Évösszefoglaló 2015. I. - Személyes kiadás

A tavalyelőtti évhez hasonlóan tervezem dokumentálni 2015-öt is, szóval először is lássuk a még anno kaentől szedett maratoni személyes kérdéssort. :) (És igen, tisztában vagyok vele, hogy így január végén csöppet aktualitását vesztette a dolog, de így alakult. Tervezek írni egy rövid szösszenetet arról, miért nem megy mostanában a blog, de amennyire odavagyok, nem biztos, hogy abból lesz bármi is. Szóval röviden csak maradjunk annyiban, hogy érzelmi kimerültséggel küszködöm.)

1. Hol kezdted a 2016-os évet?

Szegeden ünnepeltem, a molyos társasjátékkör néhány tagjával meg a párjaikkal és barátaikkal, szűk körben, társasjáték-partival.

2. Jártál iskolába 2015-ben?
Aha, megint nem volt jobb dolgom. :P

3. Kellett kórházba menned?
Őszintén szólva nem emlékszem, hogy voltam-e kórházban az évben, szóval valószínűleg nem voltam, még látogatás sem rémlik. Magánklinikán voltam megnézetni az anyajegyeimet egy bőrgyógyásszal, de asszem az nem számít.

4. Volt bármilyen ügyed a rendőrséggel?
Nem. Idén jó kislány voltam.

5. Hová utaztál 2015-ben?
Ausztriában síeltünk egy hetet, nyáron Görögországban töltöttem majdnem hat hetet, valamint Aradra és környékére utaztam ilyen két napos kis túrára. Egyébként meg ingáztam a Szeged-Kaposvár tengelyen sokat.

6. Vásároltál valamit 50.000 forint feletti értékben?
Ajándékba kaptam szüléimtől egy új Nikon tükörreflexes gépet objektívvel, meg egy tabletet. Magamnak/ajándékba szokás szerint csak könyveket vettem ilyen értékben. Illetve a Görög úthoz a szállást is gyakorlatilag én fizettem.

7. Ismersz valakit, aki megházasodott?
Ehem, egy barátom (én fotóztam az esküvőjükön, király volt), egy volt osztálytársam, meg még egy ismerősöm. De egy rakás eljegyzés történt körülöttem, szóval várhatóan a helyzet a jövőben fokozódni fog.

8. Ismertél valakit, aki elhunyt?
Az unokatesóim másik ági nagypapája (aki nekem nem rokonom).

9. Költöztél ebben az évben?
Nem. (Ez maradt.)

10. Milyen koncertekre/előadásokra mentél el?
Koncert: Idén a koncertekben voltam olyan rekorder, mint tavaly a mozilátogatásban. Összesen nyolc koncerten voltam részben vagy teljes hosszában jelen, és a fellépők jó részét most hallottam először. A legnagyobb élmény szerintem a Rájátszás-koncert volt, bár úgy mentem oda, hogy semmit sem tudtam a zenéjükről, de nagyon jó volt a hangulat, és megszerettem azt is, amit csinálnak.

Színház: Az első félévben még érvényes volt Kaposvárra a bérletünk, még szerencse, mert az utolsó előadásaink között volt az Augusztus Oklahomában, ami számomra az évad legjobb darabja volt. Szabadtérire idén is mentünk, egy tűzijátékkal, szitáló eső miatti megszakítással és hajnali keléssel tarkított augusztus 20-ai előadásban láttam A nyomorultakat, és nagyon-nagyon tetszett. Úgy döntöttünk a családdal, hogy a kaposvári színház nem érdemli meg többé a pénzünket, de a szegedivel akartam még tenni próbát, úgyhogy itt vettem szabadbérletet magunknak. Eddig volt szerencsém látni A víg özvegyet (átlag operett, kicsit bugyuta történet, semmi különös), illetve A varázsfuvolát (Alföldi rendezte, nagyon egyedi újraértelmezés volt, de nekem nagyon tetszett).

Mozi: Idén mindig csak akartam menni moziba, az érdeklődésemre számot tartó film vetítése meg a szabadidőm ritkábban találkozott, mint tavaly, de azért így is négyszer ültem a széles vászon elé, és egyszer sem bántam meg.

11. Írd le a születésnapodat!

Idén Görögországban ért a születésnapom, még a szakmai gyakorlat utolsó napjaiban. Konkrétan az volt a legutolsó nap, amikor bementem a munkahelyemre, így nagy búcsúzkodásban telt az egész. Előző nap vettem egy tiramisutortát a szupermarketben (nem mertem ennél fancybbet, nehogy megolvadjon, amíg ingázom), és úgy alakult, hogy ez volt az egyetlen nap, amikor senki sem tudott kijönni elég kocsival a városközpontba, szóval fel kellett sétáltatnom a tortát a hegyre (plusz útközben felfröcskölte rám a járda mosására használt vizet egy autó, pft). Napközben körbekínáltam a munkatársakat a tortával, emiatt sokan felköszöntöttek, sőt, az egyiküktől, egy kint élő magyar nőtől, akivel sokat beszélgettem az ott töltött egy hónapban még ajándékot is kaptam: egy LED-es zseblámpát, mert meséltem, hogy az ott töltött idő végeztével kempingezni megyek (hasznosnak is bizonyult az ajándék, amikor elhánytam valahova útközben a fejlámpámat). Viszonylag sokáig maradtam, vártam, hogy elfogyjon a torta, de csak nem akarózott neki, ezért benyomtam vagy négy szeletet, majd a maradékot otthagytam a hűtőben egy cetlivel, hogy vigye el, akinek kell. :D Ezután lesétáltam a tengerpartra, és beültem az egyik étterem tengerre néző tetőteraszára vacsorázni, nagyon hangulatos volt. Füstölt makrélát és töltött szőlőlevelet ettem előételnek, aztán chilis paradicsomszószban párolt fekete kagylót.

12. Mi az a dolog, amiről azt gondoltad, sosem tennéd meg, mégis vállalkoztál rá 2015-ben?

Azt hiszem, idén nem történt ilyen, mindig csak annyira feszegettem a határaimat, amennyire még normálisan szoktam. :D Talán az, hogy egyedül jártam-keltem egy teljesen ismeretlen városban.

13. Mik voltak a kedvenc pillanataid?
A görög nyaralás/munka sok pillanata, a téli síelés, a Tágas Tér Fesztivál is egy három napos fantasztikus őrület volt, a szórakozós estéim nagy része.

Illetve van egy konkrét sztori: szeretünk tengerparti nyaralásokon búvárszemüveggel halakat nézni. Görögországban találkoztunk egy kis vörös színű hallal, ami nagyon félénknek bizonyult, abban a két hétben, amíg a szüleim is ott voltak, összesen háromszor sikerült egy-egy példányt megpillantani. Az utolsó Athénban töltött napomon természetesen kimentem még egyszer fürdeni, közben még gondoltam is rá, hogy milyen jó lenne egy ilyen halat látni, mert amióta a szüleim nélkül voltam ott, még egyszer sem sikerült. Csak olyan biztos, ami biztos alapon néztem be az egyik szikla alá, hátha látok ott valami érdekeset… és nem egy, nem kettő, hanem három olyan kis hal úszott ki alóla. :D

14. Érkezett új jövevény a családba?
Nem, csak a távolabbi ismerősöknek születtek babái.

15. Melyik volt a kedvenc hónapod?
A július meg az augusztus fej fej mellett, a görögországi tartózkodásom ezt a két hónapot ölelte fel, illetve júliusban a kajaktábor is nagyot lendített a hangulatomon.

16. Ki volt a legjobb ivócimborád?
A Miaszösz, avagy a kollégiumi bölcsész srácok és baráti körük. :D

17. Szereztél új barátokat?
Úgy érzem, ez az év nagyon sikeres volt a kapcsolati hálóm kiterjesztésében, a kollégiumban is jobban sikerült beilleszkednem a társaságba, ezen kívül a szegedi molyos társasjátékkörös csapattal sikerült megismerkednem, illetve szorosabbra fűztem a szálakat a református barátaim közösségével. Plusz a mesterképzés olyan szempontból jó, hogy összecsúsztunk több évfolyamról, és akik nem velünk kezdtek, köztük is van pár említésre méltóan kellemes egyén.

18. Legjobb szórakozós estéd?
Évkezdő kocsmatúra a Miaszösszel, magyaros szakest, a házassági évfordulós parti Athénban a régi utazós társaságommal, a kajaktábor estéi.

19. Elvesztetted valamelyik barátodat 2015-ben?
Nem tudok róla. (Még mindig.)

20. Változott a hajstílusod?
Nem igazán, de gondolkodom valami újításon, talán 2016-ban.

21. Volt autóbaleseted?
Nem (hála Istennek). (Ez maradt.)

22. Hány éves lettél 2015-ben?
Huszonkettő.

23. Tettél újévi fogadalmat?
Hogy nem teszek újévi fogadalmat (teljesítettem is, de jó vagyok). Na jó, szeretnék stabilan bemenni 55-58 kiló közé, de nem fogadtam meg.

24. Csináltál valami nagyon égőt?
Sírtam a főnököm előtt. (Megint… szánalom vagyok.)

25. Vásároltál valamit eBayen?
Ömm… háromlábú állványt és állványadaptert okostelefonhoz. Szerencsére két fajtát rendeltem, mert az egyik nem volt jó.

26. Házásodtál vagy váltál?
Hehe. Nem. (Ez maradt.)

27. Hajtott rád valaki?
Idén különösen sikerem volt a zaklatóknál, volt már máskor is ilyennel dolgom, de most nagyon rám szálltak. Januárban mindjárt le kellett szerelnem egy online „rajongómat”, majd egész tavasszal élvezhettem egy telefonos zaklató kellemes társaságát, aki rendszeresen felhívott titkosított számról, majd nem szólt bele a kagylóba. De egyértelműen az volt a csúcspont, amikor Görögországban személyesen is rám szállt egy pasi, még jó, hogy észnél voltam és sikerült elkerülnöm, hogy nemi erőszak legyen a dologból (így megúsztam annyival, hogy közölte, szétcuccolná a seggem, és mutogatni akarta nekem a péniszét, de akkor már távozóban voltam, szóval annyira nem jött össze neki :D).

28. Voltál beteg idén?
Két nappal az év vége előtt sikerült megfáznom, úgyhogy az új évet vörösre dörzsölt orral köszöntöttem. XD Más betegeskedésre nem emlékszem.

29. Örülsz, hogy elmúlt 2015?
Igen. A sok jó dologgal együtt is eléggé megviselt érzelmileg ez az év.

30. Mit vársz a legjobban 2016-ban?
Nem is tudom. Talán hogy végre büszke lehessek a munkámra, és eredményeim legyenek.

31. Mit csináltál életedben először 2015-ben?

- csináltam hóangyalt templomudvaron

- szerettem meg a közepesen átsült marhahúst

- jártam Salzburgban

- csevegtem (próbáltam csevegni) németül

- tanultam spanyolul

- szerepeltem TDK-konferencián

- kért fel egy srác táncolni, miközben nem volt hajlandó letenni a kezében szorongatott pohár sört

- jártam rendszeresen társasjátékkörbe

- játszottam Munchkinnal, Dixittel, Bohnanzával, Vigyázz6!-tal

- fedeztem fel a Latin negyedet

- váltam megszállotjává a szálas teáknak

- voltam közeli rokon keresztelőjén (az unokatesóm lányáén)

- ittam meggysört

- voltam a Hídi Vásáron

- választottam bort emberek helyett (és arattam vele sikert)

- indítottam vlogot, vettem fel vlogbejegyzést

- ettem thai étteremben, ettem pad thait

- írtam, adtam be, védtem szakdolgozatot

- diplomáztam le

- mondtam diplomaosztós beszédet

- birtokoltam (és színeztem) felnőtt színezőkönyvet

- kajakoztam

- kenuztam

- fürödtem holtágban

- voltam drótkötélpályán

- ragadtam be és mentettek ki drótkötélpályáról

- énekeltem altatónak a Rakpartot (és ez utoljára is volt, megígérhetem)

- mondta nekem profi zenész azt, hogy jó a hangom (nem hittem neki, részeg volt)
- láttam spontán részeg sztriptízt

- táncoltam teraszon

- dolgoztam külföldön

- töltöttem 3 hétnél több időt külföldön

- béreltem lakást külföldön

- vigyáztam szárazföldi teknőcökre (tudtátok, hogy megvesznek a görögdinnyehéjért és állandóan dugnak? :D)

- mentem munkába a tengerparton

- úsztam naplementekor

- néztem meg a naplementét egy híres régészeti látnivalónál

- jártam: Delphoiban, Athénban, Eleusziszban, Korinthoszban, Mükénében, Spártában, Nafplióban, Epidauroszban, Olümpiában (meg még más meg nem nevezett Görögországi látnivalóknál)

- ettem tabulét, falafelt, spenótos-fetás bureket, paradicsomos chiliszószban párolt kagylót, baklavát, halvát, drachost, szuvlakit, kebabot, (igazi) muszakát, sült ochrát, napon szárított paradicsomot

- beleztem ki és grilleztem tintahalat

- ittam jegeskávét

- ejtettem be könyvet egy bokorba, majd másztam be utána egy forgalmas parkban XD
- láttam utcán heverő heroinos tűt

- kényeztettem magam fish spa-ban

- voltam moziban külföldön

- volt tömegközlekedési bérletem egy külföldi városban

- beszéltem napi szinten angolul

- ünnepeltem egyedül a születésnapomat

- tudtam meginni a sima, nem ízesített sört anélkül, hogy hányni akartam volna

- gazdagítottam egy érmegyűjtő kollekcióját (és okoztam ezzel nagy-nagy örömet)

- piknikeztem kikötőben

- táncoltam szirtakit

- kapott el a vihar egy szurdokvölgyben

- volt virágokkal díszített tortám

- láttam tűzijátékot Szegeden

- voltam augusztus 20-án Szegeden

- vigyáztam a keresztfiamra több napig

- jártam a keresztfiammal moziban, múzeumban, fürdőben

- aludtam egy ágyban egy kisgyerekkel

- próbáltam megcsinálni a 100 Day Song Challenge-et (még be akarom fejezni)

- voltam a Halászléfesztiválon

- iszogattunk addig a barátokkal, hogy a reggeli első busszal tudtam hazamenni

- tanultam szerbhorvátul

- voltam istentiszteleten a Református Egyetemi Lelkészségen

- sütöttem linzert

- voltam keresztény fesztiválon

- segítettem felállítani interaktív kiállítást

- vettem részt bibliadrámában (vagy interaktív-improvizatív körszínházban, mindkettő igaz)

- játszottam negatív karaktert színdarabban

- rendeltem házhozszállítással rendszeresen ételt

- ettem indiai étteremben Szegeden

- ittam kávét heti rendszerességgel

- voltam színházban Szegeden, vettem színházbérletet a szegedi színházba

- tettem szert fondükészletre és készítettem csokifondüt

- vettem részt új Antióchia közösség alapításában

- éreztem magam tiszteletreméltó vén rókának az Antióchia közösségben

- voltam a kollégium Biológiai Műhelyének titkára

- kértek fel eseményfotózásra

- voltam szakesten (bár nem a sajátomon, a magyarosokét fotóztam :D)

- mentem ki valaki elé a vasútállomásra és a buszpályaudvarra

- hívtak el szülinapi iszogatásra
- voltam a Szegedi Ökomenikus Gospelkórus karácsonyi koncertjén (más bandák, amiket először hallottam idén: Szabó Balázs, Szupernem, Hillsong London, Ákos, Rájátszás)

- vettem ételt azért, hogy odaadhassam egy hajléktalannak
- jelent meg cikkem az Élet és Tudományban

- mondtam fel valahol

- váltottam kutatócsoportot

- jártam csoportszemináriumra

- voltam a kollégiumi mikulásbulin

- vettem részt munkahelyi karácsonyi ajándékozáson

- láttam nagyon tiszteletreméltó embereket kegyetlenül berúgva

- mentettem meg valakit attól, hogy részegen összetörje más kocsiját

- volt komolyabb PMS-em (ezúton is elnézést kérek, amiért mindig úgy gondoltam, hogy az érzelmi tünetei ennek az állapotnak csak bugyuta tinilányok nyafogásai)

- ettem szilvalekváros bejglit

- lett saját tabletem

- fejeztem be lobo várólistacsökkentő kihívását

- szilvesztereztem Szegeden

32. Mit kívánnál 2016-ra, amit hiányoltál 2015-ből?
Szakmai siker és érzelmi biztonság, még mindig ezek hiányoznak a legjobban.

33. Melyik dátum fog 2015-ből örökre beleégni az emlékezetedbe és miért?
Még mindig épületesen pocsék vagyok dátumok megjegyzésében. :D

34. Mi volt a legnagyobb dolog, amit elértél az évben?
A csodával határos sikeres lediplomázásom, a szerintem frappáns diplomaosztó beszédem, a sikeresen megszervezett görög út, illetve a csoportváltás talán a legnagyobb eredményeim.

35. Mi volt a legnagyobb kudarcod?
Ez a félév (csak így egyben… az egész félév), a mérsékelten sikeres TDK-szereplésem, hogy sokáig képtelen voltam egy épkézláb kutatási eredményt összehozni.

36. Mi a legklasszabb dolog, amit vásároltál?
Amit magamnak vásároltam, azok közül könyvek, az egyetemi bögrém és pulcsim, illetve életem első balerina/lakkcipője hoztak lázba (nem röhög, magas a lábfejem, úgyhogy az utolsó nagy dolog ám!). Ajándékba: a szüleimnek vettem egy szép festményt karácsonyra.

37. Kinek a viselkedése késztetett ünneplésre?
Apumé, keresztfiamé és a húgáé, bérmalányomé a miaszöszös és a társasjátékkörös srácoké.

38. Kinek a viselkedése szomorított el?
Anyukámé. (Ez maradt.)

39. Hová ment el a legtöbb pénzed?
Kajára, teákra (elég félelmetes gyűjteményem van), könyvekre, karácsonyi ajándékokra, kézműves ékszerekre. Nagyjából mint tavalyelőtt, csak tavaly nem vettem annyi körömlakkot.

40. Mit vettél, ami miatt nagyon-nagyon izgatott lettél?
Kööönyveeeet, balerinacipőt, teákat szarvasgombás sajtot és egyéb burzsuj kajákat/alapanyagokat.

41. Melyik szám idézi fel benned örökké 2015-öt?
Ed Sheeran – Thinking Out Loud
Family of the Year – Hero

Mikky Eiko – Smile

Rájátszás – Kicsi nagy Isten

Ivan and the Parazol – Modernial

Priscilla Ahn – Fine On the Outside
Of Monsters and Man - Human

42. Az előző év azonos időszakával összehasonlítva most

i. boldogabb vagy szomorúbb vagy? Nagyjából hasonló, talán egy kicsit szomorúbb. Gyakrabban érzem azt, hogy valami hiányzik az életemből. (Ez maradt. Tehát kicsit MÉG szomorúbb vagyok, mint tavaly ilyenkor voltam. X’D)

.ii karcsúbb vagy teltebb vagy?  Az utóbbi időben a drasztikus kajamegvonásnak meg a stressznek köszönhetően fogytam.

iii. gazdagabb vagy szegényebb vagy? Gazdagabb. Jók az ösztöndíjaim. (Még mindig, bár kevésbé jók, mint tavaly ilyenkor, de még így is félreteszem a pénzt, hála a szüleim extra támogatásának.)

43. Miből szerettél volna többet csinálni?
Olvasás, írás, közösségi tevékenységek. (Maradt, főleg az írás… az elmúlt egy évben eléggé írói válságba süppedtem.)

44. Miből szerettél volna kevesebbet csinálni?
Stresszelés, azon való felesleges agyalás, hogy vajon jó irányba tart-e az életem. (Hah. Ez is maradt.)

45. Hogyan telt a karácsony?
Idén 25-én is otthon voltunk még, ami jó volt, mert nem kellett annyira kapkodnunk, aztán 26-án és 27-én látogattuk a rokonságot. Nem volt semmi különös, de az jó volt, hogy úgy jöttek ki a vasárnapok meg a kötelező ünnepek, hogy majdnem minden nap voltunk misén.

46. Szerelmes lettél 2015-ben?
Nem. (Ez maradt.)

47. Mi volt a kedvenc TV-műsorod?
Breaking Bad és a Chicago Fire szerepelnek a kedvenceim között.

48. Utálsz valakit, akit 2014-ben még nem utáltál?
Még mindig nem utálok senkit. (Maradt.)

49. Mi volt a legjobb könyv, amit olvastál?
YA: Marissa Meyer – Cress/ Silvana de Mari – Az utolsó tünde
Felnőtt: Jonathan Safran Foer – Rém hangosan és irtó közel

50. Mi volt a legnagyobb zenei felfedezésed?
A 100 Day Song Challenge-nek hála megtudtam, mi az a ska (de annyira nem gyere be).

51. Mi az, amire vágytál és megkaptad?
Minden felsorolt jó dolog az először csináltam listáról. ^^ Különösen örülök pár dolognak, amit már régóta szerettem volna megvalósítani, de eddig nem sikerült (Hídi vásár, Halászléfesztivál, SZÖG karácsonyi koncert.)

52. Mi az, amire vágytál és nem kaptad meg?
TDK-eredmény, párkapcsolat, érzelmi stabilitás (Maradt, nagyjából.)

53. Mi volt a kedvenc filmed 2015-ben?
Adaptáció: A kiválasztott II.
Eredeti forgatókönyv: Whiplash

54. Mi lenne az az egyetlen dolog, ami sokkal jobbá tenné a 2015-ös éved?
Egy párkapcsolat. Tavalyelőtt legalább randiztam, tavaly még azt sem.

55. Mi segített megőrizni az ép eszed?
Nyafogás barátoknak, írás, fél órás telefonbeszélgetések apuval, teázás.

56. Melyik hírességért rajongtál a legjobban?
Ferenc pápáért, minden megnyilvánulása olyan emberséges, nagyon kedvelem. (Maradjon, nem nagyon vagyok oda a hírességekért, és nem találtam olyat, akit jobban kedvelnék nála.)

57. Melyik politikai esemény kavart fel a legjobban?
A sok hülyeség a migránsokkal kapcsolatban.

58. Kit hiányoltál a leginkább?
A kaposvári barátaimat. Meg úgy általánosságban néha csak valakit, aki tényleg törődik velem. (Hát, ez mondjuk maradhat, azt hiszem.)

59. Ki volt a legjobb új ember, aki megismertél?
Nem tudom, mindenki klassz. ^^ (Még mindig nehéz lenne választani köztük szerencsére. :D)

60. Mondj egy fontos tanulságot, amit 2015-ben tanultál!
Pfft… nem lehet hatékonyan tanulni éjfél és hajnali 3 között? Vagy azt, hogy tényleg, egyáltalán nem bírom a kávét?

61. Hozz egy idézetet dalszövegből, ami jellemzi a 2015-ös éved!

’And so I just sit in my room

After hours with the moon

And think of who knows my name

Would you cry if I died?

Would you remember my face?’

Priscilla Ahn – Fine Ont The Outside

Gyászfeldolgozás életre kelt hullakönyvtárral

Victoria Schwab – Az Archívum

(Könyvkuckó)

O-ó, azóta, hogy lezártam az előző párbajos kört, nem sikerült könyvajánlót írnom egyáltalán… pedig maradt még korábbról téma. Sebaj, hátha a párbajos könyvek segítenek majd megint belerázódni a dologba, jöjjön is az első.

Mackenzie (Mac) Bishopra a nagyapja különleges örökséget hagyott: őt nevezte meg utódjának az Arcívum őrzőjeként. Az Archívum egy különleges gyűjtemény, amikben elhunyt emberek élettörténetét tárolják az eredetire megszólalásig hasonlító testek formájában, rossz esetben ezek pedig képesek felébredni és elkószálni. Mac hosszú évek óta kiválóan ellátja a feladatát, de amióta az öccse egy szerencsétlen balesetben meghalt, egyre több nehézséggel küszködik. A szülei költözködésre adják a fejüket, és egy régi, átalakított hotelben vesznek új lakást, aminek a körzetében sokkal több Mac számára a munka. Hamarosan azonban furcsa események történnek, valaki el akarja tusolni a hotelben egykor történt gyilkosságok részleteit, és Mac a nyomozás sűrűjében találja magát.

Ahh… olyan kellemes élmény volt ez a könyv. Az emberrel néha sorban egymás után szembejönnek az egy kaptafára írt idegesítő, blőd, agyrém YA-regények, és már egy kicsit rá is görcsöl, úgy érzi, kinőtt a műfajból, többet már nem is talál köztük normális könyvet. Aztán jön egy olyan regény, mint ez, amitől az ember elfelejti az aggályait, és csak élvezi az utazást. Persze, nem állítom, hogy mentes a tágan értelmezett műfaj minden kehéjétől az írás. A szerelmi háromszög történetbe jövésénél csóváltam picit a fejem, és persze van pár előszeretettel alkalmazott és nem feltétlen jó narratív fordulat, ami itt is előkerül (mindig az sáros, akiről a legkevésbé gondolnád, például), de összességében nem rontják annyira az élményt. Én például még annak ellenére is meglepődtem a végén, hogy gyakorlatilag sikerült magamnak elspoilerezni valamit és végig nagyon kritikus szemmel méregettem minden karaktert, szóval azért jól sikerült szerintem a fordulat. :D

A legnagyobb pozitívuma számomra a könyvnek a hangulata meg az egyedi világa volt. Kicsit Zafónt juttatta eszembe a sötét terekkel, régi épületekkel, titokzatos könyvtárszerű intézmény és eltemetni kívánt múltbeli tragédia köré szövődő cselekményével. Az Archívum funkciója miatt nyilvánvalóan a halál meg az elmúlás központi témája a regénynek, és amellett, hogy persze adódott gondolkodni való, a borongós, sötét hangulathoz is hozzájárult. Tetszett, hogy ki volt dolgozva az Archívumon belüli hierarchia, meg úgy általában, minden olyan részlet, amire igazán szükség volt.

Mac szerintem érdekes és könnyen kedvelhető főszereplő volt, annak köszönhetően, hogy az Archívum miatt már régóta nagyon felelősségteljesnek kellett lennie, elég komoly volt a kortársaihoz képest, nem kellett tinilány-picsogást olvasnom, aminek nagyon örültem. Bár azért Mac se tökéletes, bizonyos dolgokban elég ignoráns tudott lenni, engem például nagyon meglepett, hogy soha nem hozta még össze a sors más őrzővel, és nem is nagyon érdeklődött a többiek iránt. Ami még picit zavart, az a titkolózása volt. Én ezt sose értettem, hogy miért jó pl. a szuperhősöknek is, ha a hozzájuk legközelebb álló emberek nem tudnak az identitásukról, és így inkább hátráltatják őket. Valószínűleg a titkolózás miatt volt Macnek sokkal elevenebb a kapcsolata a már halott (!) nagyapjával, mint az élő szüleivel, és többek közt ezért is érhette villámcsapásként amikor megismerte Wesleyt, aki amúgy megintcsak egy nagyon kellemes és lehetőségeihez mérten kevésbé sztereotip karakter volt, akit nagyon megkedveltem az éles esze meg a csípős nyelve miatt.

Kb. ilyennek képzeltem a leírások alapján a hotelt
 (csak kicsit jobb állapotúnak)

Érdekes gondolat volt számomra Mac titkát párhuzamba vonni egy normális kamaszkorban bekövetkező felnövéssel: szerintem valószínűleg sok embernek van egy olyan időszaka, amikor önmaga keresgetésében aktuálisan úgy érzi, senkivel nem tud beszélni a problémáiról, senki se érti meg őt, erre besétál ez a srác (már akinek), és ő megérti, ugyanezen megy keresztül, és egyszerűen csak minden összeklappol… Na, hát ilyen bajtársiasság-barátság-szerelem lett az övék, és nagyon szívmelengető volt nézni, ahogy az évek óta magára utalva a saját kis világában élő Mac szép lassan beengedett az életébe valaki mást is. Illetve mindjárt két valakit is, mert ugye felbukkan a titokzatos Owen is, bár nekem ez nem tűnt annyira reális kapcsolatnak, mint ami Wes és Mac között volt, akik között mondjuk azért nem 100%-os az összhang, de pont az teszi igazivá ami köztük van.  Tetszettek továbbá a Mac és a könyvtárosok közötti kapcsolatok, különösen ugyebár Rolanddal, aki egyfajta mentori-baráti viszonyt alakít ki a főhőssel.

Ami még nagyon tetszett, hogy a halálhoz való hozzáállás, a gyászfeldolgozás központi szerepet kap a műben. Egyrészt ugye Mac családjának példáján látszik, hogy mennyire nem egyszerű helyrejönni egy ilyen tragédia után, hogy hosszú évekig maradhatnak feldolgozatlanul és kimondatlanul dolgok, mert az emberek inkább elássák magukban a gyászukat, nem mernek a közelébe se menni annak, ami ennyire fáj. Mac emiatt annyira nem számíthat a szüleire, neki az segítene, ha beszélhetnének a testvéréről, de a szülei, különösen az anyja teljesen homokba dugja a fejét, úgy tesz, mintha ezer dologgal lefoglalva magát boldog lehetne, pedig az igazi problémát nem oldja meg. Másrészt az Archívum miatt az is érdekes kérdés, hogy meddig mennél el, ha úgy gondolnád, visszakaphatod az egyik szerettedet?

Összességében én nagyon élveztem a regényt, ami rövid hossza alatt egyetlenszer sem ül le, szépen van megírva, és az érzelmi oldala is a helyén van. Az a furcsaság állt viszont elő velem, hogy miközben olvastam, nem a szokásos módon, filmként pergett a szemem előtt a történet, hanem számítógépes játékként. :D Szerintem nagyon izgalmas játékot lehetne felhúzni erre a történetre, bár kétlem, hogy erre sok esély van, de azért álmodozni szabad. XD

10/10 pont

Könyvmoly Párbaj – A Lista 2015 (meg B is… kivételesen)

Hát, már vagy másfél hónapja hónapja elkezdődött a hatodik (bizony, ilyen öregek vagyunk) Könyvmoly Párbaj, de én sose arról voltam híres, hogy időben kiraktam a blogbejegyzéseimet. XD Sebaj, még úgyis csak a második könyvet olvasom, napló meg még egy se készült, időszerű hát megmutatnom a listámat.

Idén a könyvtagekhez hasonló tematikus listákkal, az ún. „molymenükkel” is lehetett indulni, én ezek közül választottam a nehezebb, 11 könyves változatot. Magamra nem jellemző módon idén készült B lista is, aminek valószínűleg az az oka, hogy a Lobo-féle várólistacsökkentős kihíváson látom, milyen hasznos is az (B lista nélkül valószínűleg idén is elbuknám a kihívást).

1. Olvass el egy kék borítójú könyvet!

Victoria Schwab – Az Archívum

Egyszerű apropóból választottam: ez a legrégebben polcomon csücsülő kék könyv. (Valamiért a Madárka nem jutott eszembe a lista összeállításánál, sebaj.) Mellesleg rengeteg jót hallottam róla és érdekel is, nagyon.

(B: Rachel Ward – Nem enged a mélység)

2. Olvasd el egy barátod vagy családtagod kedvenc könyvét!

Mihail Bulgakov – Mester és Margarita

Az egyetemi legjobb haverom olvasta kb. 1,5-2 éve, és amíg tartott neki, addig folyamatosan nyúzott, hogy nekem ezt el kell olvasnom. Mivel érdekel a téma, ezért nem is állok ellen.

(B: Steven Chbosky – Egy különc srác feljegyzései)

3. Olvass el egy könyvet együltő helyedben (avagy: egy rövid könyv, amit kb. 24 óra alatt el tudsz olvasni)!

Marie Aude Murail – Oh, boy!

Jó, lehet, nem fog menni 24 óra alatt, de hajlandó vagyok próbára tenni magam egy alkalmas időpontban, amikor mindenből elegem lesz, és csak arra vágyom majd, hogy elfelejthessem a külvilágot egy kedvesnek és szívmelengetőnek tűnő könyv társaságában.

(B: Cressida Cowell – How To Speak Dragonese)

4. Olvass el egy könyvet, aminek magyar a szerzője!

Finy Petra – Madárasszony

Tavaly a születésnapomra ezt a kötetet kaptam ajándékba egy kedves barátnőmtől. Azóta elég vegyes értékelésekkel találkoztam vele kapcsolatban, de továbbra is nagyon érdekel, hiszen lelki problémákról és anya-gyerek kapcsolatról van szó benne, ráadásul fontos szerepe van a természetnek is.

(B: Benyák Zoltán – Csavargók dala)

5. Olvass el egy novellás- vagy verseskötetet!

Megan Kelley Hall, Carrie Jones (szerk.) - Dear Bully

A bullying (iskolai bántalmazás), mint téma, úgy általában nagyon érdekel, ezért vettem meg magamnak ezt a kötetet. Különlegessége, hogy a 70 szerzőt, aki szerepel a kötetben, mind a saját kamaszkori élményeik inspirálták.

(B: Isaac Asimov – Én, a robot)

6. Olvass el egy könyvet, aminek 2016-ban érkezik a filmváltozata!

Jojo Moyes – Mielőtt megismertelek

Igazából a filmváltozat casting híre hívta fel a figyelmem erre a regényre, mert amúgy romantikusként nem volt igazából a radaromon. De mivel azóta is azon fangirlködöm, hogy Emilia Clarkot és Sam Claflint választották főszereplőknek, és esküszöm, hogy ezt a filmet várom talán legjobban az egész 2016-os évben, így muszáj lesz először az alapanyagot magamévá tennem. Kicsit tartok tőle, hogy túl magasra srófoltam az elvárásaimat, de hátha a komoly témák (testi fogyatékosság, eutanázia) nekem is adnak majd valamit.

(B: Dan Brown – Inferno)

7. Olvass egy olyan szerzőtől, akitől még sosem olvastál!

Alice Hoffmann – Galambok őrizői

Ez elég régóta porosodik már a polcomon, kedvet is érzek most valami történelmihez, ezért vettem fel a listára. (Aztán az utóbbi kijelentéssel csak óvatosan, azt hittem, a fantasyhez is kedvem van ősszel, amíg egymás után kettővel meg nem szenvedtem valami kegyetlenül.)

(B: Sally Nicholls – Close Your Pretty Eyes)

8. Olvass el egy olyan könyvet, amit egyszer már félbehagytál!

L. M. Montgomery – Anne otthonra talál

Ezt gyerekként kezdtem még el, úgy emlékszem, nagyjából a háromnegyedéig el is jutottam, ott volt egy olyan cselekményelem, amit a 10 éves kis lelkem aktuálisan nem bírt feldolgozni, így nemhogy a sorozat többi kötetéig nem jutottam, még ezt sem fejeztem be. (Fura, abban az időszakomban volt több könyv is, amit azért nem fejeztem be, mert kiborultam rajta, így járt a Lutra is, és Fekete Istvánt se olvastam azóta. :O) Aztán jópár évre feledésbe is merült a dolog, de mindig piszkálta kicsit a csőröm, hogy én nem olvastam ezt a kultikus sorozatot. Idén a változatosság kedvéért megint elkezdték a filmsorozatot adni valamelyik csatornán, és a megnézett néhány rész végképp arra a következtetésre juttatott, hogy ezt a hibát orvosolni kell.

(B: Rejtő Jenő – A tizennégy karátos autó)

9. Olvass el egy könyvet, ami 2015-ben jelent meg!

Rene Denfeld – Az elvarázsoltak

Vicces, talán jóval később értesülök ennek a regénynek a létezéséről, ha nem tölti ki a blogértékelős kérdőívet tavasszal a kiadó reklámembere, aki nekem szegezte a kérdést, hogy melyik új könyvüket várom a legjobban. Hirtelen megtekintve a kínálatot ez tűnt mindjárt fel, mint ígéretes jelölt. Főleg a téma fogott meg, ugyanis ez egy halálsoron lévő rabokról szóló mágikus realizmus-regény, és a szerző maga halálraítéltekkel dolgozik. Szóval, ha már ilyen jól rákapattak erre, szépen meg is vettem a könyvet.

(B: John Green – David Levithan – Will & Will)

10. Olvasd el egy sorozat harmadik/befejező kötetét!

Maats Strandberg, Sara B. Elfgren – Kulcs

Na, ez konkrétan az a könyv, amit kb. azonnal megvettem, amikor megjelent, és azóta is ég a pofám, hogy miért nem olvastam én ezt még el? Mondjuk most már picit tartok tőle, miután egy barátnőm eléggé lehúzta… remélem, nem okoz csalódást, az azért is kellemetlen lenne, mert egyébként az utolsó rész a trilógia legvaskosabb darabja.

(B: Marissa Meyer – Winter)

És persze ott van még a Joker is, amit még nem tudok, mi lesz, egy olyan ínséges hónapra tartogatom, amikor nem bírok egy párbajos könyvet sem elolvasni. Szóval, így áll össze az éves programom. Mit gondoltok róla?

Robinson, mit keresel a Marson?

Mentőexpedíció – The Martian (2015)

(Filmszemle)

Mivel enyhén ráfüggtem a regényre tavasszal, úgy éreztem mentálisan kielégítőnek, ha a filmmel is teszek egy próbát, be is ültem a nyitóhétvégén a moziba, és nem is bántam megy egy csöppet sem. (Akit érdekel a könyvről a véleményem, videó ITT látható.) Valami számomra is ismeretlen oknál fogva azonban általában ilyen szituációkban szoktam írói válságot kapni, így ezt a filmet is csak sajnos jóval azután bírom véleményezni, hogy leszedték a műsorról.

Mark Watney, botanikus és mérnök, az Ares 3 expedíció keretében érkezik négy társával a Marsra. Harminc napos ott tartózkodásukat azonban váratlanul meg kell szakítaniuk, amikor egy óriási porvihar azzal fenyeget, hogy megsemmisíti a felszállóegységüket. Evakuáció közben a bázis egy elrepülő darabja telibe találja Markot, akit a többiek az életjelenségeit mutató műszer sérülése miatt halottnak hisznek, így ott hagyják. Ő azonban minden valószínűség ellenére túléli a sebesülését, és arra kell eszmélnie, hogy egyedül maradt a vörös bolygón, a segítség minden reménye nélkül.

Gondolom, most már senkinek sem meglepetés, hogy a Mentőexpedíció szerintem is egy jó film lett… nem volt olyan kiemelkedő élmény, mint a regény, de nagyon közel jutott hozzá. Mondjuk a könyvet olvasva mindjárt úgy gondoltam, hogy ha ez egy kicsit is kompetens stáb karmai közé kerül, akkor menthetetlenül az év egyik legjobb mozija lesz belőle. Az eredeti történet ugyanis filmvászon után sikolt, gördülékeny, szórakoztató, izgalmas és megmozgató. És a film is ilyen – persze, még mindig nem szabad őrületes akcióra számítani, de ez a történet sosem arról szólt, szóval aki arra vár, nagyon el van tájolva. A film hátrányban van egy picit, mert nem tudja annyira megjeleníteni azt a mentáltornát, ami a regényben folyamatosan megy Watney túlélése körül, és időszűke miatt nyilván a trial-and-error tanulási lépéseiből sokat, meg egy-két halálközeli életveszélyes helyzetet ki kellett hagyniuk. Kompenzál viszont a mozi a lélegzetelállító látványvilággal, ami nagyon tudatosan tervezett, és ahhoz képest, hogy a Mars jelenlegi tudásunk szerint egy halom vörös kő néhány marék homokkal meghintve, egészen lebilincselő. A zene is nagyon szórakoztató, a letűnt korokat idéző diszkózenéket az illetékesek úgy vágták össze, hogy sikerült azzal egy egészen egyedülálló hangulatot teremteniük a filmnek.

Persze, mondjuk, ez mind nem sokat segítene a helyzeten, ha nem lennének a színészek, de vannak! Te jó ég, mennyire vannak! Bevallom őszintén, én Matt Damonért nem vagyok oda, nem igazán láttam még egy filmet sem, amiben kifejezetten nagyot dobott volna a művön a színészi játéka. Itt azonban rajta állt vagy bukott minden, és nagyon kellemesen csalódtam, szerethetőséggel, szívvel és humorral játszotta a srácot a szomszéd laborból, aki nyakig a szarban találta magát, de nem esik kétségbe (na jó, néha kétségbeesik, indokolt, azt hiszem), és nem adja fel. Mellette pedig minden mellékszereplővel is ki lehettem békülve, jól játszották a maguk kis karaktereit, még azoknak is sikerült életre kelteni a szerepeiket, akikre alig pár mondatot szán a film. Nagy megkönnyebbülésemre látnom kellett, hogy az előzetes pánikolásaimmal ellentétben nem hagyták ki a kínai szálat, és bár a castingos ember fejével azért még szívesen beszélnék, amiért összevissza kutyulta a szereplők etnicitását, azért a film végére már nem voltam kiakadva az indiai nevű néger színészen és a társain, mert amúgy nagyszerűen helytálltak. Különösen tetszett, hogy több fontos nőnemű karakter is volt a filmben, akik mind a saját területükön kompetens, erős, karizmatikus csajok voltak (igen, a műfajban ennek is lehet örülni).

((Ja és Bálna. Meg állítólag Müpa, bár én azt nem ismertem fel.))

Miért nem fetrengek mégsem örömmámorban? Bár nekem nem volt bajom se a cselekmény ritmusával, se a karakterekkel, mással viszont azért akadt. Először is, le kell szögezzem: a magyar szinkron borzalmas. Nem, nem a színészekkel van baj, a hangok jól eltaláltak, de mi volt ez a fordítás, könyörgöm?! A magyar szöveg valahogy nem ugyanazt a lazaságot adja át, amit az eredetinek, vagy a regény fordításának sikerült, hanem helyenként röhejes, és nem a jó értelemben, ez pedig rontotta az atmoszférát. Azon kívül, hogy rossz ötlet volt szinkronnal nézni, a másik hibás döntésemnek az bizonyult, hogy nem 3D-ben ültem be rá, mert bár így is gyönyörű volt a film, azért úgy egy picivel mégis többet adott volna.

Két fő problémám volt azonban a mozival, amiért egyértelműen a filmkészítőket hibáztathatom: az egyik az, hogy ugyan, könyörgöm, miért érezték szükségét, hogy változtassanak a tökéletesen jó alapanyagon, ráadásul egy olyan dologba piszkáljanak bele, ami a regény egyik fő erényét, a tudományos hitelességét vágta tönkre és tette nevetségessé? Valami szakértő biztos vinnyogott a sarokban, hogy ez nem lesz jó, de betömték a száját a rendezői kisszékkel. A másik bajom az volt, hogy közel sem sikerült annyira invesztálnia érzelmileg a filmnek, mint a könyvnek. Bár megszerettem a szereplőket, és azért ott volt az a néhány igen erős jelenet (pl.: amikor Markra rászakad a magányossága, amikor a csapat kapcsolatba tud lépni a hozzátartozókkal, amikor Mark a csapatával kommunikál), mégis, összességében egyiken sem időzött el eléggé a film, hogy igazán súlyossá váljon a mondanivaló. Így a legtöbb ember úgy jött ki a filmről, hogy egy helyenként vicces és akciódús sci-ficske volt ez, és semmi több. Az viszont tetszett, hogy a végén mutattak egy montázst arról, mi lett a karakterekkel az események után, az klassz volt.

A film, bár jól sikerült, számomra hiányzott néhány helyről még az erőfeszítés, hogy kiemelkedő adaptációként emlegethessem. Nem fogok senkit eltántorítani a megnézésétől, mert tényleg kellemes kikapcsolódás egy szombat estére. Én is újra elő fogom még venni, ezúttal angolul (és erősen figyelve a Müpára). De aki csak teheti, olvassa el a regényt, az azért sokkal nagyobb élmény.

10/8 pont

Ultimate Harry Potter Tag

(Könyvkuckó)

A Film vs Könyv vlogon néztem meg ennek a tagnek a videó változatát, majd a szövegezett kérdéseket Anitigernél szereztem be, szóval köszönöm, csajok, hogy meghoztátok a kedvemet hozzá! :)

1. Kedvenc könyv?

Azt hiszem, az ötös. Ennek voltam a leginkább alkalmas érzelmi állapotban a fogadásához, és így persze ez is hagyta a legmélyebb nyomot. Ugyanis amikor én elkezdtem olvasni a sorozatot, az első négy kötet jelent már meg, a negyedik végéig akadálytalanul haladhattam előre. Aztán az ötödikre jó sokat kellett várni, és én teljesen felspannolva töltöttem azt a kb. 2 évet, így amikor végre megérkezett, eksztatikus élmény volt. Persze, tudom, hogy Harry sokat picsog, de engem még mindig megfog a Főnix Rendje, meg az, ahogy a kormányzat próbál beleszólni az iskola működésébe, a látomások, a DS, a végén a harc pedig szerintem remekül meg volt írva, imádtam minden sorát.

2. Legkevésbé kedvenc könyv?

A hatos. Mire az megérkezett, már sokkal kevésbé voltam rajongó. Ettől függetlenül nem kellett volna még feltétlen rossz élménynek lennie a könyvnek (a hetedik tetszett, nagyon is), de tény, hogy ezt a kötetet éreztem a leginkább kiszámíthatónak, igazából semmi sem lepett meg benne, ami Rowlingtól elég szokatlan. Ráadásul nem nagyon kötöttek le a romantikus szálak körüli huzavonák se, egyszerűen a romantika annyira nem az én világom a könyvekben, nem érdekelt ilyen mértékben a főszereplők szerelmi élete (de a mellékszereplőké se). Persze nem mondom, hogy semmi sem tetszett, Voldemort életének rekonstruálása például tök jó volt, mint ahogy a kezdődő horcruxvadászat és a finálé is, de valahogy ez a kötet talált meg a legkevésbé.

3. Kedvenc film?

A második, talán. Könyvben is szerettem nagyon, és Chris Colombus regnálása alatt még érződött az egységes rendezői koncepció a sorozaton, a kölykök még kis cukik voltak, a kötet pedig nem volt olyan bődületesen hosszú, hogy értelmetlen katyvasszá váljon a rövidítésektől a film.

4. Legkevésbé kedvenc film?

Harmadik. Abban a filmben. Semmi. Nem. Volt. Jó. Utáltam Lupin és Sirius castingját (jó, Siriusét elfogadtam utólag, mert Gary Oldman fantasztikus színész, de… börötntetkók?), utáltam, hogy folyton mugliruhában lófráltak, hogy az új rendező művészkedése miatt a Roxfort hirtelen teljesen máshogy nézett ki, mint addig (bár utólag el kell ismernem, lehet, hogy ez nem baj, szebb lett). Továbbá, hogy Flitwick professzor fekete hajú és bilifrizurás karmesterré változott, hogy az időutazós szál tele volt szükségtelen hozzátoldott részletekkel, hogy új Dumbledore volt… szinte mindent. :D

5. Kedvenc idézet?

„Tévúton jár az, aki álmokból épít várat, Harry, és közben elfelejt élni.”

„Olyasmi ez, gondolta, mint hogy behurcolják‐e őt az arénába, ahol élethalálharcot kell vívnia, vagy felemelt fővel, önszántából vonul be. Vannak talán, akik azt hiszik, hogy a két dolog között nincs lényeges különbség, de Dumbledore tudja – és én is tudom, meg a szüleim is tudták, gondolta fellángoló büszkeséggel –, hogy ezen a különbségen áll vagy bukik minden a világon.”

6. Kedvenc Weasley?

Röhögni fogtok: Charlie. Nem tehetek róla, szerintem irtó menő, imádom, hogy sárkányokkal foglalkozik, hogy Kelet-Európában él, hogy kedves és meleg szívű, de közben halál laza, meg úgy általában mindazt a keveset, ami kiderült róla a könyvekből. Gyanús, hogy vele kezdődött az a bosszantó szokásom, amikor kinézek magamnak minden hosszabb sorozatban egy általában rendkívül jelentéktelen mellékszereplőt, és azon picsogok, miért nem szerepel többet. XD

7. Kedvenc női karakter?

Hermione Granger. Gondolom, ez sokaknak nem újdonság, de atya világ, hogy én mennyire tudtam azonosulni vele introvertált könyvmoly okostojásként tizenévesen! De Lunát is nagyon szeretem, bár olyan kis bolond, de tisztelendő benne, hogy mindig felvállalja önmagát és a véleményét.

8. Kedvenc gonosztevő?

Umbridge… én imádom utálni azt a nőt. Persze inkább irritáló, mint veszélyes, de azért varázslatosan pszichopata is közben. :D

9. Kedvenc férfi karakter?

Hát… ömm… ez már nehezebb, mint a női, itt nincs olyan egyértelmű kedvencem. Talán Remus, szerettem a felelősségteljességét meg a kiegyensúlyozottságát, egy jó férfi példaképnek tartom. Dumbledore is eséllyel pályázik, szeretem az ellentmondásos mentor karaktereket, és emlékszem, minden egyes részben azt a jelenetet vártam, amikor a végén leülnek Harryvel, és jól átbeszélik a dolgokat.

10. Kedvenc tanárod/professzorod?

Hát, ha azt nézem, hogy milyen típusú tanárt szeretek a legjobban, akkor egyértelműen McGalagony mellett tenném le a voksom, a szigorú igazságosság némi szarkazmussal spékelve mindig nyerő nálam. Ha meg nem kell azt nézni, hogy tanulnék-e nála szívesen, akkor természetesen Hagrid, szeretem azt az arany szívét meg a szörnymániáját.

Melyiket választanád inkább…

11. A) megmosni Piton haját vagy B) eltölteni egy napot Lockhart hencegését hallgatva?

Egyértelműen A. Piton hajához csak egy mosókesztyű kell, Lockhart viszont annyira idegesített mindig is, hogy szerintem nem élné túl a napot.

12. A) egy lelkes Bellatrix-szal vagy B) egy dühös Mollyval párbajoznál?

A. Legalább tőle tudnám, mire számítok, egy dühös Molly viszont a kiszámíthatatlansága miatt ijesztő. Meg legalább ha Bellatrix kezétől esem el, az hősi halál.

13. A) a Roxfort Expresszel vagy B)  repülő autóval utaznál el a Roxfortba?

Természetesen A. Kényelmes ülések, nem nekem kell vezetni, és ihatom egész úton a töklevet meg nyammoghatom a büfés boszorkány mindenféle kincsét. HÚ DE NEHÉZ DÖNTÉS.

14. A) megcsókolni Voldemortot vagy B) Umbridge-ot pezsgőfürdőben részesíteni ?

A. Inkább Voldemortnak adnék egy cuppanóst (ha addig élek is), Umbridge meztelen habtestének a gondolatától is kiráz a hideg.

15. A) Hippogriffen lovagolni vagy B) Tűzvillámon repülni ?

Hát, ez szoros, de talán B. A seprű, ha kényelmetlen ülés is esik rajta, legalább kiszámíthatóbb mozgású.

16. Van olyan karakter, aki iránt máshogy éreztél a filmekben?

Piton szerintem szerethetőbb a filmekben, amellett, hogy megtartja persze az eredendő elemeit a karakternek, Alan Rickman sokkal humorosabban, önironikusabban hozza valahogy a figurát. Voldemort meg egyenesen röhejesebb. :D

17. Van olyan film, ami szerinted jobb volt, mint a könyv?

Most vicceltek velem?! Dehogy lenne!

De amúgy egy picit van: a hatos. Mire a filmet néztem, már nem volt bennem az a csalódottság, amit a regény első olvasása keltett, és így sokkal jobban tudtam élvezni. Na nem mintha ettől még a film olyan jó lenne. XD

18. Richard Harris vagy Michael Gambon jobb Dumbledore?

Hm, fogós kérdés… Richard Harris jól hozta a bölcs öregembert, de talán egy kicsit túl törékeny és sérülékeny volt, Michael Gambon inkább úgy nézett ki, amilyennek elképzeltem a karaktert. Viszont neki meg nem bocsátottam meg a ’Have you put your name in the Goblet of Fire?’-fiaskót, úgyhogy legyen inkább Richard Harris.

19. Melyik az a dolog (személy vagy esemény), ami nem volt benne a filmben, de te hiányoltad?

Charlie, M.A.J.O.M., a kórházban játszódó jelenet az ötösből, Bill a 4-6. részből, stb, stb.

20. Ha átalakíthatnád valamelyik filmet, melyik lenne az?

Legkésőbb a hatosba mindenképp beletenném Billt, mert rettenetesen kínos volt a hetesben az a jelenet, amikor három mondatban próbált háromévnyi háttértörténetet bepótolni.

„Szia, Harry! Bill vagyok, Ron haverod bátyja, akit amúgy már évek óta ismersz. Holnap lesz az esküvőm, meg is vagy rá hívva. Látom, a sebhelyeimet nézed, képzeld, egy vérfarkas letépte a fél arcom, tök kemény, nem? Még jó, hogy én nem lettem vérfarkas, csak a véres húsra szoktam rá.” – Jó, nem szó szerint, de az én agyamban így csapódott le az a jelenet. :D

21. Az érzéseid szerint, melyik az a ház, amelyikbe te is tartozhatnál?

Mindig a Hollóháttal azonosultam, hiszen fontos számomra az intellektusom. A személyiségteszteken is ez a ház szokott kijönni.

22. Melyik házba soroltak be Pottermore-on?

Hugrabug. :P (Annál kevésbé rám jellemző házat szerintem keresve se találni… még mardekárosnak is inkább érzem magam.)

23. Melyik tantárgy lenne a kedvenced?

Átváltoztatástan, az szerintem a leginkább lebilincselő varázslati ág. Vagy ha nem Hagrid tartaná, akkor a Legendás lények gondozása, szeretem a mágikus állatokat.

24. Szerinted melyik a leghasznosabb varázsige, amit érdemes megtanulni?

Öhm… hétköznapi szituációkban az az együttes, amivel Molly rábírja a háztartást, hogy magától főzzön, takarítson, ésatöbbi. Kevésbé hétköznapi szituációban a Protego meg a Capitulatus.

25. Melyik az a karakter, akivel azonnal összebarátkoznál?

Hermione, Luna, Neville, Lupin (okokat nagyrészt lsd. fentebb).

26. Ha a tulajdonodban Lehetne a Halál ereklyéi közül egy, melyiket választanád?

A láthatatlanná tévő köpenyt. Ugyan kevéssé hasznos (amennyiben nem az iskolából kilopódzás a hobbid), de legalább az a legkevésbé mentálroggyantó hatású.

27. Van olyan dolog, amit megváltoztatnál a könyvekben?

Azt hiszem, a hatodik részben sokkal több szerepet adnék Draco történetének és kevesebbet a szerelmi szálaknak. Valamint felnőtt fejjel hiányolom az egész sorozatból a házrendszer kritikus újraértelmezését. Mármint persze, egy-egy ellenpélda mindenre van (Luna, aki hollóhátas, mégse arrogáns; Cedric, aki hugrabugos, mégse szerencsétlen; Draco, aki mardekáros, mégse akar gyilkolni?), mégis hiányérzetem volt ezen a téren. Főleg Draco tekintetében éreztem ezt, akármilyen klisés is, én el bírtam volna olvasni egy „megtagadja a családi értéknormát és átáll a világos oldalra”-történetszálat, mint ahogy a többi ház sarkított jellemzésére is több ellenpélda kellett volna és messze több szereplő, akik fontosak azokból a házakból, hiszen így is azért a szereplők kb. 90%-a griffendéles volt. Ja igen, és nekem kevés volt a hulla a végén ahhoz, hogy realisztikusnak érezzem a nagy csatát, de a taktikai elhelyezésüket meg túl hatásvadásznak találtam. Az epilógust teljesen kihagynám, vagy ha nem, legalább ne lenne minden kölyök valami halott rokonról (általában többről) elnevezve.

28. Kedvenc Tekergő?

Lupin. A többiek mind eléggé s*ggfejek voltak kamaszkorukban, felnőttkorukban meg mélységesen szerencsétlenek és/vagy gonoszak és/vagy halottak.

29. Ha visszahozhatnál egy szereplőt az életbe, ki lenne az?

Tonks vagy Lupin. Az egyikük halálát még megértettem volna, de mindkettejük kinyírása szükségtelenül hatásvadász húzás volt, csak azért kellett így lennie, hogy Teddy legyen árva. (Vagy Dobby… mert annyival több időt érdemelt volna szabad manóként.)

30. Halál ereklyéi vagy Horcruxok?

Halál ereklyéi. Mindkettőhöz nyuszi vagyok, de előbbihez kevésbé, meg annak jobban tetszik a háttérsztorija.

31. Hívj meg valakit:

Chesslady, örülnék, ha megcsinálnád, mivel neked nem volt olyan rég a sorozat olvasása, kíváncsi lennék a válaszaidra. :)

Jaj, ne, most kedvet kaptam megint újraolvasni… :/ Ráadásul megjelenik pár nap múlva az új, illusztrált kiadás magyarul is csak meg ne vegyem.