Ne packázz víz alatti szellemlányokkal

Nova Ren Suma – Imaginary Girls (Elképzelt lányok)

(Könyvkuckó)

Chloe és a nővére, Ruby, a nagy korkülönbség ellenére mindig is elválaszthatatlanok voltak, hiszen gyakorlatilag az idősebbik lány gondoskodott róluk alkoholista anyjuk helyett. Ruby a kisvárosuk lüktető szíve, egyszerűen mindenki a kegyét keresi, ez a kis darabnyi föld biztosan körülötte forog. Chloe élvezi a nővére dicsfényét egészen egy végzetes nyári éjszakáig, amikor egy buli közben az egyik iskolatársukat halva találják a víztározóban. Kitör a botrány, Chloét pedig magához veszi a messzi városban élő apjuk. Két évig nem is beszél Rubyval, amikor az egy nap váratlanul beállít, és közli, hogy márpedig a nyárra visszaköltözik hozzá. Chloe amellett, hogy nagyon várja a nyarat, kicsit fél is, az elválásuk körülményei miatt ez nem is csoda. Amikor azonban megérkezik a kisvárosba, legnagyobb megdöbbenésére a halott lányt, aki miatt az egész mizéria elkezdődött, élve, jó egészségben találja.

Jaj, ez a könyv. Azért került a párbajos listámra, mert évekig kerülgettem, mint macska a forró kását, és valahogy közben, azt hiszem, sikerült túlzott elvárásokat nevelnem iránta. Eleinte úgy is tűnt, hogy ezeknek meg tud felelni, de aztán valahol a felénél-kétharmadánál nagyon pofára esett nekem a regény, és a végéig nem is tudta már ezt helyrehozni.

Kezdjük a pozitívumokkal: nagyon szépen van megírva. Eleinte az is bőven elég élvezetet nyújtott, hogy ízlelgettem Suma különleges mondatait, a szép leírásokat, amikből amúgy van bőven. Ennek köszönhetően a hangulat is elég erősre sikerült, valahogy bekúszik az ember bőre alá ez a kisváros, a láthatáron elnyújtózó víztározó, meg Ruby történetei, amikről eleinte, a főhőshöz hasonlóan mi se nagyon tudjuk, higgyük-e vagy sem.

Csak aztán egy idő után ez már kicsit kevés, és elkezdtem valami kevésbé felületes érték, urambocsá’ cselekmény után kotorászni a könyvben... de nem nagyon találtam semmit. A regény cselekményileg eléggé úgy épül fel, mint a horrorok többsége: nem sok történés, viszont annál több rejtély és feszültségkeltés vezet el a nagy fináléig. És persze ezzel igazából nem is lenne semmi baj, ha Chloe azt csinálná, amit előzetesen vártam tőle, és egy kicsit nyomozgatna. De ő csak tipródik egy helyben, ha fel is teszi a megfelelő kérdést, ahhoz már mintha egyáltalán nem fűlne a foga, hogy meg is válaszolja őket. Egy jellegzetes példa: a pasi, akibe bele van zúgva, úgy tűnik, az egyetlen hím a városkában, aki nincs hasra esve Rubytól. Mégis, amikor kettesben maradnak egy szó sem esik Rubyról, Chloe nem tesz fel egyet sem a nagyon is releváns kérdései közül, beszélgetés helyett egészen mással voltak elfoglalva (és nem társasjátékoztak, maradjunk annyiban). El nem mondhatom, mennyire csalódott voltam annál a résznél.

De ami számomra igazán perdöntően rosszá tette a könyvet, az Ruby személyisége és viselkedése volt. Egyszerűen csak egy elképesztően önző és gyerekes ember, akinek megvolt a hatalma ahhoz, hogy a maga képére alakítsa a világot, így nem kellett megváltoznia, hogy akár a legkisebb mértékben is normális legyen. Nem érdekel, mennyire szereti a testvérét, nem érdekel, milyen vad és szabad és menő, egyszerűen undorító, ahogy használja és kihasználja az embereket maga körül, számomra ezt semmivel sem tudja jóvátenni. Leginkább attól a különös kegyetlenségtől állt fel a szőr a hátamon, amivel a reménybeli pasikat kezelte. Persze valahol érthető, hogy nem bízik a férfiakban, miután az apja lelépett, de azért ez a szisztematikus bosszúhadjárat egy kicsit túlzás, mint ahogy annak a folyamatos fennen hirdetése is, hogy egyedül csak a húga számít. Nos, azért van még pár milliárd ember az univerzumban, persze nem lehet mindenkit egyformán szeretni, de azért egy kicsit többet is próbálkozhatna az irányukban. Vagy legalább akkor a húgát megpróbálhatná tényleg felelősségteljesen szeretni.

És tulajdonképpen azt még el tudnám fogadni, hogy Ruby ilyen, mert érdekes felállás, de azt már nem tudom lenyelni, ahogy a húga viszonyul hozzá. Azt szerettem volna látni Chloétól, hogy megkérdőjelezi azokat a dolgokat, amiket a nővére képvisel, és a könyv elején meg is teszi ezt, mert úgy érzi, hogy Ruby őt is kihasználja, de aztán valahogy elfeledkezik erről az érzéséről, és ahogy egyre nagyobb a zűrzavar körülöttük, úgy egyre inkább elmerül a Ruby iránt érzett csodálatában, egyre inkább olyanná válik, mint ő. Valahol persze értem, hogy a feltétel nélküli testvéri szeretetről akarna ez egy szép példa lenni, csak nekem nem működik. Attól, hogy szeretsz valakit, még nem nézed el neki a hibáit, és nem támogatod az olyan viselkedésben, ami árt neki és másoknak is.

Persze ez nagyon szubjektív vélemény, és igazából, ha valaki meg tud békülni Rubyval, és értékelni tudja a két lány között lévő kapcsolatot, akkor még élvezheti is ezt a regényt. Nekem azonban a cselekménytelenségével és azzal a ténnyel együtt, hogy a víz alatti városról a történet végéig bezárólag nem tudunk meg szinte semmit (mert hogy a légkörhöz hozzátartozik  titokztoság,azt meg csak így lehet fenntartani), túl sok volt. Megváltásként ért a könyv vége, mert alig bírtam átszenvedni magam rajta, és bevallom, kárörvendő örömujjongással fogadtam, hogy a végén azért a csajok nem jöttek ki büntetlenül abból a sok szarságból, amit Ruby másokkal elkövetett.

 

10/6 pont

Szabadítsuk ki Annát!

 Kendare Blake – A rémálmok lánya

(Könyvkuckó)

FIGYELEM! Ez egy sorozat második részének kritikája, ezért szükségszerűen SPOILERES az első részre, amiről a blogbejegyzést ITT találjátok.

Már fél év telt el azóta, hogy Anna megmentette Cas életét, amikor magával rántotta az obijét a túlvilágra, a fiú azonban nem tud felejteni. Barátai bíztatják, szerintük ideje már túltenni magát a halott lányon, de ő képtelen rá. Érzi, hogy valami nincs rendben, hogy Anna nem érdemelte meg, amit kapott. Ez az érzése egyre erősebbé válik, amikor a halott szerelme elkezd neki megjelenni. Őt látja, őt hallja mindenhol, és a lány szemmel láthatóan szenved. Vajon ezek csak hallucinációk, vagy Anna így próbál meg segítséget kérni tőle?

Az előző részről szárnyalóan lelkes kritikát írtam, valamikor azonban a két kötet megjelenése között leszálltam a földre, ezért sajnos már jobban látom a sorozat hibáit. Egy barátnőm felhívta a figyelmemet rá, hogy a szerelem Anna és Cas között bizony eléggé instant alakult az előző kötetben, és sajnos igazat is kellett adnom neki. Ez, meg a többi gubancocska, amikre később térek ki, pedig rányomta a bélyegét az élményre.

Azért nézhettem be elsőre ezt a szerelmi szál dolgot, mert viszont az is igaz, hogy amiben Kendare Blake jó, abban nagyon jó. A stílusa iszonyú olvasmányos, ez a kötet is ugyanúgy beránt egy másodperc alatt, mint az előző, mivel pedig a cselekmény izgalmas és jól felépített, ezért nem is ereszt nagyjából az utolsó oldalig. Amivel még szerintem nagyon jól bánik, az a háttérmitológia kreálása a történeteihez, konkrétan a lappföldi sámándoboktól (aminél teljesen végem volt) ősi druida testvériségekig minden van a könyvben, mégis egységes és értelmes világ, amit keresztül-kasul átjár a varázslat. Iszonyú jó ötletei vannak, és ezeket nagyjából meg is tudja valósítani.

Mindezt kiválóan párosítja azzal  a jó tulajdonságával, hogy nagyon tud hangulatot teremteni. Jó, nem kifejezetten horror ez a könyv se, de azért egy késő estig olvasás után én aludtam el úgy, hogy úgy éreztem, mindjárt ott fog állni egy szellem az ágyam fölött.

Cas még mindig szuper főszereplő, a tépődése az Anna iránt érzett szerelme meg a józan ész által szabott határok között megindító. Különösen az elején tetszett a vívódása, nagyon jól meg volt írva, ahogy maga is azt hiszi, csak hallucinálja az egészet, mert persze mindenki más ebben erősíti meg. Viszont a szimpátiám végig kitartott, hiszen akármi történt is, nem mártírkodott, nem siránkozott, csak tette, amiről úgy gondolta, hogy helyes.

Az előző kötetből megismert mellékszereplők jelleme kibontakozik, egyre szimpatikusabbá válnak, de nagyon reálisan ábrázolja őket az írónő, nem szépít semmit. Anna sajnos keveset szerepel a könyvben, ami nem tett jót neki kifejezetten, de Thomas és Carmel brillíroznak, nekik köszönhetjük a poénok java részét is, amik kellettek, hogy oldják a konstans gyomorgörcs felé tendáló hangulatot. A felnőtt mellékszereplők is jók voltak, főleg Cas anyukája. Annyira tetszett, hogy nem tudta nyugodt szívvel azt mondani a fiának, hogy menjen csak és ölesse meg magát, de azt is megértette, miért érzi úgy Cas, hogy harcolnia kell.

A történet határozottan izgalmasabb, drámaibb és monumentálisabb az első kötetnél, én pedig nagyon élveztem az olvasását. A befejezés pedig Anna és Cas sorsát illetően pont olyan, amilyennek lennie kell, nagyon meghatónak találtam a végkifejletet. Ennek ellenére nem állítanám, hogy a könyvnek nincsenek hibái. Még mennyire, hogy vannak!

Először is, ami nem az írónő sara: a magyar kiadás jó pár helyen hibás. Az elején több párbeszéd is rosszul van központozva, párszor azt sem lehet tudni, tulajdonképpen ki is beszél. Emellé jön még pár elgépelés, én meg csak néztem, hogy vajon az előző kötetben is ennyi gubanc volt-e, mert már nem emlékszem.

Ami viszont Kendare Blake-re tartozik, az a könyv többi része. Igazából minden gondnak a fő forrását abban látom, hogy mindkét kötet RÖVID ahhoz képest, amennyit el akar mesélni. Ez elég furcsa, mert általában inkább arról kell beszélnem, hogy a regények erősen túl vannak írva, sok bennük az unalmas rész. Talán ezt akarta elkerülni Blake, amikor olyan rövidre írta a könyveit, amennyire csak lehetett, de ez több helyen is visszaütött.

Amit Blake háttérbe szorít a sztori kedvéért, az többek között a karakterkidolgozás. Még Cas elmegy, mert állandóan az ő szemszögéből követjük a világot, de a mellékszereplők többségére úgy jutott csak elég idő, ha mindkét kötetben szerepeltek. Az első részben a legszembetűnőbben kimaradt dolog a szerelmi szál megalapozása, ami miatt aztán kicsit megbicsaklik a második rész érzelmi alapja is. A rémálmok lányában a legidegesítőbb szerintem Jestine karaktere, aki csak ott van, és inkább irritáló, mint szimpatikus, a könyv végére pedig nagyjából semmit sem tudunk meg róla. Könyörgöm, ha tudod, hogy az összesen 600 oldalas sorozatodból egy szereplő az 500. oldalon fog felbukkanni, akkor nem érsz rá, hogy az a karakter titokzatos legyen!

A történet, bármennyire is jó alapvetően, azért emiatt a rövidség miatt szintén küzd néhány problémával. Nincs tér nagy csavarok beiktatására, ezért aztán számomra elég kiszámítható volt a történet. A blablabla rendje (ezen mindig röhögtem) történetszála pedig olyan szinten lóg a levegőbe, hogy az hihetetlen, valószínűleg azért, mert nekik kevesebb, mint száz oldaluk volt kibontakozni.

Összességében azért mégsem mondanám, hogy rossz volt a könyv, mert nagyon élveztem, és szívesen újra is olvasnám. Remélem, Kendare Blake új sorozata is mihamarabb kijön magyarul, mert szívesen olvasnék még általa megteremtett sztorikat. Bár elvileg ezzel a résszel az Anna sorozat lezárult, én örülnék még Cas főszereplésével más könyveknek, talán azokban Jestine (egyébként őt Gideon tényleg becézi Jessynek, vagy az is csak elírás volt?) és a Rend is nagyobb szerepet kapna.

Köszönöm a kötetet a Geopen Kiadónak!

Kinek ajánlom? Aki szerette az első részt, mindenképp olvassa el, enélkül nem lezárt a történet.

Kinek nem ajánlom? Aki nagyon horrort vagy nagyon romantikusat akar olvasni, mert ez igazából egyik sem, illetve akit idegesített az előző könyvben, hogy Cas meg Anna túl hamar beleestek egymásba.

Cselekmény, történetvezetés: 10/9

Stílus: 10/10

Szereplők: 10/9

Érzelmek: 10/8

Összesen: 10/9

Egyéb (spoileres):

Borító(k): Az eredeti borítóval lett kiadva, ami szerintem fantasztikusan szép és érzelemgazdag, igazi gyöngyszem!

Kedvenc szereplők: (1) Cas (2) Thomas (3) Cas anyukája (4) Carmel (5) Morfran

Kedvenc jelenetek: (1) a látogatás Riikánál (2) Cas elbúcsúzik Annától (3) Anna megjelenik Cas hálószobájában (4) Carmel visszatér (5) Cas anyja elbúcsúzik a fiútól, mielőtt Londonba megy

Mélypont: Cas még mindig nem tudja, pontosan mit is szeret Annában X(

Kedvenc ötlet: az öngyilkosok erdeje, a túlvilággal kapcsolatos dolgok

Kendare Blake – Vérbe öltözött Anna

(Könyvkuckó)

Theseus Cassio (Cas) Lowood édesanyja egészen hétköznapi elvárásokat támaszt a fiával szemben: érjen haza minden este épségben, szerezzen barátokat, és lehetőleg menjen valami normális főiskolára. Kár, hogy Casnek egészen más tervei vannak. A tizenhét éves fiú immáron három éve űzi apja mesterségét, azaz gyilkos kísértetek nyomába szegődik, hogy aztán az ősi családi fegyverrel, az athaméval száműzze őket a mi világunkból. Általában megrendelésre dolgozik, és, mivel fehér boszorkány anyjával meg a macskájukkal folyton költöznek a megbízatások miatt, az életébe nem nagyon férnek be azok a kritériumok, amik a normális tinédzserkort megteremtenék.

Cas már huszonkét szellemet tudhat a háta mögött, amikor egy barátja felhívja a figyelmét a Thunder Bay városkájában kísértő Vérbe öltözött Annára. Anna erősebb, mint bármilyen szellem, amivel eddig találkozott: eddig mindenkit megölt, aki átlépte a háza küszöbét, ráadásul a halála körülményei is rejtélyesek. Thunder Baybe érve azonban Cas megérzi, hogy ezúttal maga is sorsfordító változás elé érkezett. Ha sikerül megölnie Annát, akkor talán elég erős lesz ahhoz, hogy végre megkeresse apja gyilkosát, aki már hét éve üldözi a rémálmaiban?

Ami először feltűnt, amint kezembe vettem a kötetet: ez a könyv gyönyörű. Kicsit megborzongató, de csodaszép grafika látható a borítón, keménykötésű, masszív kis jószág, és bordó betűkkel van nyomtatva. Már csak azért is megéri megvenni, mert igen jól mutat a polcon. Aztán, amint kinyitottam, azonnal beszippantott a történet, megszűnt körülöttem a napfényes, nyüzsgő utca, és egyszeriben ott voltam én is a ködös, őszi éjszakában.

A könyv végig fent tudta tartani az érdeklődést, ez köszönhető az izgalmakban bővelkedő, dinamikus cselekménynek. A címszereplő, Anna, csak a hetvenedik oldalon bukkan fel, ez hihetetlenül magasra srófolja az olvasói elvárásokat vele szemben (vicces-érdekes párhuzam ez Kosztolányi Édes Annájával), aztán berobban a regénybe, akár egy természeti csapás, és onnan már nincs megállás, pillanatok alatt lezajlanak az események. Egyébként időben sem ölel fel sokat a könyv: talán ha két hét eseményeit dolgozza fel. Emiatt a dolgok jócskán besűrűsödnek, egy fölösleges mondat, jelenet sincs az egész könyvben, nincs üresjárat, amiben a szereplők csak malmoznának. Bár Cas új iskolába kerül a könyvben, mégsem megy el kamasz nyűglődés irányába a történet (hála Istennek), végig Anna marad az események fókuszpontjában.

A történetet Cas szemszögéből olvashatjuk, ami szerintem nagyon szerencsés választás, hiszen a sok nyafka női főhős közé igazán elkél már a változatosság. Cas erős és határozott karakter, nagyon érett és felelősségteljes a korához képest, és van egy jó adag fanyar humora, ami igazán feldobja az elbeszélését. Valójában azonban igen komoly problémákkal küzd, amikkel nemigen nézett szembe ezidáig: nagyon úgy tűnik, hogy képtelen feldolgozni az apja halálát, talán ezért köti le sokkal jobban az élete azon fele, amit a szellemek között tölt, és ezért nem képes funkcionális kapcsolatokat kialakítani az élőkkel.

A másik főszereplőnk ugye Anna, aki nem csak egy darabolós sorozatgyilkos kísértet, hanem elég tudathasadásos módon él még benne annak a lánynak a lelke is, aki tragikus halála előtt volt. Természetesen őt is megfelelően sok probléma gyötri, bűntudata van amiatt, amivé vált, szeretne véget vetni az egésznek, de közben azért mégis vágyik az életre, ami már sosem lehet az övé. A kettejük között kibontakozó szerelmi szál leheletfinoman szövi végig a történetet, fontos, de nem válik tolakodóvá, tragikus és megható, pont jó, ahogy és amennyire jelen van a történetben.

A mellékszereplők is kiemelendően jók, szerencsére nem klisékarakterek. Carmel lenne ugye az iskola legnépszerűbb lánya, de ez korántsem jelenti azt, hogy üresfejű szőke szépség, sőt. Thomas pedig a kívülálló nyomigyerek, de ettől még ő sem végletesen béna (hogy is lenne az, amikor boszorkány a drágám). A negatív mellékszereplők mondjuk annyira nem izgattak, azért ők is viszonylag értelmesen megalkotott figuráknak bizonyultak.

Amit még szerettem, hogy nagyon jók a támogató felnőttkarakterek, Cas anyja és Thomas nagyapja is aktívan segíti a fiút a küldetésében, és a bölcsességükre nem csak a varázslatoknál van szükség. Cas anyjának ábrázolása különösen tetszett, nagyon jól felépített karakter.

Ha valaki amiatt aggódik, hogy ez horror, akkor igazán véres jelenet van benne kábé három, igazán ijesztő meg mondjuk négy, de Blake nagyon jól fest hangulatot, úgyhogy egy kis kellemes borzongásra lehet számítani.

Előkészületben a folytatás magyarul: A rémálmok lánya, megjelenés 2012. november 20.

Ez a regény hovatovább olyan volt az életemben, mint egy gyorsvonat, de nem a magyar IC, hanem mondjuk egy Shinkanzen. Mire igazán beleéltem magam a könyvbe, már vége is volt, és ennek nem örültem különösebben. Levett még az értékéből, hogy viszonylag előre láttam a nagy csavart a végén (én tudtam, pedig én nem vagyok szellemirtó… Cas kissé figyelmetlen volt), ráadásul a lezárást a történet egészéhez képest meglehetősen üresnek és hirtelennek éreztem. Bár ez még javulhat, hiszen Anna és Cas története folytatódik A rémálmok lánya című könyvben, aminek magyar megjelenése már tervben van (és reményeim szerint szintén eredeti borítóval kerül a forgalomba).

Cselekmény, történetvezetés: 10/9

Stílus: 10/10*

Szereplők: 10/10*

Érzelmek: 10/10

Összesen: 10/9

Egyéb (spoileres):

Borító(k): Nagyon örülök, hogy meghagyták az eredeti borítót, ennél jobbat úgysem tudtak volna csinálni, minden négyzetcentimétere tökéletes.

Kedvenc szereplők: (1) Anna (2) Cas (3) Thomas (4) Thomas nagypapája (5) Cas anyukája

Kedvenc jelenetek: (1) Anna halála (2) Anna és Cas a tornácon beszélgetnek (3) kezdés (4) Cas először találkozik Thomassal (5) Anna első jelenete

Mélypont: a befejezés

Kedvenc ötlet: bordó betűk

Postaládám IV.

Múlt héten érkezett még két könyv, amik az ehavi vásárlásaim lennének.
















George R. R. Martin - Varjak lakomája


"A Varjak lakomája méltó folytatása George R. R. Martin világhírű fantasyciklusának, A tűz és jég dalának. A Trónok harcában megjelenő, az ősi királyságot szétszakító kegyetlen erők, a Királyok csatájának kísértetei, vademberei és boszorkányai, a Kardok viharának a másvilágról előretörő inváziója után a ciklus negyedik kötetében Martin ismét egy sokszereplős, tabudöntögető művel rukkolt elő. Az ősi Westeros földjén lassan véget ér a hosszú, véres háború. Észak ifjú királya halott, családja ősi székhelye romokban hever, a sebeiket nyalogató hadvezérek és királyi házak meghúzzák magukat. A nyugalom azonban látszólagos - a koncért mások is vetélkednek. A Vas-szigetek harcias népe a Hét Királyság zöld földjeire vágyik, miközben a kikötőkben egyre több tengerész regél a Sárkánykirálynőről és három sárkányáról... A Varjak lakomája a sorozat előző köteteitől megszokott színvonalú, lebilincselő és egyben felkavaró olvasmány."


Igazából ezt édesapámnak vettem meg ajándékba - óriási lelkesedéssel olvassa a sorozatot -, de nekem is várólistás, nagyon jókat hallottam róla.


Kendare Blake - Vérbe öltözött Anna

"A 17 éves Cas Lowood szokatlan hivatást választ: halottakat öl.

Így tett az apja is, míg el nem pusztította egy kegyetlen kísértet. Cas apja rejtélyes fegyverével, az athaméval együtt a rendkívüli képességet is örökölte, ezért mozgalmas életmódra rendezkedik be boszorkánykodással foglalkozó mamája és Tybalt, a szellemek jelenlétét megérző macska társaságában. A fiú a helyi mendemondákat és a titokzatos események hírét követve nyomoz az élőkre veszedelmes, vérszomjas és bosszúálló holtak után, hogy ártalmatlanná tegye őket.

Így érkeznek meg egy ontariói kisvárosba, Thunder Baybe, ahol a vérbe öltözött Anna szedi áldozatait. Cas azt hiszi, szokványos esettel áll szemben. Csakhogy a több évtizeddel ezelőtt meggyilkolt, hófehér, vérrel pettyezett csipkeruhában kísértő, örökké 16 éves Anna senkinek sem kegyelmez, aki átlépi egykori otthona, a régi, elhagyott és elátkozott ház küszöbét…"

Ez a könyvhetes gyöngyszem a gyönyörű borító meg a témaválasztás miatt kezdett el érdekelni, ráadásul olvasókörös feladvány a hónapra, úgyhogy nem álltam ellen, amint megérkezett, elkezdtem olvasni. Nemsokára érkezik róla az értékelésem is.