudtam, hogy nem okoz csalódást.

A történetünk főhőse egy temetésre igyekszik, amikor valamilyen belső sugallattól hajtva arra a környékre téved, ahol felnőtt. A kis dűlőút akkoriban egy kidőlt-bedőlt házhoz vezetett, amiben a három Hempstock-nő lakott. A főhős kisfiú korában barátkozott össze a legfiatalabbal, Lettyvel, aki elmondta neki, hogy boszorkány, és elvezette a kerten túl egy ősi, mágikus világba, hogy ott legyőzzék a teremtményt, ami rászabadult a szomszédságukra. Azonban a dolgok balul ütöttek ki, a lény kereket oldott előlük, és nekik ki kellett találniuk, hogyan űzzék vissza a saját világába, mielőtt mindent tönkretesz körülöttük.

Neil Gaiman nekem az egyik kedvenc fantasy szerzőm, bár azt még én is elismerem, hogy elég sokoldalú, aki egy regényét szereti, egyáltalán nem biztos, hogy a többit is fogja. Mindenkinek van egy kedvenc Neil Gaimene, ahogy ezt egy barátnőmmel nagy okosan megbeszéltük, és bár három regény és egy novelláskötet után nem vagyok túl magabiztos, de nekem talán ez a típusú a kedvencem tőle. Mindenestre az biztos, hogy az összes könyve közül leginkább A temető könyvére hasonlít ez, szóval akinek az jött be nagyon tőle, annak mindenképp ajánlom az Óceán az út végént is.

Amit én nagyon-nagyon szeretek Gaiman könyveiben, hogy tényleg testközelbe hozza a mesevilágot, és ez itt is működik. A rövidke regényben ugyan nem kapunk részletekbe menő világkidolgozást, de talán pont ezért működik: megtudunk néhány dolgot és a rejtélyessége egészíti ki a képet azzá, amit végül látunk. Nem mellesleg olyan nosztalgikus hangulata volt számomra az egésznek: újra gyereknek éreztem magam tőle, amikor még mindenben láttam a varázslatot, és amikor éjszaka felébredtem, az árnyékokról a szobában azt hittem, hogy boszorkányok.

Sok művészt megihletett a könyv

A könyv egy nap alatt olvasható, még százötven oldal sincs, és ez alatt a röpke hossz alatt nem kapunk részletekbe menő karakterkidolgozást, tulajdonképpen sok konkrétumot nem tudunk meg a főhősről, még a felnőttkori önmagától sem, ugyanakkor ahhoz épp eleget tudunk meg, hogy átélhetővé váljon az egész. Mindjárt az indítása a regénynek nagyon jó ilyen szempontból: szerintem mindenki átélte már, hogy visszatért a gyerekkora egy színhelyére és valahogy minden sokkal kisebbnek tűnt, mint amilyenre emlékezett. Ennek az élménynek az alapját remekül megragadja a könyv.

Nehéz amúgy írni a regényről, mert főleg az érzelmek sodrása az erős benne, amiről meg köztudomásúlag nem egyszerű beszélni összeszedetten vagy úgy, hogy bármi értelme is legyen. Még egy aspektusát azért had emeljem ki a könyvnek: a regény behatóan foglalkozik azzal, miként birkóznak meg a gyerekek az olyan eseményekkel, amik traumatizálóak a számukra vagy amiket nem teljesen értenek. Én meg vagyok győződve, hogy a gyerekek sokkal több mindent képesek felfogni, mint azt a felnőttek gondolnák, és úgy tűnik, Neil Gaiman is így véli. A főhősnek el kell szenvednie egészen kis korában a náluk szobát bérlő férfi öngyilkosságát, testileg-lelkileg bántalmazó apját, és egy nevelőnőt, aki a maradék családi békét is felforgatja. Hogy szerves része kell-e legyen ennek a természetfölötti máz, az jó kérdés, néha minden élettel teliségével és vibráló színességével együtt is olyan volt számomra a fantasy a regényben, mintha csak a főhős képzeletének szüleménye lenne, hogy átsegítse őt ezen az időszakon, a regény így is kiválóan működik, ugyanolyan szép és erőteljes a végeredmény. Végeredményben ez a regény központi értéke: nagyon szépen és érzékenyen beszél arról, hogyan hatnak a sorsunk további alakulására a gyerekkorunk törést okozó élményei.

Tudom, hogy nem ez lett életem könyvajánlója, de hidd el, érdemes elolvasni ezt a regényt! Nagyon nosztalgikus, rendkívül mély dolgokat mond a gyermeklélekről és a trauma feldolgozásáról, ráadásul olyan hangulatba kerülsz tőle, amitől egyszeriben mindent ezen a varázsos szűrőn át kezdesz nézni. Én néha  szinte úgy éreztem utána, mintha a világunk csak egy vékony héj lenne, ami sokkal ősibb, csodákban gazdagabb világok felett feszül, és ha elmész a kert végébe, az a tavacska is lehet óceán.

(A magyar borítót mondjuk nem 100%-ig érzem passzolónak, de tény, hogy gyönyörű.)

Kinek ajánlom? Akit érdekel, milyen Neil Gaiman, amikor nagyon jó, gyermeklelkű felnőtteknek.

Kinek nem ajánlom? –

Cselekmény, történetvezetés: 10/10*

Stílus: 10/10*

Szereplők: 10/10

Érzelmek: 10/10*

Összesen: 10/10*

Évösszegzés 2014. III.

Az utolsó évösszegzés pedig szóljon a filmekről, sorozatokról, játékokról és zenékről, azaz minden nem-könyvről, amit szerettem és amivel időt töltöttem 2014-ben. Rájöttem, hogy muszáj lesz ezekről is listát vezetnem, különben könnyen elfelejtem őket.

Legjobb filmek 2014-ben:

TOP10 legjobb eredeti forgatókönyv:

1. A nő (Her)
Nagyon meglepett ez a film, nem számítottam egyáltalán rá, hogy ennyire tetszeni fog. Mégis nagyon megfogott a történet, amiben egy férfi egy mesterséges intelligenciával bíró számítógépbe szeret bele, érdekes és nagyon felkavaró volt érzelmileg megvizsgálni azt, hogy alakul a szerelem minden testiség nélkül, mindezt fantasztikus színészek és lélegzetelállító látványvilág keretében.

2. United
Ha valaki azt mondja nekem, hogy az év legnagyobb filmélményei között fogok említeni egy fociról szóló sportfilmet, hát körberöhögöm, én ugyanis egy meccset sem bírok végigülni anélkül, hogy halálra ne unnám magam. Ezt a filmet mégis nagyon-nagyon megszerettem, ugyanis nem a foci, hanem az emberi tragédia áll a középpontjában: a Manchester Unitednak arról a legendás csapatáról szól, akik majdnem mind egy szálig odavesztek egy repülőgép-szerencsétlenségben, amikor egy meccsükről igyekeztek haza. Sok mindenről szól a film: arról, hogy küzdened kell a sikerért, a csapatszellemről, de túlélők bűntudatáról és a továbblépésről is. Kétszer néztem meg, mind a kétszer nagyon mélyen megérintett.

3. Gattacha
Feltehetően szakmai ártalom is, de nekem nagyon tetszett ez a nem éppen új film. Egy olyan jövőben játszódik, ahol az emberek értékmérőjeként a genetikai állományuk áll az első helyen. A főhősünk űrhajós szeretne lenni, de a szívbetegségre való nagyobb hajlama miatt ez nem lenne lehetséges, ezért úgy dönt, hogy keményen dolgozik tovább az álmáért és csal a személyazonosságával kapcsolatban, hogy bekerülhessen a programba.

4. Bízz a szerelemben! (Stuck In Love)
Ismét: nem gondoltam, hogy ennyire tetszeni fog ez a film, de nyálas címe dacára ez egy teljesen korrekt, érdekes felállású családi dráma. Egy regényíró apáról szól, aki a válása óta nem tud továbblépni, és ezt a munkája is megsínyli, miközben egyengeti egyetemista lánya és gimnazista fia írói karrierjét és életét. Igen, szól a szerelemről is, de sokkal színesebb és érdekesebb megközelítésben, mint azt gondoltam elsőre. Ráadásul imádtam a szereposztást, fantasztikusak voltak a színészek.

5. A vadon hercegnője
Valahogy ez a Miyazaki-klasszikus eddig kimaradt az életemből, de kár lett volna hagyni parlagon heverni, mert nagyon szerettem. Érdekes történet, spiritualitás, környezetvédelmi felhangok, és két nagyon különleges főszereplő  teszi igazán szerethetővé ezt a történetet. Legjobb szerelmi vallomás, amit mesében valaha láttam. XD

6. A berni követ
Erre se nagyon számítottam, hogy magyar film lesz ezen a listán, pedig ez a megtörtént eseményeken alapuló történelmi krimi-dráma még második megnézésre is nagyon jó volt. Hiába szólt főképp ’56 utóéletéről, mégis nagyon izgalmas, emberi és drámai volt, és valahogy mentes maradt minden dagályosságtól, amitől úgy éreztem, mintha nem is magyar filmet néznék. :D

7. Rush – Hajsza a győzelemért
Nahát, még egy sportfilm, nem tudom, mi volt velem tavaly, kétszer is megnéztem ezt is. A filmet számomra a két főszereplő markáns rivalizálása tette emlékezetessé, ami szép lassan barátság-szerűségbe fordult át, ezt jól át tudtam érezni, mert nagyon kompetitív típusú személyiség vagyok, és  előfordult már hasonló élményem az életemben. A látványvilág és a zene is fantasztikus, nagyon igényes és érdekes film.

8. Paranorman
Valamiért elkerült eddig engem ez a stop motion animációs film, ami nagy kár volt. Igazán értékeltem, hogy az iskolai zaklatás (bullying) állt a középpontjában egy fantasy tanmese formájában. Látványos volt, tanulságos és nagyon-nagyon élvezetes.

9. Short Term 12
Ez egy alacsony költségvetésű indie film, de a témája miatt nagyon megfogott. Egy fiatal házaspárról szól, akik mindketten szociális munkások és egy problémás tinédzsereket befogadó nevelőotthonban dolgoznak. A férfi már nagyon szeretne gyereket, de a nő fél a gyermekvállalástól és ezért bezárkózik, és inkább az egyik lakóval foglalkozik, akiről gyanítja, azért nem akar hazamenni, mert az apja bántalmazza. Nagyon érdekes volt ez a film és jól bemutatta, milyen teher nehezedik a segítő szerepben dolgozó emberekre, hogy sokszor ugyanazokon a hibákon kell túllépniük, mint a szárnyuk alá vett fiataloknak.

10. The Lego Movie
Nagyon kellemesen csalódtam ebben a filmben, azt hittem, csak egy ilyen béna reklámfogás lesz a Lego részéről, de nem! Ez a film izgalmas, szellemes, humoros, jó tanulságok vannak benne és helyenként kifejezetten megható.

TOP10 legjobb feldolgozás:

1. Csillagainkban a hiba
Ja, sekélyes vagyok, vagy sem, de nekem ez az adaptáció tetszett a legjobban 2014-ben. Cselekményében, dialógusaiban, üzenetében és hangulatában is tökéletesen interpretálja a könyvet, és egyszerűen egy színészben sem csalódtam, mindenki fantasztikusan végezte a munkáját, különösen a két főszereplő, akiket nézve néha nem az volt az érzésem, mintha ez egy film lenne, hanem mintha akkor is ugyanilyen lenne, ha ott állnék mellettük.

2. Az emlékek őre
Ez lehet, kevésbé nyilvánvaló választás, mivel sokan nem szerették ezt a filmet, de nekem gyerekkori nagy kedvencem a könyv, és mégis szerettem. Hiába változtattak a történeten kismillió helyen, hiába voltak idősebbek a főszereplők, szerintem a legfontosabb dolgokban hű maradt, a könyv üzenetét és az általa keltett érzéseket jól adta át. Mindig is ilyen adaptációról álmodtam.

3. A kiválasztott I.
Ez a rész nem tetszett annyira, mint az előző, de ahhoz képest, hogy mennyire tartottam tőle, beváltotta a reményeimet. Egy-két apró elégedetlenségemet leszámítva nagyon megfogott a film, pedig nagyobb volt a tét, a színészeket minden eddiginél nagyobb kihívás elé állította a történet. Kíváncsian (és félve) várom a negyedik részt.

4. V, mint Vérbosszú
Hát, hm... tudom, furcsa, hogy egy ilyen nagy kultfilmet kevésbé nagy kultfilmek előznek meg, de hiába néztem végig kétszer is ezt a filmet tavaly, akkor sem tudtam teljesen azonosulni vele a végére sem. Jó történet, ízléses megvalósítás, remek színészek, de engem V karaktere inkább taszított, mint lenyűgözött. Ettől függetlenül megnézném még akárhányszor, nagyon hangulatos és érdekes film.

5. Így neveld a sárkányod II.

Miután elolvastam a könyvet, kicsit ambivalens lett a viszonyom a franchise-zal, ugyanis meglehetősen szőrmentén adaptálták az – amúgy zseniális - könyveket. Ennek ellenére a második rész moziba érkezésére már nem maradtak bennem indulatok, el tudtam vonatkoztatni, és így nagyon-nagyon élveztem, sokat nevettem, és még könnyet is csalt a szemembe, remek volt.

6. Noé
Megérte elvárások nélkül beülni erre a filmre, mert biztos csalódtam volna, ha várok konkrétan valamit, de így nagyon tetszett. Nem csak takarónak használta a bibliai történetet a szép CGI-hoz, de tényleg értelmesen és érdekesen nyúlt hozzá az alapanyagához, és a végeredmény egy nagyon jó, elgondolkodtató film lett.

7. Men, Women & Children
Ez a film viszonylag észrevétlenül elsunyult az idei premierek között a nagyon híres rendezője és meglehetősen prominens castingja ellenére, ettől függetlenül én nagyon szerettem. Ez egy sok szálon futó történet, aminek főhősei kertvárosi anyukák, apukák és gyerekek, akik nagyon változatos hétköznapi problémákkal küzdenek. A film mindezeket a gondokat olyan szempontból vizsgálja, hogy a modern technológia hogyan és mennyire része manapság az életünknek. Nem teszi felelőssé a technikát, ami nagyon okos, csak megmutatja, hogy ott van.  A személyes kedvencem Tim és Brandy szála volt, a fiú depresszióba zuhan, mert az anyja elhagyta a családot, és emiatt kilép a focicsapatból, ezzel a szekálás és kiközösítés lavináját indítva el;  a lány pedig az anyja terrorja alatt él, aki folyamatosan szemmel tartja, és egyáltalán nem bízik meg benne. A köztük kibontakozó ártatlan kamaszszerelem volt valószínűleg a legtisztább emberi érzelem a történetben. Ja igen, és Adam Sandler tud színészkedni?! Döbbenet.

8. A nővérem húga

A könyvet már egy pár éve olvastam, de a film valahogy eddig kimaradt, ennek örömére 2014-ben sikerült kétszer is megnéznem. Azt kell mondanom, bizonyos szempontból jobban tetszett, mint a könyv, ugyan a kedvenc mellékszereplőm szálát nagyon megváltoztatták, de a film befejezése sokkal inkább az volt, amit én már a regény esetében is szerettem volna látni.

9. Carrie
Még sosem láttam Stephen King regényéből készült filmet, és ezúttal ennek a klasszikusnak a 2013-as remake-jévél megtört a jég. Nem tudom, az eredeti milyen volt, azt nem láttam, de engem nagyon lekötött a film első felében kibontakozó bullyingról és vallási radikalizmusról szóló történet, és kifejezetten szerettem, hogy a népszerű srácok ebben a történetben nem szemétládák voltak, hanem lelkiismeretes, rendes kölykök, akik megpróbáltak segíteni a szociálisan teljesen kasztrált főhősön.

10. Demóna

Nem mindenkinek lett szíve csücske ez a feldolgozás, de nekem jó élmény volt, tetszett a Demóna köré költött történet, a kellemesen feminista légkör, az „igaz szeretet” középpontba helyezése, meg az egyedi mesevilág.

Honorable Mentions:
The Grand Budapest Hotel
Tudom, Wes Anderson egy zseni meg minden, én is nagyon szeretem az intellektuális humorát meg a semmi mással össze nem hasonlítható vizuális megvalósításait, mégis, az az érzésem, nem ez a munkássága fénypontja. Jó film volt, de nem éreztem igazán kiemelkedőnek. Ennek ellenére ajánlom mindenképpen megnézni.

The Riot Club
Minden bizonnyal nem ez a színdarab-feldolgozás a valaha volt legjobb film, hiszen a legnagyobb jóindulattal szemlélve se történik semmi az utolsó fél óra előtt, de a fiatal angol színészek olyan válogatottját állították hozzá csatarendbe, hogy ennek ellenére megéri megnézni, engem kifejezetten lekötött. Főleg az vicces benne, hogy Sam Claflin milyen gennyes képű rohadékot játszik itt, először láttam negatív szerepben, de nagyon jól teljesített.

White Bird in a Blizzard
Nem kapott túl pozitív visszajelzéseket ez a film, pedig nekem kifejezetten tetszett. Jó, aki a trailer alapján nem tudja, hova lett anyu, annak úgy kell, de ennek ellenére van feszültség a filmben bőven, főleg azért, mert annyira valóságosnak érződik, nem úgy ábrázolja a főszereplő kamasz lányt, mintha nagyon okos és rátermett lenne, tényleg úgy reagál minden helyzetre, ahogy azt a valóságban talán mi is tennénk (kivéve a dugni a rendőrrel-dolgot).

A sas
Ez egy római kori történelmi  kalandfilm, amiket annyira nagyon nem szeretek általában, de ezt érdekessé teszi az alapötlet, miszerint a főhős a légióból  sérülés miatt kirostálódván nekivág, hogy előkerítse a britanniai vadonban a kilencedik légió sasát, amivel visszaállíthatja a családja elveszett becsületét.  Magával viszi az egyik brit törzsből elragadott szolgálóját, akivel az utazás során kölcsönösen felismerik egymás értékeit, és egy nagyon bájos brománc szövődik köztük.

What If
Ez a színdarab-feldolgozás egy szerethető romantikus történet, amiben két veszettül fura, elvont lélek összetalálkozik, és azonnal kezd kialakulni köztük a kémia – egészen addig, amíg a lány nem közli a fiúval, hogy vőlegénye van, áthelyezve őt a barátsági zónába. A következő időkben próbál kiszerencsétlenkedni belőle, több-kevesebb sikerrel. Nagyon szerettem a két főszereplőt, és külön öröm volt Daniel Radcliffet ebben a filmben látni, nagyon jól állt neki  ez a szerep.

Légcsavar
Hébe-hóba kedvem szottyan egy kis thrillernézésre, de ritkán találok olyat, amit megnéznék kétszer is. Márpedig ezt kétszer is végigültem tavaly és egyszer sem bántam meg.  A film egy repülőgépmotorokat tervező nőről szól, aki a férje halála után gépre ül a kislányával, hogy hazaszállítsák a holttestet. Azonban a fedélzeten elalszik, és amikor felébred, a kislány eltűnik. Érdekes volt, hogy az egész film egy repülőgép klausztrofób módon zárt belő terében játszódott, és sok olyan titokzatos helyet megmutatott a gépen, amit az egyszeri utas nem lát.

Utódok
Gorge Clooney az George Clooney. Ebben a hawaii kulisszák között játszódó cselekményű érdekes drámában egy férjet alakít, akinek a felesége egy baleset következtében agyhalottá válik, és eldöntik, hogy egy hét múlva lekapcsolják a gépekről. Ekkor jön csak rá, hogy az asszony már egy ideje megcsalta őt, és két lányával a másik fickó nyomába ered. 

Hachiko
Hajaj, a kutyás filmek mindig megviselnek érzelmileg, de ez még a szokásosnál is rosszabb volt, az utolsó negyed órát úgy végigzokogtam, hogy nem láttam a TV-képernyőt. Egyedül az zavart, hogy az eredetileg Japánban megesett sztorit egy az egyben áttették Amerikába, egyedül a kutya nevét hagyták meg.

Vad évad
Egy vígjáték, ami amatőr madarászokról szól? :D Ide vele! És ez a film meglepően jó élmény volt, nem csak a témaválasztás miatt, hanem azért is, mert okosan megmutatja, hogy a győzelemnél vannak fontosabb dolgok, és elsősorban az emberi kapcsolatok számítanak.

Szerelemre hangszerelve (Begin Again)
Romantikus filmből (ez romantikus film volt egyáltalán? fene tudja) nekem ez volt a legnagyobb pozitív meglepetés az évben. Egy nagyon eredeti, jópofa, bohém történet egy lányról, akit megcsal a felfutó zenész pasija, ezért elhagyja, és egy lecsúszott alkoholista menedzserről, akinek a saját lemezkiadója teszi ki a szűrét. Ezek ketten egymásra találnak, és elhatározzák, hogy egy kicsit indie módon próbálják meg berúgni a lány zenei karrierjét. De persze nem csak a karrierről van szó, a magyar cím nem adja át azt, amit az angol igen, hogy ez a film igazából az újrakezdésekről szól, és nagyon szívmelengető.

TOP5 legrosszabb film (csak azok játszanak, amiket önszántamból, többé-kevésbé odafigyelve néztem végig): 

1. The Spectacular Now
Komolyan elpazaroltnak éreztem azt a két órát az életemből, amit ezzel a filmmel töltöttem. Üres, semmitmondó, vontatott, és az egyébként egészen jó színészek is borzalmasan játszanak benne.

2. God’s Not Dead

Gondolkodtam, hogy ezt a tipikus „keresztény agymosó filmet” ítélem a legrosszabbnak, de végül megmentette az, hogy bár bárgyú módon, pocsék színészek által eljátszott két dimenziósan lapos karakterekkel és értelmetlenségektől hemzsegő cselekménnyel, de mégis valami pozitív üzenetet próbált közvetíteni. A szándékot értékeltem, de aligha volt elég, hogy ne akarjam filmnézés közben kínomban levakarni a vakolatot a falról.

3. Csontváros
Hörr, a könyv se volt a szívem csücske, de hogy micsoda egy ótvaros mocsok rossz filmet sikerült készíteni hozzá! Még az a kevés értelem is kiveszett belőle, ami a könyvben megvolt, a casting borzalmas (a huszonéves színészek mellett a harmincas „szüleik” rettenetes hiteltelenül mutatnak), és néha még a zeneválasztások is röhejesek. Azt meg kell hagyni, hogy a látvány szép, de az kevés.

4. A beavatott
Fúú, ezentúl a filmek értelmetlenségét olyan skálában kell megadni, ahol a Divergent a végpont. Ebben a világfelépítésben, cselekményben, karakterkidolgozásban egyszerűen minden mintha taszította volna a logikát, és hiába castingoltak bele bizonyítottan tehetséges fiatal színészeket, ha egyszer nem kaptak egy forgatókönyvet, amivel lehetett volna normálisan dolgozni.

5. Ha maradnék
Ezzel a filmmel kb. az a bajom, hogy pontos feldolgozás... vagyis semmivel sem lett mélyebb vagy értelmesebb, mint a könyv. Sőt: a Mia nagy szerelmét játszó srác nem volt egy nagyon szimpatikus színész, így még jobban utáltam, mint a könyvben.

Időről időre előfordul, hogy felfedezek magamnak egy-egy színészt annyira, hogy aztán tőle minden fellelhetőt megnézek, őket emelném ki a következőben.

Az év kedvenc színésznője: Shaileen Woodley – Ehh, igen annak ellenére, hogy legrosszabb filmes listán is kettő van, amiben ő játszotta a női főszerepet, nem érzem, hogy ez az ő hibája lenne. Alapvetően tehetségesnek tartom, elég sokszínű a játéka, és érdekes projektekbe is bekapcsolódott, nem csak borzalmas filmekbe. Mindenesetre el bírnám viselni, ha a jövőben többet nem játszatnának vele szexuálisan ébredező, lázadó kamaszlányt, egy kicsit már unalmas.

Az év kedvenc színésze: Ansel Elgort – És nem azért, mert helyes, nekem nem jön be egyébként. Neki konkrétan olyan zsenge a színészi pályafutása, hogy minden filmet meg tudtam nézni, amiben szerepelt, amik közül egyedül A beavatott című fiaskó nem tetszett, de még ott is pislákolt, hogy azért próbált színészkedni a pocsék forgatókönyv mellett. Viszont a többi három filmben fantasztikus volt, fiatal kora ellenére szerintem nagyon sok benne a potenciál, hihetően ad át összetett érzelmeket is. És úgy tud sírni, hogy a szíved szakad meg abba is, ha csak nézed, ami férfiaknál ritka kincs.

Éés a fiúknál van még valaki, jelesül Sam Claflin, akinek kijött tavaly négy egész filmje, amiből sikeresen meg bírtam nézni kettőt, meg pár régebbi projektjét. Szeretem benne azt a melegséget, amit az érzelmes szerepeibe belerak, de közben van egy sajátos stílusa is. Ráadásul neki már sírnia se kell, elég ha hosszan és szomorúan elnéz a kamera mellett, már rosszul vagyok. De igazán azzal bizonyította be nekem, hogy milyen jó színész, hogy a sok interjú ellenére, ami alapján megkedveltem, a The Riot Clubban olyan jól tudott rohadékot játszani, hogy komolyan elhittem neki, és utáltam.

TOP 5 sorozat:

1. Once Upon a Time

Változatlanul a fő bűnös élvezetem ez a tündérmese-feldolgozás sorozat. 2014-ben jóban voltunk, a harmadik évad első felét ugyan nem szerettem annyira még tavalyelőtt, de a második felét nagyon is, és a Frozen-szál behozásával a negyedik évadra is érdekes tudott maradni a történet. Kíváncsi vagyok, lesz-e tavasszal végső finálé és ha igen, milyen.

2. Once Upon a Time in Wonderland
Amikor elindult ez a rövid spin-off, egy darabig nem is néztem, tartottam tőle, hogy hamvába holt ötlet. De kellemesen csalódtam:  a történetnek nagyon jót tett a sorozat limitált hossza, ami miatt nem voltak üresjáratok, célirányosan tört végig a sztori a végkifejlet felé. Emellett még a főszereplők is igen kellemesek voltak, Alice-t és Willt nagyon szerethetőnek találtam, csak Cyrus lett volna kevésbé ultrapapucs, meg a Vörös Királynő kevésbé irritáló. Ja és az anyasorozatra is jellemző okádék CGI itt a rengeteg csodaországi díszletezhetetlen háttér miatt még szembetűnőbb.

3. Trónok harca 1. évad

Hát végre ez is megtörtént, megadtam magam a tömegpszichózis nyomásának, és elkezdtem nézni a sorozatot. Sokkal jobban élveztem, mint a könyvet, amit annyira vontatottnak találtam, hogy csakhamar beletört a bicskám. A filmben valahogy ugyanazok az események sokkal gyorsabban zajlanak, aminek örültem, csak a sok gusztustalanul lottyadt női és kevés gusztustalanul lottyadt férfi test látványának nem örültem.

4. Jack és Bobby
Ezt az egyévados sorozatot nyáron nosztalgiából néztem végig, ugyanis egyszer már láttam, de az utolsó két rész pár részletén kívül semmire sem emlékeztem belőle. Igazából egy viszonylag sima gimis kamaszdráma, amit az tesz különlegessé, hogy párhuzamosan fut egy negyven évvel későbbi dokumentumfilm-forgatással, ugyanis az egyik címszereplőből, Bobbyból az Egyesült Államok elnöke lett felnőttkorában.  A kezdet azonban korántsem volt rózsás, ugyanis az apja elhagyta a családot, az anyja pedig egy szabadszellemű, könnyűdrog-használó egyetemi tanár volt, akinek a gyereknevelési tálentuma eléggé korlátozottnak volt mondható. A kis geek, kiközösített Bobbyt így a bátyjának, Jacknek kellett a szárnyai alá vennie, hogy valamelyest normális élete legyen a középiskolában. Maga a történet nem mindig kötött le olyan nagyon, de az érdekes volt, hogy miképp formálták Bobby gyerekkori tapasztalatai a felnőtt élete egy-egy részletét. Ezen kívül vicces volt még látni, hogy milyen mára befutott fiatal színészek fordultak meg a sorozatban (Bobbyt ugyebár Logan Lerman alakította, de játszott benne Bradley Cooper és Shailene Woodley is).

5. Dragons: Riders of Berk, illetve Defenders of Berk
Ez a sorozat fantasztikus volt arra, hogy visszarázódjam a világ hangulatába. Szerettem a sztorit, a karaktereket, azt a sok kis pluszt, amit a sorozat a filmekhez hozzárak, egyszerűen csak olyan jó és szívmelengető volt nézni.

TOP3 (számítógépes) játék:

Ilyen a Dear Esther látványvilága

1. Dear Esther
Ez minden könyvmoly álma: egy interaktív novella. Igazából sok interakció mondjuk nincs, egy lakatlan szigeten járkálhatsz viszonylag szabadon, ami a szép grafikának köszönhetően meglehetősen realisztikus érzést ad, és miközben alaposan körülnézünk, a narrátor elsőre meglehetősen véletlenszerűen dobált mondataiból lassan kikerekedik a történet... nem tudom jobban elmagyarázni, ezt át kell élni, kb. három óra végigcsinálni, de nagy élmény.

2. 2048
Avagy tili-toli újratöltve. Ez a hatványozós csoda a tavasz vége-nyár eleje időszakomban elég meghatározó volt, jó sokat toltam ezt a játékot, míg végre egyszer sikerült kijátszani, na azóta se jött össze többször. Bár én sosem voltam jó az ilyen játékokban, szóval ez végül is eredmény.

3. Dragons: Rise of Berk
Ez az Így neveld a sárkányod-franchise-hoz tartozó építgetős játék nyár óta köti le a fölös energiáim egy részét. Igazi rajongóknak melegen ajánlott, ugyanis van saját története, ami erősen épít mind a sorozatra, mind a filmekre. Az volt még érdekes benne, hogy viszonylag a projekt kezdeti szakaszában elkezdtem már vele játszani, és azóta folyamatosan tapasztalom, amennyit fejlődött a játék, a csata-mód behozása például nagyon jó ötlet volt, bár eleinte tartottam tőle.

TOP10 zene, ami meghatározta a 2014-es évemet:

1. Peter Hollens
Nem is tettem végül is más Youtube-ost a listára, pedig lehetne, de egyértelműen ő volt az, aki a legjobban megfogott. Egyszerűen nem tud olyat csinálni, amit ne szeretnék, dolgozzon fel klasszikus dallamokat vagy modern popszámokat, parodizáljon vagy gondolja teljesen komolyan, mindent élvezek. Gyönyörű hangszíne van, és nagy türelme meg ügyessége, hogy ezeket a bonyolult a’capella dalokat ilyen szépen kidolgozza. És azt külön szeretem, hogy a videók is klasszak és kreatívak hozzá.

2. Imagine Dragons – Night Visions
Hallgattam én már Imagine Dragonst 2013-ban is, a Radioactive című számukkal találkoztam először. Azonban az nem nyerte el maradéktalanul a tetszésem, és ebben az évben fedeztem fel igazán, hogy mennyire sokoldalú ez az együttes. Ezt nagyrészt Peter Hollensnek köszönhettem, mert ő csinált pár nagyon jó covert a számaikhoz.
Hát most komolyan, hallgassátok meg egymás után ezt a két számot... és ez ugyanaz az együttes!

3. Begin Again soundtrack
Egy zenészekről szóló filmnek talán nem csoda, hogy jó zenéje van, de ez különösen igaz volt itt. Ugyan Adam Levin számait nem mind szerettem, mert túl kereskedelmi nyalókák voltak (bár azok is akartak lenni a történet alapján), de Keira Knightley egyszerűen fantasztikus, és azoknak a számoknak, amiket ő énekel mind rendkívül erőteljes és kicsit alternatív szövege van, nagyon szerettem őket.

4. Az emlékek őre-kísérőalbum
Amióta Az éhezők viadalához 2012-ben kiadtak egy kísérőalbumot olyan számokkal, amik nem jelentek meg a film zenéjében, azóta nagy divat lett ez, és idén már jópár kísérőalbum is kijött olyan filmek mellé, amiknek amúgy instrumentális a soundtrackje. Nekem ez lett a kedvencem, egyszerűen azért, mert minden számot szerettem rajta, jó a hangulata, illik a filmhez, és ugyanazokat az üzeneteket közvetíti.

5. Tom Odell
Hát, itt nincs sok izgalom, egy szőke srác meg a zongorája, DE ami kiemeli mégis számomra, az az a nyers érzelem ( néha indulat), amivel játszik és énekel, fantasztikus.

6. Stuck in Love soundtrack
A filmben a zenéje volt az egyik, ami nagyon megfogott. Hangulatos számok szerepeltek benne, többnyire kicsit country-s, kicsit alternatív stílusban, ami nekem nagyon közel áll a szívemhez. Sok akusztikus gitárpengetés és érzelmes dallamok jellemzik a zenét, ami jól illett a film hangulatához.

7. Csillagainkban a hiba soundtrack
Ezek is ugye nagyrészt olyan számok, amik tényleg benne voltak a filmben, hát még szép, hogy szerettem őket. Szerencsére a többségüknek sikerült megragadnia a könyv lényegét és hangulatát. Ed Sheeran a maga számát még a The Voice-ban is elénekelte duettként, most ezt mutatom meg.

8. Így neveld a sárkányod II. zenéje
Már az egyét is imádtam, de azt még tudták fokozni pár kreatív ötlettel és az éneklős betéttel, ami kifejezetten jól sikerült. A számot, amit kiemeltem, azért szeretem, mert a fő témát szerintem nagyon kreatívan sikerült beemelni egy könnyűzenei közegbe, a filmben ez rettentő hatásos volt.

9. A Jégvarázs zenéje
Vicces, amikor tavalyelőtt decemberben először kezdett fellángolni a Frozen-láz, nekem még nem tetszett a zenéje. A Let It Go-ról az volt a véleményem, hogy jó, de semmi különös, kissé túlértékelt. Aztán már 2014-ben megnéztem a mesét, és egyre jobban megszerettem a zenét is. Azóta a Let It Go lett a hivatalos önsegítő dalom Zh-k és vizsgák idejére. XD De szigorúan csak angolul, a magyar szöveggel a világból ki lehet kergetni.

10. The Hanging Tree
Bár a film kísérőalbuma ezúttal annyira nem jött be, mint az előző kettő, túl modern hangzású lett szerintem, de a soundtracket még mindig nagyon szeretem és különösen is ez a csoda emelkedett ki, amit napokon át csak hallgattam és hallgattam és nem bírtam egyszerűen megunni. Gyönyörű lett a dallam (köszönet érte a The Lumineersnek), és ahogy utána kibővül a szám a kórussal, majd a zenekarral, az lélegzetelállító.